Hibák [Szalai Ádám]

2.

-Azt hittem -szólal fel Kitti.- vagyis úgy láttam tegnap hogy jól elvagytok!-hebeg össze valamit. Sajnos mindenkinek szemetszúrt a hirtelen elakadó szavam. Butaság lenne azt mondanom hogy nem számítottam rá, de végigülni vele egy estét, ráadásul olyan társaságba ahol mindenki tudja mi történt anno, nem lenne valami kellemes.

Érdekes ez az érzés.
Az hogyha meglátom, összezavar és elbizonytalanít. Képtelenség összeraknom egy ép, kerek mondatot.
Végig úgy hittem hogy túl vagyok rajta, ami tény, hiszen nem lehet szeretni valakit hat éven keresztül.
...Ugye?
Szerelem. Egyáltalán annak lehetett azt nevezni?

-Hölgyek, urak -bólint felénk.- szóval nélkülem kezdtétek el?

-De tisztelettudó lett valaki!-sóhajt fel Kitti szemforgatva.

-Hát, ha már ti nem vagytok azok.!-köhint a végére mire mindenki felógatva kuncog egyet.
A kis kanapé szélén foglal helyet, így pont elém kerül.-Miről maradtam le?-italáért nyúl és végigméri az előtte ülő arcokat. Röpke pillanat alatt végigsuhan rajtam, aztán a mellettem ülőre fókuszál.

-Zoli nagy vonalakban mindent elmesélt rólatok

-Remélem csak a jókat!-jókedvűen a szeszbe kortyol,  fél szemmel a barátjára néz.

-Rólad lehet olyat is?-kérdéséről messziről érezni lehet az iróniát. Elmosolyodva nézek kettőjükre.

-Márk maradt hátra, Linett pedig most akarta elkezdeni.-ha társaságba van az ember, miért kínosabb minden? Ahogy Kitti hangja fokozatosan elhalkult a nevem után, arra utal hogy azt hiszi(k) nem vagyunk jóba.

Így sikerült összehozni azt, hogy a köreinkben lévők vagy a poharat vagy a táncoló embereket nézzék és csöndben várják a reakciót.

-Akkor hallgatunk!-teszi le Ádám a poharat és minden figyelmét nekem szenteli. Ekkor persze a visszakapom az ezelőtti figyelmet.

-Röviden annyi hogy Bécsben vagyok felszolgáló, a barátnőmmel albérletben élünk, ő egy kisebb irodában dolgozik. Biztosításokat köt.-hadarom el gyorsan. Szememet megdörzsölgetve akarom elkerülni hogy én legyek a tekintetek középpontjában. A löttybe iszok hogy leküzdjem a izzó vörösséget ami készen áll felfutni a képemre.

-És ki volt az a helyes pasas tegnap?-lök oldalba Kitti ami majdnem a vesztemet okozza. Habár ha fulladoznék azt a kérdésére is foghatnám.
Megköszörülöm a torkomat és felmérem a többiek tekintetét. Zoli meglepetten pislog, míg Katona szája félmosolyra húzódik. És Ádám. Ádám arcán semmiféle érzelem nem látható. Üvegesen figyel továbbra is.

-Ő -nem tudom mit mondjak kettőnkről. Előrébb hajolok hogy megvakarjam a fejemet aztán a pohárra vetek egy pillantást.- maradjunk annyiban, hogy semmi komoly nincs köztünk.

-Együtt vagytok?-azt hittem kerüljük a témát, de Márk kérdése csak mélyebbre visz.

-Hát -nyelek egy nagyot.- nem.-felelem habozva.

-Pedig igencsak dögös pali!-motyogja oldalról barátnőm, így ismét rontva a helyzeten. Ádám a fecsegős Kittire néz aztán nagyot nyel az alkoholból és szájában tartja egy darabig. Erőltetett műmosollyal fordulok Zoli felé aki ugyanolyan gesztussal reagál.-Nem tudom ti hogy vagytok vele -préseli ki magát rajtam keresztül.- de ideje csörögni egyet!

-Mégis ki használja manapság már ezt a szót?-csattan fel Dani aki egyből utána megy.

-Gyerünk Linett!-igencsak erős ujjait a csuklóm köré fonja és maga után ránt.

A három srác ott maradt, Vincze pedig egyből a kisebb táncoló tömegbe vetette magát. Már a sarokban ülve kiszúrta magának azt a lányt akihez most elég szépen dörgölőzik.

Az este szörnyű.
Legalább Kittinek ez az egy hirtelen jött ötlete jól sült el.
Másabb az ha csak kettesben vagyunk. Nincs ekkora feszültség. Nem figyelnek duplára nőtt szemekkel.

-Sajnálom!-ezzel párhuzamosan a kezembe nyom egy pohár pálinkát.-Azt hittem  jóba vagytok!

-Jóba vagyunk!-a kezemet egyből a szám elé kapom. Az erős pia szinte végigmarja a nyelőcsövemet. Pislogok párat hogy a felgyülemlett könnyek eltünjenek a szememből.

-Akkor miért ijedtél meg annyira amikor megláttad?-a kezében lévő üvegből újabb körrel jutalmaz.

-Csak -nézem ahogy színig tölti az aprócska poharat.- belegondoltam.

-Mibe?-az időközben felhangosodó zenét üvölti túl.

-Az az igazság, hogy nincs miről beszélnünk.

-Már hogyne lenne!-küldi le az elmaradt felest.-Zolival rengeteg mindent átbeszéltünk. Direkt korábban idejöttünk. Letisztáztuk. Nektek is azt kellene!

-De az már elmúlt Kitti!-magyarázkodok. Makacsul megrázza a fejét közben a szám felé emeli a karomat, ezzel arra kényszerítve hogy leküldjem az újabb adagot.

-Tegnap. Amikor odament hozzád és beszéltetek -ejti ki a szavakat lassítva. Kezdi megütni az alkohol.- nem jutott eszedbe hogy ő volt az első szerelmed? Nem vetődött fel benned az a kérdés hogy miért lett vége úgy ahogy?- a részegedő Kittit hallgatva, Ádámra nézek aki jókat nevetve társalog a barátaival.-Ismerlek. Tudom hogy bánt!

-Az csak egy dolog.-hanyagul megrántom a vállaimat.-Ha csak engem bánt azzal nem megyek sokra..

-Ádámot is nyomasztja.-jelenti ki a lehető lenyugodtabban.

-Miből gondolod?-ekkor már nekem is összeakad a nyelvem.

-Ismerem! Látom rajta.-az üveg pálinka felét a pultra teszi, és felemeli a tele töltött poharakat.-A múltra!-kacsint egyet majd mindketten leküldjük.

***

-Azt hiszem hánynom kell!-billegő lábakon megtámaszkodik az asztalon, és felhívaja a többiek figyelmét a közeledő káoszra.
A derekába kapaszkodok majd leülök a helyemre és végignézem ahogy Zoli kipattan középről, és egyből a mosdó felé igyekszik vele.
Pont mint régen.

-Te hogy érzed magad?-jön egy kérdés a kellőképpen józannak mondható Márktól.

-Remekül!-nevetek fel a végére.-Magamnál vagyok!-válaszolom a lehető leglassabban. Ádám akkor csúsztatja középre a telefonját, majd beljebb teszi a sörös flakont.-Hogy fogok így hazamenni?-kétségbeesetten ráemelem a tekintetem.-Így nem vezethetek.-ujjaimal felszántom a szőke tincseimet és elgondolkodva nézelődök.

-Elviszlek.-jelenti ki.

-Nem.-szemöldökeim egyből összeugranak.-Mi lesz az autómmal?

-Reggel idehozlak.

-Nem.-tiltakozom újra.

***

Az egész jármű forog velem. A tenyereimbe temetem az arcomat és probálom elviselni  az elviselhetetlent.
Ádám óvatosan kitolat, majd az útra kanyarodik.

-Sokat ittam.-beszélek magam elé.-Nem kellett volna!-nyomom össze a szemeimet. A sofőrre nézek. Álmosan figyeli az utat. Meglehetősen lassan haladunk a kihalt városon, de mivel ő is ivott, így érhető az elővigyázatosság. Izmos felkarján végigvezetem a szemeimet, egészen kézfejéig ami a kormányon pihen.-Köszönöm.-mosolygok felé.

-Mit?-pillant felém.

-Hogy hazaviszel. Ismét.-kuncogok, az ő ajkaira is halvány mosoly húzódik. Elidőzök az arcán, melyet mindig megvilágít az utca lámpa fénye, és egy röpke másodpercre elveszítem az időérzékem. Mintha egy pillanatra minden újra a régi lenne.-Az szerelem volt Ádám?- szomorú vonásaim ellepik a képem. A megkérdezett fiú értetlenül rám pislog.-Akkoriban. Az szerelem volt kettőnk között?

Szép estét😘
Ha tetszett jelezzétek.
Este van, (még reggel átnézem) elnézést a hibákért vagy a szóismétlésért.❤
Jaa és egy kis reklám: ha valaki ismeri/szereti Ross Butler-t (13 okom volt, Riverdale, Teen Wolf, K.C a tinikém) Nehéz az Élet cím alatt írok róla egy történetet. Nézzetek be ha van időtök. Köszönöm💕