Az öröklét ára ✔

29.fejezet

Két hónap telt el a létfeledésem óta.  Hatalmas hóviharok tomboltak a télen, így a házban voltunk bezárva hosszú napokig. A tél lassan tavaszba fordult. Konrád lassacskán megszokta Bonifác jelenlétét, de még a mai napig sem békélt meg teljesen. Miután eltemette Aidát és négy nap múlva hazajött, egy hétig néma maradt. A kérésemre a liliommezőre temette el a fagyos földbe Aida mozdulatlan, fagyott testét. Két ujját eltörve és monoklival jött haza. Bonifáccal rögtön tudtuk, hogy nem csak Aidáért ment. Jakabot és Hellát nem láttuk azóta. Az első két-három hétben Bonifác és Konrád felváltva őrködtek, míg én szigorú ágynyugalomra lettem ítélve. Rettegtünk, hogy felbukkannak, de az értelmetlen félelmet átvette a józan gondolkodás. Jakab megsérült és Hellának Lídia mellett kell maradnia. És ami a legfontosabb, így, két magzattal a méhemben képtelen vagyok megtenni több száz vagy több ezer kilométert. A babák érkezéséig biztosan maradunk.
Bonifác a kezdetektől fogva mellettem alszik Konrád fenyegetéseinek ellenére és ebbe Konrád is beletörődött. Nem fénylik úgy a szeme, mikor rám néz, mint Bonifác előtt, de próbál úgy tenni, mint aki nem tört meg. Nem tudok úgy közeledni felé, mint az elrablása előtt. Talán a kényszer hozta úgy, hogy egymásba essünk, de most, hogy Bonifác vörös hajkoronája minden pillanatban a szemem sarkában ott van, minden más. Előtte csak vágyat éreztem, vágyat egy test után, ami hozzám simul és vágyat egy csecsemő után, aki csak az enyém. Az elmúlt hónapokban ez megváltozott. Ha behunyom a szemem, Bonifácot látom magam előtt, az már csak a képzeletemtől függ, hogy mennyiben van eltakarva ruhadarabokkal. A hasamat simogatva pedig nem is vágyom másra, hogy Bonifác keze az enyém mellett legyen. Az elején még nem mert közeledni, nem tudta hogyan álljon hozzá a babákhoz és hozzám. Egy éjszaka megébredtem és Bonifác feje a mellkasomon volt, felsőmet feltűrte és keze a hasamon pihent, ő maga pedig halkan szuszogott álmában. Nem mertem mozdulni hosszú percekig, nehogy felébresszem. Meleg tenyerének érintése a sebhelyes hasamon könnyeket csalogatott ki a szememből. Felpillantottam, Konrád egyenesen rám nézett. Dühös volt vagy csalódott, nem tudom, de rögtön felállt a székről, amin addig őrködött és lefeküdt aludni. A szék csikorgására Bonifác felébredt és kissé elhúzódott. Nem hagytam teljesen felkelni, visszahúztam magamhoz és körbeöleltem a karjaimmal. Kis idő múlva lefejtett magáról, felkúszott félig ülő helyzetbe és a mellkasára húzott, de a kezét a hasamon hagyta. Biztos voltam benn, hogy kényelmetlen neki, de nem szóltam.
A hasam elkezdett kerekedni. Egy idegen számára talán fel sem tűnhet, de én látom saját magamon. Érzem, ahogy a sebhely megfeszül a hasam közepén. Minden este bekenem én vagy Bonifác azzal a fertelmes szagú krémmel, amivel először is. Konrád egyáltalán nem nyúl hozzám. Segít nekem, amiben tud, de nem ér hozzám. Újra távolságtartó lett. Minden munkát, ami a megérintésemmel jár, Bonifácra bízza. Ő pedig szinte ragyogva tesz meg nekem bármit. Ő gyógyítja a sebeim, segített öltözni és fürödni, míg egyedül nem voltan képes megtenni. Szégyen nélkül levetkőzöm előtte, bár tudom, hogy őt zavarja kissé. Vágyakozik azután, hogy úgy érinthessen, mint azon a téli éjszakán, csakúgy, mint én őt, de egyikőnk sem töri meg az íratlan szabályt. Még csókolni sem csókoltuk meg egymást, pedig mennyire kívánkozom vastag ajkainak lágy, szerelmes érintésére. Annyiszor előfordul, hogy percekig, hol egymás ajkait, hol egymás szemét csodáljuk, de valamelyikőnknek mindig eszébe jut a valóság. Olyankor a hasamra csúsztatom a kezét, lehunyjuk a szemünk és megkérdezem tőle:

- Meddig tudsz még várni?

Két féle választ szokott adni:

- Örökre.

A második pedig az időtől függ. Most a második hónap végén járok, így ezt mondogatja, ha előtörnek a vágyai:

- Még hét hónapot. - mondja kaján vigyorral az ajkain. Ilyenkor mosolyognom kell. Pimasz tud lenni velem, de annyira nyugodt és magabiztossá vált mellettünk Hella óta. Olykor parancsolgat, irányít, hogy mit tegyek, de tudom, hogy engem és a kicsiket akarja védeni.
Most kinn van. Azt hiszem fát hasogat vagy egy elejtett állatot darabol fel. Ezt csak a kintről behallatszó ütemes ütésekből gondolom. Konrád a konyhában van és főz. Még most sem hagynak felkelni, pedig ezer dolgot tudnék csinálni. Ehelyett egész nap ülök vagy fekszem és ruhákat varrogatok. Szakadtakat, lyukasakat és újakat a kisbabáinknak. Egy apró kezeslábas készül az ujjaim alatt, a párja már mellettem fekszik kisimítva. Mellkasára egy farkas-mancsot hímeztem, a kezemben lévőre majd egy hópihe kerül. Igyekszem nem egyforma ruhákat varrni, de nem csak az egymástól való megkülönböztetés miatt. Ketten lesznek, két egyéniség, külön emberként kell kezelni őket. Ember. Az sem biztos, hogy emberek lesznek. Lehetnek fél-, háromnegyed- vagy teljes nataminák. Ha teljes natamina lesz valamelyikőjük, a természet elragadja tőlem és sosem láthatom viszont. Bele kellene törődnöm, hisz a natamináknál ez a rend, de az anyaság csírája a szívemben csak azt hajtogatja, hogy védjem meg őket minden bajtól.
A farkaskölykök is elkezdtek felcseperedni, szinte már olyan nagyok, mint Szirá és Kéra. De Meliton, Kilán és Kitán a tavasz beálltával elmentek. Kicsit máshogy szocializálodtak, mint a normál farkasok és most elmentek rendes falkát keresni. De tudjuk azt is, hogy sok volt nekik Aida halála. Senki sem hibáztatja őket, de fáj, hogy elmentek. Zorád maradt egyedül a hímek közül. Folyamatosan Bonifác sarkában van, segít neki, ahol csak tud. Társak lettek. Szirá és Kéra is elfogadta Bonifácot, bár Kéra nehezebben szokta meg, hogy velünk él, de végül belenyugodott. A kölykök gyanútlanul megszerették és fogadták el. Konrádon kívűl ő foglalkozik velük, engem nem hagynak még csak kimenni sem. Pedig tavasz van, a föld már nem fagy meg, lágyan omlik szét a meztelen talpak alatt, a frissen hajtott növények illata pedig belengi az egész erdőt.

Ezúttal sajnos csak egy ilyen rövidke részre tellt, ne kövezzetek meg érte, kérlek!
Igazán próbálkozom, de az agyam leginkább egy tál tökfőzelékre hasonlít jelen pillanatban.

Köszönöm, hogy így is vannak folyamatos követők és olvasók!

Legközelebb teljesértékű részt hozok! Ígérem!

Csók:
Servalin