lonely tragedy

0

Az óra hangosan kerepelt. A percek egybemosódtak.
Egyedül a lámpám pislákoló fénye világította be az apró dolgozószobámat.
Összegyűrtem a papírt. Ez nem méltó hozzá.
Elővettem még egyet, a tollamat a kezembe emeltem. Vettem egy mély levegőt, majd írni kezdtem.
Lassan töltötte be a papírt a tinta. Nem tudtam, hogy mit írjak. Tanácstalan voltam.
Szépet szerettem volna alkotni, valami maradandót neki, amit megérdemel. Mindenből a legjobbat szánom neki.
Észre sem vettem, de lapomat átáztatták a könnyeim. Megtöröltem az arcomat a ruhám ujjával, majd befejeztem a levelet.
Borítékba tettem, majd ráírtam a dátumot. Azt az időt jelzi, amikor kibonthatja.
Elővettem még egy papírt. Könnyeim ekkor már patakként csurogtak szemem sarkából.
Aláírtam a levelet. Ezt is.
Fogtam egy papírzsebkendőt és megtöröltem vele az arcomat. Keserves zokogás fogott el, de nem akartam, hogy meghalljon most. Nehezebbé tenne mindent, ha meglátnám őt.
Felálltam a székemből és sétáltam egy kört a szobában. Vagyis, több kört. Addig sétáltam, amíg meg nem nyugodtam.
Egy mély levegő kíséretében visszaültem a székemre. Újra a kezembe emeltem a tollat.
Folytattam a levelemet.
Megír, aláír. Megír, aláír.
Tíz levelet készítettem neki.
Tíz fontos dátum szerepel rajtuk.
Felálltam az asztaltól.
Az órára pillantottam, hajnali három volt.
Lassan, némán kinyitottam a hálószoba ajtaját. Odacsoszogtam Harry-hez. Leguggoltam az alvó angyalom elé. Könnyes szemmel csókot hintettem a homlokára.
- Hova mész? - dörmögte félig alva.
Megtöröltem a szemeimet.
- Itt túl sötét minden, tudod? - szipogtam - Kimegyek a világosságba.
- Ha te mondod - morogta.
Elmosolyodtam. Alszik, csak beszél. Ismerem őt.
- Harry - beharaptam az ajkaimat, hogy ne sírjam el magamat - Én szeretlek téged.
Nem válaszolt. Visszaaludt.
Óvatosan felálltam, hogy ne keltsem fel. Kimentem a szobából, becsuktam magam mögött az ajtót, hogy ne zavarja a folyosó fénye.
A fürdőszobába mentem. A tükör elé álltam és bevettem a már kikészített gyógyszereket.
Körülbelül fél óráig zokogtam a földön ülve. A világ forgott velem, a látásom homályos volt. Tudtam, hogy mi fog következni.
- Blair? - hallottam Harry hangját.
Képtelen voltam szavakat formálni ajkaimmal.
- Blair,minden rendben? - nyitott be a fürdőbe.
Kikerekedett szemekkel rám nézett.
- Blair! - kiabálta, majd odafutott hozzám - Ne, ne, ne!
Ölébe emelt kétségbeesetten, én pedig lehunytam szemeimet.