Lolita | Jimin ff

6. fejezet

A palota előtt Hwara szinte sírva borult szülei nyakába, akik hasonlóan viselkedtek. A közelükben a megmentő lovagok gyűltek össze – most már Jimin által bővülve. Megkönnyebbülve pihegett mindenki és hálát adtak annak, hogy elmúlt a veszély. Persze ez nélkülük nem történhetett volna meg.

Jimin volt az egyetlen, aki lehajtott fejjel ácsorgott, hiszen a család rá sem hederített. Pedig neki köszönhették azt, hogy Hwara életben van és nem rabolták el. Hogy nincs egyik rosszakaró mocskos karmaiban sem. Mindvégig reménykedett abban, hogy nincs semmi baja a lánynak. Testét furcsa érzés járta végig addig, amíg őt védelmezte. És most itt áll egy helyben: hála nélkül. Ezt tartotta a legpofátlanabb dolognak. Hisz' egy hős volt.

De ez az állapot nem tartott sokáig, hiszen mikor felpillantott, az uralkodók tekintetével és a hercegnővel találta szemben magát, aki egyenesen rá mutatott.

- Park Jimin, gyere ide! – sóhajtott fel a király, mire bizonytalanul ugyan, de megindult felé – Köszönöm, hogy megmentetted a lányunkat! – vonta egy rövid, barátságos ölelésbe mind a két házastárs, amitől kissé meglepődött és le is sokkolt egyben.

- Én csak tettem a dolgom – hajolt meg mélyen – Azt tettem, ami a kötelességem – egyenesedett ki újra, majd lopva a mellette ácsorgó Hwarára pillantott és halványan elmosolyodott, amit a király azonnal észre is vett.

- Khm... - köszörülte meg a torkát – Ez nem jelenti azt, hogy máshogy viselkedhetsz vele, ugye? – komolyodott el, mire a királynő kissé oldalba bökte.

- Ne legyél ennyire mogorva! – sziszegte, mire a férfi beletörődve felsóhajtott.

- Na jó, lehettek barátok. De semmi több – enyhült meg, így felvidítva a két, közben teljesen lehangolódott fiatalt.

Az előbb említettek szemei felcsillantak és egy kisebb mosolyt ejtve néztek egymásra, majd vissza a királyra.

Az a nap volt talán számukra az eddigi legszebb nap abban az időszakban. Hálásak volt a sorsnak. Ó, de még mennyire hálásak!

Teltek-múltak a hetek, lassan már egy hónap is elszaladt. Azóta sok minden történt:

Jimin és Hwara nagyon jó barátok lettek, aminek Hoseok és a húga csak még jobban örült. Jó kis beszélő viszony alakult ki köztük, bár a lány még mindig hű volt a tulajdonságaihoz. Nem mert annyira beszélgetést kezdeményezni, kislányos ösztönei újra és újra a tetőfokára hágtak, mérhetetlen félénksége és szégyenlősége mindig szerepet játszott. De Jimin szemeiben ezek nem voltak negatívumra törekvőek: a tulajdonságai miatt csak még jobban megkedvelte és megszerette. A barátság határait próbálták nem feszegetni, ami az idő múlásával már nem is volt nehéz... még.

Az idő csak szaladt és szaladt, magával hordozva megannyi cselekményt, amelyek legfőképpen a két fiatal barátságának pártjára állt, így közelebb hozva őket egymáshoz. Most már nem kellett félniük a király szidó szavaitól, hiszen a barátság már megengedett volt számukra. Persze ennél semmiképpen sem mehettek tovább. Napról-napra jobban megismerték egymást, mígnem ki nem forrt közöttük egy szoros és tartósnak látszó barátság. Ennek persze mind a ketten örültek, hiszen végre volt valami közük egymáshoz.

Hwara viszont maradt a régi: félénk és kislányos volt továbbra is. Továbbra is félve állt szóba Jiminnel, de a fiú segítette őt abban, hogy kicsit feloldódjon, és ne legyen feszült. Ezért pedig csakis hálát adott, de mindig is maradt az a bizonyos ártatlan lány.