Soukoku Fanfictions

Shiro

Fagyos fuvallat süvített végig az utcán. Télhez illő klíma uralkodott, s a járda szélét díszítő már-már olvadásnak indult latyakos hó is arról tett tanúbizonyságot, hogy a város nyakig benne volt ebben a dermesztően jeges évszakban.
Az egyik kerítés tövében aprócska hóember csücsült, kinek testén véres sebesülésnek tűntek a sárfoltok. Előtte egy barna hajú férfi guggolt, s látszólag nagyon jól elbeszélgettek valamiről. Bár ki tudja, mi közös témája lehet egy semmirekellő munkakerülőnek és egy szimpla hóembernek, de úgy tűnt tökéletesen megértik egymást. Jókedvvel mulatták az időd, ellenben a melletük álló kissé ideges férfit, aki összefont karokkal mellkasán figyelte az idilli jelenetet.
- Dazai, befagy a seggem, induljunk már! - sóhajtott frusztráltan, miközben füle mögé tűrte egyik rakoncátlan vörös tincsét. - Vagy ha ennyire jót bulizol, akkor maradj nyugodtan, hazamegyek nélküled, de ne számíts arra, hogy éjszakára nyitva hagyom az ajtót!
A másik felpattant, s megpördülve fordult, majd hajolt le a nála jóval alacsonyabbhoz.
- Mehetünk, mehetünk! - csillant fel barna szeme, ahogy karon ragadta a vöröst, s el is indult húzva maga után.
Az utca végéről még visszakiáltott nagyokat integetve:
- Viszlát, Shiro! - Azzal mentek is tovább.
- Miért pont Shironak keresztelted? Szerencsétlen teljesen fekete a sártól.
- Chuya, ne légy kegyetlen! - Dazai összekulcsolta ujjait a másikéval. - Shiro a legszebb hóember, tisztább, mint a sok frissen esett hóból készült sznobok.
- Hmm...

***
Másnap reggel Dazai fáradtan nyitotta fel szemeit, s kémlelt körbe a szobában, de sehol sem látta a vöröst, így inkább visszanyomta kócos, barna üstökét a párnák közé, s csak pár perccel később tett újabb próbát a talpraállással.
Kibaktatott a konyhába, s rögtön becélozta a hűtőt, azon belül is a mélyhűtő részét, hogy egy kis jeget keressen a lila foltra, mely bal szeme alatt húzódott végig. Nos, igen. A múlt éjszakájuk elég érdekesre sikeredett, de mindketten megegyeztek abban, hogy az állólámpa kikerül a hálószobából.
- Bahahh - nyomta meg Dazai a fájó pontot, ám abban a pillanatban meglátta, mi rejlik a mélyhűtőben, s el is feletkezett a fájdalomról. - Shiro!

***

Chuya ráérősen sétált a város utcáin, amikor megrezgett a telefonja. Üzenete érkezett.

Chuuuuyaaaa! Elhoztad Shiro-t!~ Te is szereted, ugye-ugye? A közös kis csemeténk.~*3* ♥

- Idióta - morgott a vörös, de a nap folyamán, ahogy újra és újra visszagondolt Dazai üzenetére, mindig elmosolyodott.