Az első nap mindig nehéz. Ezt tudom. És nem is vártam mást. De kikelni az ágyból most igazi haláltusa volt.
Álmosan szidtam az életemet amiért korán reggel kell hogy kocogni menjek suli előtt, mondván hogy "egészséges életmód".
A konyhában találtam egy cetlit a hűtőn anyától.Clarke el kellett mennem korábban dolgozni, ne haragudj hogy este nem szóltam. Nem akartalak felkelteni, csináltam neked reggelit, ott van a pulton. Jó első napot xx -Anya
Anya nővér a helyi kórházban. Megértem, gyakran van ilyen hogy random behívják. Átöltöztem és elindítottam a zenét a telómon. Kisétáltam az utcára majd felvettem a szokásos ütememet és kocogtam úgy fél órát. Visszafele figyeltem a környék házainak ablakait. Ilyenkor elképzelem a bent élők mindennapjait, vagy hogy épp mit is csinálhatnak. Megnyugtató valamiért. Ma reggel viszont inkább rémisztő volt. Ahogy egy hatalmas barna ház előtt futottam el, az egyik ablakban megláttam egy férfi árnyékát majd egy villanást. Amint észrevette hogy figyelem, lehúzta a redőnyt. Gyorsabb tempóra váltottam és próbáltam meggyőzni magam hogy nem volt ebben semmi furcsa és különben sincs hozzá semmi közöm.
Ahogy hazaértem lezuhanyoztam és felöltöztem. Szőke hajam kifésültem de mást nem csináltam vele. Bepakoltam az ebédemet, egy füzetet és egy tollat a táskámba majd ránéztem az órára. 7:15. Csak 20 percre lakom a sulitól, még bőven volt időm 8-ig. Mégis elindultam, túl magányos voltam az üres házban.
Úgy döntöttem hogy kerülőt teszek és benézek Octaviához, az egyik legközelebbi barátnőmhöz, akivel úgyis egy osztályba járunk.
A házuk előtt megálltam és becsöngettem. Octavia bátyja, Bellamy nyitott ajtót egy hatalmas mosollyal az arcán. Előttem sem titkolja hogy bejövök neki. Akárhányszor ráztam már le, nem tanul a srác. Nem akarja elfogadni.
-Clarke, rég láttalak. Túl rég. Gyere beljebb, Octavia fent van a szobájában.-mondta és belökdösött a házba.
-Szia Bellamy, mizu?-kérdeztem bár tudtam a választ. Octavia mindent elmesél...
-Hát képzeld barátnőm lett. Gina a neve. Úgyhogy már nem kell félned tőlem.-kacsintott egyet barátságosan, én pedig teljesen ledöbbentem. Octavia ezt kifelejtette. Nem mintha bánnám, örülök nekik.
-Oh, gratulálok. Na de én most fel is megyek Octaviához. A suliban találkozunk.
-Oké, majd bemutatlak Ginának. Szia.Amint felértem Octavia a nyakamba ugrott. Rég láttuk egymást, egész nyáron kint voltak Amerikában az anyukájuknál. Neki kint van munkája, nem tud visszajönni még sokáig. Mivel Bellamy már 18 éves O pedig még 17, ő a gyámja, kettesben élnek itt.
-Istenem, végre. Már úgy hiányoztál! Nem is szóltál hogy jössz. Hogy vagy?-kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Tudom, meg akartalak lepni. Amúgy jól vagyok, de inkább neked kellene mesélned. Milyen volt Amerika?
És innentől egészen a suliig hallgattam az élményeit. Hogy milyen finom ott a fánk, gyönyörűek a parkok, az épületek és a legfontosabb: Atom. Ugyanis teljesen beleesett egy srácba akinél van olyan mázlija hogy ugyanígy érez. Már 2 hónapja vannak együtt és elég sértő hogy csak most tudom meg. Ezt meg is jegyeztem O-nak.
-Tudom, tudom. De annyira el voltam vele foglalva, nem is gondoltam senki másra. Bocsi...
-Semmi baj, örülök neked. Na mesélj tovább, látom hogy tudsz még.
És tudott. Egészen a becsöngőig beszélgettünk, amikor is az ofő köszöntött minket és elmondott mindent a 12.évfolyam eseményeiről és hogy készüljünk keményen az érettségire.A második szünetben lementünk kajálni Octaviával, ahol Raven is csatlakozott hozzánk, majd Jasper és Monty. Teljes volt a csapatunk. Mindenki elmesélte a csodálatos nyarát, csak én nem tudtam mit mondani. Egy dolog járt a fejemben. Az a zöld szempár.
Hideg van. Túl hideg egy augusztusi éjszakához. Már fél órája keresem az utcánkat, de mintha körbe-körbe járkálnék. Új vagyok a környéken és túl sokat ittam ahhoz hogy egyedül hazataláljak de én mégse fogadtam el Finn segítségét. Tudtam hogy ha ő segít akkor olyat is kapok amiből nem kérnék. Reggelig maradna nálunk és semmi kedvem nem volt hozzá. De akkor egy hosszú, barna hajú lány jelent meg, fehér dzsekiben egy rózsaszín, alacsony biciklin. Egyszerűen letaglózott a látványa. Ahogy ült azon a biciklin és a gyönyörű zöld szemeit belefúrta az én kékjeimbe, mozdulni se bírtam. Leállt mellettem, magabiztosan letette a lábát a földre és csak végignézett rajtam egy darabig. Végigmért a fejem tetejétől a cipőmig. Alacsonynak és gyengének éreztem magam mellette. Pedig csak pár centivel volt magasabb és talán néhány évvel idősebb. De azok a szemek...
-Eltévedtél?-érdes volt a hangja, olyan amitől elmegy az ember bátorsága.
-Igen. Többet ittam mint kellett volna.-mondtam őszintén. Úgy éreztem hogy ha hazudok, rájönne.
-Hol laksz?
-Ark street.
-Gyere, elkísérlek.
Nem várt, elindult a biciklivel de láttam hogy lassabban megy hogy tarthassam a tempót. Nem mertem kérdezni tőle, nem úgy nézett ki mint aki szeretne a kávézási szokásairól csevegni egy vadidegennel az éjszaka közepén. De mégis kezdeményezett.
-Jöhetett volna más is az utcán. Nem kéne egyedül sétálgatnod ilyenkor. Pláne nem részegen.- Megint végignézett rajtam, majd a szemembe fúrta tekintetét.
-Tudom.-Ennyit bírtam kinyögni és az út további része csendben telt.
-Itt vagyunk. Én megyek. Csak óvatosan.-köszönt el de én egyhelyben vártam. Néztem ahogy elindul és figyeltem a hátát, de egyszercsak visszafordult, és a távolból mintha egy kis félmosoly jelent volna meg az arcán.-Halóó Föld hívja Clarkeot, Clarke jelentkeezz-Raven tenyere jelent meg a látóteremben és ahogy felnéztem, több szempár is engem figyelt.
-Bocsi srácok. Elgondolkodtam.
-Azt látjuk. Vagy 10 percre kikapcsoltál. Csöngettek. Menni kéne, még van 2 ofő.
-Oké, indulás.
Az ofő nagyrésze általános dolgokból állt. Osztálypénz, kirándulások, új órák, faktok. Nem is figyeltem. De aztán egy részlet felkeltette a figyelmem.
-...Úgyhogy a jövőhéttől a mi osztályunkban végzi a gyakorlatát úgy a félév végéig ha minden igaz. Remélem nyitottak lesztek vele, ne nehezítsétek meg a dolgát annyira mint az enyémet.-Sóhajt az ofő és végignéz rajtunk.
-Tanár úr, lemaradtam. Ki jön hozzánk gyakorlatra?-kérdeztem. Újra elbambultam.
-Már az első napon éber mindenki amint látom. Egy pszichológus hallgató, egy-két évvel idősebb nálatok. Majd hétfőn bemutatom személyesen is. A lényeg hogy mindenkivel eltöltene néhány órát, beszélget veletek, ez semmi komoly, csak gyakorlás neki. És azthiszem mára ennyi is. Jó hétvégét, hétfőn kezdünk, addigra szedjétek össze magatokat.Az épületből kilépve elgondolkodtam hogy jó ötlet-e egy pszichológusnak készülőre sózni pont egy ilyen osztályt, de hát végülis ő akarta.
Otthon megvacsoráztam, de mivel anya még mindig nem ért haza, lezuhanyoztam és néhány óra sorozatozás után el is aludtam.
YOU ARE READING
Faith
FanfictionClarke találkozik Lexával és azt hiszi végre boldog lesz, de a lány cserben hagyja és mindketten azt hiszik sose látják egymást újra. De a sors megint egymás mellé sodorja őket. Már nekik kell dönteniük hogy küzdenek-e ellene.