Tudod,hogy milyen,amikor egy senkinek érzed magad? Amikor eltávolodsz a családodtól,a barátaidtól? Amikor semmi vigaszod nem marad?
Ha már átélted ezeket,bizonyára együttérzel majd Amy Caulfield-del ,mert bizony,ő is ezeken megy keresztül.
Ha...
Amy Caulfield ... Ugye milyen borzalmasan hangzik? A legtöbb ember,ha meghallja ezt ,elfintorodik. Engem mindenki utál... Senkinek sem vagyok jó. Ha lenne olyan plakát,hogy ,, Keresem az önbizalmam " ,biztosan vennék belőle. Míg mások különböző hírességekkel szemeznek ( vagyis egy darab papírral a falukon ),én ezt tenném ki a szobámba. Tök jó nem?
Nos,ha kérdeznék,hogy miért utálnak ennyire,a válasz biztosan a ,, Nem tudom " lenne. Merthogy semmit nem tettem az emberek ellen. Vagy talán mégis ? Egész eddigi életemben a kedvességre törekedtem. Sosem akartam szándékosan bántani senkit. Engem mégis bántanak.
Valószínűleg akkor alhattam be ,amikor filozofálgatásaim javában jártam. Igazából ez majdnem mindegy,a lényeg,hogy reggel a rohadt ébresztőóra rohadt hangjára ébredtem ( csak pozitívan ). Kikászálódtam az ágyamból és a fürdőbe indultam. Szerencsére senki nem volt benn,szóval nyugodtan rakhattam rendbe magam. Sminkelni nem szoktam,feleslegesnek tartom az efféle dolgokat ( talán pont ezért nincs senkim ) ,csak fogat és arcot mosok ,meg persze megfésülködök. Kimentem a konyhába,és csináltam magamnak egy rántottát.
- Kislányom,miért büdösítesz be ? Ha saját házad lesz,ott mocskolsz ahol akarsz,de az én házamban nem ! Takaríts el! - rikácsolt az anyám. Utál engem és azt mondta,amint lehet kitesz.
- Reggelit csinálok - mondtam halál nyugodtan.Halál...
- Takarodj innen ! - ordított fel. A szemembe könnyek gyűltek,amiket megpróbáltam visszanyelni.
- Megcsinálom a reggelimet - mondtam könnyek között ,majd halkan felsírtam.
- Ideggyenge ribanc ! Edd meg és menj innen !
Ismeritek az érzést,mikor még a saját anyád is utál? Hát nem a legcsodásabb ,annyit elmondhatok. Az egész még nyolcéves koromban kezdődött,azelőtt minden rendben volt. Egyik este anyáék nagyon veszekedtek,majd apu összepakolt és elment. Azóta se láttam. Anya azóta ilyen velem. Azt mondja,örüljek,hogy eltart,pedig nem szívesen lát. Őszintén szólva már egyre jobban viselem ezeket. Régen mindig zokogni kezdtem ,ha ilyesmit mondott,ma már csak este sírok.
És ne mondjátok,hogy én vagyok a hibás. Mindent megpróbáltam már,többek között voltam már hihetetlen kedves,megértő,segítőkész. Mi a jutalmam? SEMMI. Próbáltam,hogy nem szólok hozzá. Miután pofán vágott,muszáj voltam bocsánatot kérni. Ilyen az élet :) .
Éppen vittem volna az étkezőasztalhoz a tojást,megláttam egy férfit az étkezőasztalnál.
Amy
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok! Ez lenne ez első fejezet,ha tetszett Vote-oljatok és kommenteljetek! Köszönöm ! Tudom,hogy rövid lett,legközelebb hosszabb lesz !
