Kegyetlenül szép [Befejezett]

6.FEJEZET

Raymond:
- Te jó isten, eszméletlenül festesz! - vélte Chris, miután az apja percekig tartó csengetés után végre kinyitotta lakása ajtaját.
- Kösz az elismerést! - felelte mogorván a férfi, miközben követte fiát a nappaliba.
- Csak annak adtam hangot - vetette magát egy kényelmes fotelba Chris -, amit magad is megállapíthatsz, amikor
reggelenként a borotvalkozótükörbe nézel. Ámbár a megjelenésedből ítélve ez mostanában nem túl gyakran fordul elő.
Mit műveltél magaddal?
Raymond Falcon türelmetlenül felhorkantott. Tisztában volt azzal, hogy milyen rettenetes a külseje, de pokoli hetet hagyott maga mögött.
- Az égvilágon semmit - vont vállat, és eszébe jutott, hogy egy héttel ezelőtt Diana pontosan ugyanezeket a szavakat használta, hogy őt elutasítsa. Nem szívesen gondolt erre.
- Hát, ha így hat rád a semmittevés, akkor haladéktalanul hagyj fel vele! -tanácsolta tiszteletlenül a fiú.
Nem mondott újságot az apjának azzal, hogy rémesen néz ki. A férfi lefogyott, és szeme alatt sötét karikák árulkodtak a kialvatlanságról. A bőre szürkének tetszett. Elegáns öltöny helyett koptatott farmert és pólót viselt, s mezítláb mászkált
a lakásban. Belül azonban még nyomorultabbul érezte magát, mint amilyennek a külseje látszott.
A Dianával történt első két találkozását követő hetekben megpróbálta szokott kedvteléseivel agyonütni szabad estéit.
Tucatnyi nőt vitt szórakozni, akik szépségben talán elmaradtak a fotómodelltől, de sokkal közvetlenebbül viselkedtek vele. Ezenkívül agyondolgozta magát. Mindezen erőfeszítések ellenére Dianát mégsem tudta kiverni a fejéből.
Most, miután a lány félreérthetetlenül a tudtára adta, hogy nem akarja többé látni, kivett egy hét szabadságot, otthon maradt, olvasott-amire máskor sosem jutott ideje -, tévézett, megnézett egypár videokazettát.
Mindössze egyheti tétlenség után azonban legszívesebben a falra mászott volna. Úgy érezte, lassan becsavarodik,
Dianát viszont még mindig nem bírta elfelejteni.
- Te aztán értesz hozzá, hogy megvigasztald az embert! - húzta el kedvetlenül a száját.
Chris a legkevésbé sem látszott bűntudatosnak.
- Jobban örülnél, ha azt hazudnám, milyen istenien kipihent az arcod?
- A legjobban annak örülnék, ha nem toltad volna ide a képedet. Na de mindegy! - ült le a férfi is. - Mi szél hozott?
-Egy hete nem is hallott rólad senki, úgyhogy utána akartam nézni, egyáltalán élsz-e még.
- Elég sokáig vártál.
- Csak tegnap tudtam meg, hogy napok óta nem jártál bent...
- Ami azt jelenti, hogy te sem fordultál meg napok óta az irodában - feltételezte a férfi.
- Valami előnyöm igazán származhat abból, hogy a főnök az apám - nevetett Chris. - Egy hétre szabaddá tettem magam, hogy Madeleine-nek szentelhessem az időmet.
- Hogy áll a helyzet kettőtökkel? - tudakolta bizalmatlanul a férfi, bár Chris egészen jókedvűnek tűnt.
Ez azonban a lényeg szempontjából nem jelentett semmit, mert akkor is vidámnak látszott, amikor azt képzelte, hogy Dianába szerelmés.
- Ragyogóan - felelte könnyedén a fiú. - Amikor elmeséltem Madeleine-nek, hogy egy hét szabadságot vettél ki, és bezárkóztál a lakásodba, úgy gondolta, talán megbetegedtél, ezért elhatároztuk...
- Nagyon vicces - sóhajtott fáradtan a férfi, mert idegesítette az élcelődés. - Egyszerűen pár napi pihenést igényeltem.
- Ez már évek óta hiányzik neked. Miért épp most jutott az eszedbe? Raymond Falcon elengedte a füle mellett a kérdést.
- Szóval mit határoztatok Madeleine-nel, amikor a szabadságomról hallottatok? - tért vissza fia iménti megjegyzéséhez.
Chris az apja kifejezéstelen arcát fürkészte. Végül feladta, hogy viselkedésének indítékai után kutasson.
- Elhatároztuk, hogy törődünk egy magányos öregemberrel, és ma este magunkkal visszük egy estélyre - felelte kamaszos vigyorral.
A férfi önkéntelenül elmosolyodott. Kiszámíthatatlan ez a gyerek! Nem lehet rá alapozni. Amikor a segítsége kell, nem
jön, amikor meg nem is gondol rá, egyszerre előkerül.
A férfi megdöbbenve érezte, hogy jólesik neki Chris jelenléte.
- Na, gyere el, apa! - unszolta a fiú vidáman, mert látta, hogy felengedett. -Később talán Barbara is csatlakozik a társasághoz.
Talán épp erre van szükségem, fontolgatta a férfi. Néhány óra emberek között, ahol feloldódhatok.
A legtöbben csak azért találkoztak vele, mert valamit akartak tőle. Ennek tudatában kevés kivételtől eltekintve
gyanakvóan közelített embertársaihoz.
Diana viszont semmit sem akar tőle, még csak találkozni sem. Eh, a pokolba Dianával!
- Jó, nem bánom - mondta végül.
Talán sikerül kikapcsolódnia, hogy legalább néhány órára elfelejtse a lányt.
*
Aznap este talán a legelsőként éppen Dianára esett a tekintete.
Diana:
A lány is azonnal felfedezte őt, ahogy belépett a terembe.
Diana kimondhatatlanul utálta az effajta összejöveteleket, amelyeken lármás zene mellett jobbára arról társalogtak nagy
hangon, hogy kinek mije van vagy nincs, hová utazik legközelebb, illetve honnan érkezett éppen haza, továbbá ki kivel...
Charles Oxley azonban megkérte, hogy kísérje el, és viselje ma este az ő egyik modelljét, így a lány nem is.szórakozásnak, hanem munkának tekintette ittlétét.
Nem csoda, hogy azonnal feltűnt Raymond Falconnak, mert különleges színű ruhát öltött fel, mely a nyakkivágásnál meggy vörösben pompázott, majd a piros összes árnyalatán áthaladva, közvetlenül térd fölött narancssárgában végződött.
Egy hete semmit sem hallott Falconról, s most meglepődött, hogy itt látja. Érezhetően a férfi is elcsodálkozott, láthatóan inkább nemtetszést, semmint örömet váltott ki belőle a találkozás. Mindenesetre elég mérges arccal méregette őt.
Most kimentette magát Chrisnél és a velük együtt érkezett csinos szőke lánynál - vélhetően Madeleine-nél -, majd
egyenesen Diana felé tartott. Lázasan csillogó szemmel lépett hozzá.
- Milyen kapcsolat van maga és Charles Oxley között? - kérdezte minden további nélkül.
Diana fellélegzett. Egy másodperccel ezelőtt még attól félt, hogy a férfi kitalálta a tervét.
- Szakmailag kölcsönösen tiszteljük egymást - felelte hűvösen, és Charlesra pillantott, aki épp élénk beszélgetésbe merült egy reménybeli megrendelőjével.
- És ezenkívül? - firtatta Falcon.
- Szívesen dolgozom neki, most is azért jöttem ide - igyekezett eloszlatni a férfi Charlest illető gyanakvását. Semmi esetre sem akarta, hogy Falcon elveszítse az érdeklődését, ezért hébe-hóba megédesítette a keserű pirulákat.
- Igazán? - kérdezte tétován Falcon, s már nem nézett olyan haragosan.
- Igen, ezt a ruhát kell bemutatnom - mosolygott Diana. - Egyébként az ott Madeleine, aki Chris mellett áll?
- Igen, ő az, szemlátomást újra szent a béke közöttük. Ma este legyen szíves, tartsa távol magát tőlük!
Raymond Falcon tehát még mindig nem látja tisztán, mi a helyzet Chrisszel, gondolta Diana. A fiú nyilván élvezi, hogy bizonytalanságban tarthatja az apját. Ez feltehetően annak a következménye, hogy a férfi beleártotta magát a dolgaiba.
Chris ezek szerint még mindig nem bocsátott meg neki.
Mosoly futott át Diana ajkán, melyet a ruha felső részének meggy vörösével azonos árnyalatra festett.
- Nem csinálhatok egész este úgy, mintha észre sem vettem volna Christ. A jelenlévők nagyobbrészt tudnak a barátságunkról, úgyhogy feltűnést keltene, ha...
- Nem arra kértem, hogy rá se nézzen - szakította félbe ingerülten a férfi. -Az a lényeg, hogy ne cicázzon vele. Madeleine előtt.
Diana kutató pillantást vetett a menyasszonyra. Fiatalságát meghazud-tolóan magabiztosnak látszott, ami származása és
neveltetése mellett érthető. Nyúlánk volt, bár nem annyira, mint Diana, vállig érő, kibontva viselt szőke hajához nagyon
jól állt az egyedi terv alapján készült fekete ruha.
Madeleine érzelmei feltehetően nem sokat számítanak Raymond Falamnak, sokkal inkább magával törődik, ezért nem
akarja, hogy Chrisszel foglalkozzam, gondolta a lány.
- Az a benyomásom, ez a Madeleine maga is képes érvényt szerezni az érdekeinek - jegyezte meg barátságosan.
A férfi erre a megjegyzésre valamelyest megenyhült. A mintás ingben és méretre szabott nadrágban nagyon vonzóan
festett, bár közelebbről nézve kissé megviseltnek hatott. Az arca sápadt, a szeme karikás. Vajon miattam? -töprengett
Diana. Remélhetőleg igen.
- Elég találóan határozta meg Madeleine-t - bólintott Falcon. - Iszik valamit? - tudakolta, amint egy felszolgáló pezsgőspoharakkal teli tálcával haladt el mellettük.
- Miért ne? - felelte a lány, miután megbizonyosodott róla, hogy Charles még mindig olyan elmélyülten tárgyal leendő ügyfelével, hogy másról tudomást sem vesz.
Arcizma sem rezdült, amikor látta, hogy a férfi szürke szeme diadalmasan megvillan. Igen, időnként egy kis mézet kell adagolni, biztatta magát, ez a helyes módszer.
Végül a férfival együtt odament Chrishez és Madeleine-hez, akik vidáman diskuráltak. A fiú láthatóan nem bánta, hogy meg kell szakítania a csevegést, átölelte és szájon csókolta Dianát. A lány engedte, mert beleillett a tervébe, hogy
Raymond Falcon egyelőre bizonytalanságban maradjon a kapcsolatukat illetően.
Csak Madeleine miatt furdalta a lelkiismeret.
- Még szerencse, hogy nem vagyok féltékeny - vetett véget az enyelgés-nek a menyasszony.
Diana látta, hogy a kék szempár hűvös csillogással szegeződik rá. Kétségkívül hasonlított az anyjára, s nem csak az arcvonásaiban. Ugyanolyan magabiztosan és ügyesen viselkedett, amint azt már akkor is bebizonyította, amikor Chris
belehabarodott a híres manökenbe.
A legtöbb nő a helyében viharos jeleneteket rendezett volna, Madeleine azonban nyugodtan kivárta, míg magától
letisztul a helyzet. Olyasmivel bírt, ami minden bájos arcnál jobban vonzotta Christ.
Nem egyszerűen pénzzel - abban Diana sem szűkölködött -, hanem megfelelő kapcsolatokkal, valamint a fiúéval
megegyező érdeklődéssel és nézetekkel. Mindketten sikeres és vagyonos szülők gyermekeként nőttek fel, s talán ennél
több is összekötötte őket. Meghitt bizalom, amely idővel igazi érzésekké nemesedhet.
- Az csakugyan nem hátrány - helyeselt fesztelenül Diana. A két lány tekintete egyetértően villant össze.
Raymond Falcon ámulva figyelte őket. Diana mindenkit képes elvarázsolni, akár a saját vetélytársnőjét is?
Diana hűvös szépsége még Barbarára is mély benyomást tett, aki a kozmetikai szakmában eltöltött hosszú évek alatt
látott már egyet-mást. Csalódottan értesült Raymondtól arról, hogy a lány mereven elutasította a reklámszerződést.
Vajon mi az Dianában, ami mind a férfiakra, mind a nőkre ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol? - tanakodott Falcon.
Ha erre választ talál, akkor talán újra nyugodtan alhat.
Chris a fotómodell mellett állt, s az apja dühösen látta, hogy fél karjával átöleli karcsú derekát. Madeleine nem
zavartatta magát, de a férfi egészen másképp fogta fel a dolgot.
Legszívesebben ráparancsolt volna a fiára, hogy eressze el a lányt.
- Ugye milyen jó buli, apa? - kérdezte ártatlanul Chris.
Raymond Falcon egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Attól félt, a fia rájön, miért feszeng annyira. Rettentő kínos
lesz, ha kiderül, hogy az apja azért a lányért töri magát, akit nemrég még ő kísérgetett.
Összeszedte magát.
- Még nem is találkoztam a háziasszonnyal - jelentette ki. - Bocsássatok meg! - távozott menekülésszerűen.
Emlékezete szerint életében először tért ki egy kellemetlen helyzet elől. Amióta Dianával megismerkedett, sok minden
történt meg vele első ízben.
- Igaz, amit apádról mondtál - jegyezte meg utánanézve Madeleine. -Egészen megváltozott.
- Úgy van - erősítette meg elgondolkodva a fiú, és elengedte Dianát.
- Talán valami betegség? - tudakolta udvariasan a manöken.
- Nem éppen, inkább csak szokatlanul viselkedik.
Diana nem látott a milliomos viselkedésében semmi újat. Végtére is azt követelte tőle, hogy hagyja békében Christ, és azt várta, hogy ellenkezés nélkül engedelmeskedjék.
A fiú által említett szokatlan magatartás azonban felkeltette a kíváncsiságát.
- Azt mondják, az ő korában az ember hajlamos az ilyesmire - közölte látszólag mellékesen.
- Az ő korában? - visszhangozta szavait csodálkozva Madeleine.
- Igen - bólintott Diana -, ez a „delelőválság", az életük delére ért férfiak személyiségválsága. Negyven körül általában jellemző. Úgy hallottam, az érintettek hozzátartozóit sokszor nagyon megviseli - tette hozzá.
A jegyespár egy pillanatra némán és zavartan nézett rá, de amikor gúnyosan összevonta a szemöldökét, felkacagtak.
Dianának is mosolyognia kellett, mert hirtelen cinkos hangulat támadt közöttük.
A mosoly azonban lehervadt az arcáról, amikor megfordulva észrevette, hogy Raymond Falcon a terem másik végéből
olyan mérgesen mustrálgatja, mintha ismerné vidámsága okát.
- Delelőválság? - ismételte Madeleine. - Senkire sem illik kevésbé, mint épp Raymondra.
- Hát, én nem tudom... - tűnődött el Chris.
Diana kiolvasta a tekintetéből, hogy azon töpreng, nem vele függ-e össze az apja megváltozott viselkedése.
- Nem - erősködött Madeleine -, bizonyára valami más foglalkoztatja.
- Vagy valaki más - tette hozzá a fiú.
- Valószínűleg a céggel kapcsolatos inkább a dolog - állította a menyasszonya, nem értékelve a célzást. - A mamától hallom, Diana, hogy visszautasította a Carlton cég ajánlatát. Remélem, ennek nincs köze Chfishez és hozzám?
- Nem, dehogy - felelte hanyagul a modell. Ez aztán a magabiztosság! Chris csipkedheti magát, ha ezt a nőt veszi feleségül. - Csak egyszerűen nem dolgozom kozmetikai reklámban.
- Miért nem? Azt hittem, minden sikeres fotómodell ilyen szerződést igyekszik megkaparintani, amely igazán
világhírűvé és gazdaggá teszi.
- Divinia szerint az ember csak a meggyőződésének megfelelő munkákban vegyen részt - kottyantotta közbe
meggondolatlanul Chris. - Mivel ő maga... - hallgatott el hirtelen, mert észbe kapott, hogy nem illő a jegyesének taglalnia Diana általa korábban megismert nézeteit.
Madeleine homlokráncolására még el is vörösödött.
- A nagy pénzt mégis az effajta szerződések hozzák egy modellnek, ha nem tévedek - folytatta nagy lélekjelenléttel a menyasszonya.
- Diana úgy gondolja, nem a pénz a legfontosabb - szólalt meg gúnyosan egy érces hang.
Diana lassan megfordult. Raymond Falcon állt a háta mögött, észrevétlenül lépett oda. Nyilvánvalóan szándékosan
akarja vitára ingerelni, mivel nem hitt neki, amikor azt mondta, hogy nem érdekli a pénz.
Kissé oldalt lépett, hogy a férfi is beférjen a társalgók körébe.
- Ha a gazdagság izgatna, elfogadtam volna a Carlton cég páratlanul nagyvonalú ajánlatát.
- Hacsak nem lebeg a szeme előtt egy anyagilag még kifizetődőbb lehetőség - maradt meg a vesszőparipájánál Falcon.
Diana szánakozva nézett a férfira, aki azt képzeli, emiatt nem írta alá a szerződést. Nem ismer más értéket a világon, csak a pénzt és az általa biztosítható hatalmat. Ekkora vagyonnal senki mást nem is vitt volna rá a lélek, hogy a még
több pénz miatt öngyilkosságba hajszoljon egy embert, de ő könnyű szívvel megtette.
Mivel a pénz a mindene, csak azt a magyarázatot találta a szerződés meghiúsulására, hogy Diana még több pénzt akar.
- Nem kell feltétlenül anyagilag még kifizetődőbbnek lennie - jelentette ki nyomatékosan.
- Persze, persze, össze kell tudnia egyeztetni a lelkiismeretével.
Nyilván kihallgatta beszélgetésük egy részét, mielőtt ő maga is bekapcsolódott. Az mindenesetre nem valószínű, hogy a
delelőválságról elejtett megjegyzést is hallotta volna. Akkor még a mostaninál is durvábban fogalmazna.
- Nem ez a lényeg - válaszolt szenvtelenül a lány. - Az új Carlton-termékcsalád találkozik az egyetértésemmel.
Ezekért a szépítőszerekért nem áldozzák fel ártatlan kísérleti állatok ezreit, mint általában.
- Akkor miért...
- Egész más okból nem fogadtam el az ajánlatot. Ameddig azt kell feltételeznem, hogy maga áll mögötte, Mr. Falcon, addig szóba sem jöhet, hogy a Carlton cégnek dolgozzak - szegte fel a fejét.
Madeleine önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét, Chris pedig hitetlenkedve meredt a lányra. Szemlátomást meg sem fordult a fejében, hogy az ajánlat az apjától származhat. Most fény gyúlhatott az agyában, s bizonyára csodálkozott,
hogy az apja, aki annyira ágált Diana ellen, ilyen nagyvonalú szerződéses ajánlatot tett neki.
Raymond Falcon arcán különféle érzések tükröződtek. Csodálta a merész, szemtől szembeni támadást, ugyanakkor dühöngött amiatt, hogy így alulmaradt.
Szóval tényleg tudta, hogy tőlem ered az ötlet, dühöngött magában. Pontosan erre akart fényt deríteni, s most a lány félreérthetetlenül a tudomására hozta, más dolgokkal egyetemben, amelyeket tulajdonképpen nem kívánt hallani, főként nem Madeleine és Chris jelenlétében.
Hát soha nem hagy fel a piszkálódással? Nem úgy néz ki, sőt mintha kifejezetten élvezné.
- Kizárólag emiatt hárította el a szerződést?
- Természetesen.
Ez tőrdöfésként érte a férfit -ám ennek nyomán még szenvedélyesebben kívánta a lányt.
- Az üzleti életben hozott döntéseknél soha nem érdemes az érzelmeket figyelembe venni - oktatta ki lenézően Dianát. - Ésszerűen fel kell mérni a helyzetet, és annak megfelelően kell eljárni.
Megrökönyödve figyelte a szavai hatását. A lány elsápadt, a szeme elkerekedett, s még sötétebbnek látszott, mint máskor. Mi üthetett belé?
Nem kétséges, valami rosszat mondott, olyasmit, amivel akaratlanul az elevenére tapintott. Meghökkentette, hogy a fegyelmezett, hűvös Diana ilyen heves érzelmeket árul el.
A férfi megdühödött saját magára, amiért megbántotta a lányt, ugyanakkor örömmel állapította meg, hogy Diana is érző
lény, nem mindig olyan hideg márványszobor, amilyennek vele szemben eddig mutatta magát.
Egyfolytában azon tanakodott, mitől sötétülhetett el úgy a lány tekintete.
Tudta, hogy azoknak a modelleknek az élete, akik még nem értek fel egészen a csúcsra, nem irigylésre méltó. A pályájuk kezdetén álló lányok kínkeservesen tanulják meg, kiben bízhatnak, s kiben nem. A hírnév és gazdagság felé
törekedve könnyű prédájává válnak azoknak, akik önző céljaik érdekében kihasználják őket.
Valamikor az elmúlt négy év során Diana is ilyen fájdalmas tapasztalatokat szerezhetett.
Raymond Falcon legszívesebben a saját kezével verte volna agyon azt a férfit, aki ilyen gyötrelmet okozott Dianának.
- Elhatározásomban az érzelmeim nem játszottak szerepet - magyarázta ridegen a lány. - Kezdettől fogva tiltakoztamaz ellen, hogy a Carltonnak dolgozzak, csak az ügynököm kedvéért mentem bele a találkozásba. Hiszen úgyszólván
maga, Mr. Falcon a Carlton cég - nézett farkasszemet a milliomossal.
A férfi látta, hogy Diana újra ura önmagának, ha ugyan egy percre is elveszítette az önuralmát, amire most már korántsem mert volna mérget venni.
Egyet mindenesetre biztosan tudott. A kettejük közötti feszültség felőrli az idegeit, szabályosan belebetegszik. Egyszer s mindenkorra tisztázni akarta a helyzetet, s ha Diana akkor is elutasítja, hát üsse kő! Szívből remélte persze, hogy
másképp alakul a dolog.
A múltban mindig képes volt eldönteni, mikor kell leírnia egy veszteséget, és új célokat tűznie maga elé.
Diana alaposan feldúlta az életét, így semmiképpen sem mehet tovább.