Love is our destiny. (H.S)

IX.fejezet

**Sofi szemszöge**

Miután meg nyugodtam ,és normálisan jutottam levegőhöz,én szólaltam meg először.
-Ki neked az a lány?-mondtam rekedt hangon.
-Nem muszáj erről beszélnünk Sof.
Ezzel rohadtul fel húzott.
-De igen is kell róla beszélnünk cseszd meg! -ordítottam az arcába.
Próbált megszólalni de egyenlőre nem hagytam.
-Mikor meg kértél ,hogy legyek a barátnőd,mikor szerelmet vallottál nekem,az nem volt őszinte ,ugye?-kiabáltam.
-De igen is az volt!-kiáltotta.
-Akkor miért csókoltad meg?-mondtam mostmár sírva.
-Nem csókoltam meg!
-De hisz láttam,akkor miért hazudsz a szemembe??
-Ő a volt barátnőm Sofia! Te meg a mostani és a jövőbeli!
-Akkor miért..
Nem hagyta,hogy be fejezzem a mondatom.
-Azt hitte,hogy ugyan ott folytathatunk mindent mint anno,mielőtt el ment a karierjét építeni. De én le állítottam,és mondtam neki,hogy már másé a szívem. Téged szeretlek,fogd már fel Sof.
-Engem szeretsz?
-Igen,mindennél jobban Baby.
Magához húzott és szorosan át ölelt .