Hazugság a maffiában //ÁTÍRÁS ALATT//

35.rész

Másnap haza is engedtek és óvaintettek az idegeskedéstől.
De ennek már kettő hete.
Most a cuccokat pakolom össze Andy és Des segítségével (tudom,hogy nem vagyok normális amiért az utolsó napokban pakolok össze,de hát most van időm rá így reggel fél hatkor).

-Andy te hozz ide egy fogkrémet,egy fogkefét,egy dezodort és egy tusfürdőt.Des te hozd ide ruhák és hálóingek közül azokat amelyikeket jónak látod!-felálltam és előkotortam a táskákat és az eddig idekészített cuccokat elkezdtem bele rakni.

-Milyen érzések vannak bennetek?-kérdi Des háttal állva.

-Én fosok!-jött be Andy.-Mi lesz ha valami komplikáció lép fel?

-Ilyenekre ne is gondolj!Egészségesen és egyben fogunk haza jönni!

-De.

-Andrew Dennis Túlféltematerhescsajom Biersack nincs semmi de!-vágtam le a földre az a táskát ami semmit nem vétett ellenem.

-Mi a fene bajod van mostanában?Mindenen felkapod a vizet és órákig morfondírozol dolgokon!-dobta ágyra a kezében tartott dolgokat.

-Basszus mert rajtam így jön ki a stressz!-túrtam hajba és ültem le.-Én is félek!De veled ellentétbe én attól,hogy hogyan fogok egy kb.négy-öt kilós gyereket megszülni!

-Négy vagy öt kiló?-fordult felénk az eddig csendben matarászó Des.

-Igen,az orvos úgy saccolta!-húztam be az én táskám.-Most jöjjenek a baba cuccok?-álltam újra fel,de most egy pukkanást éreztem ott lent.Nem különösebben törődtem vele.

-Andy légyszíves hozd ide a kispapa szettet  és a melltartóbetéteket!-nem néztem rá és bevonultam a WC-be.

-Most haragszol?-kérdezte Andy két kopogás között.

-Nem de asszem' elment a nyákdugó!-néztem a kocsonyás "izét" a bugyimon.

-Az mi a szar?

-Google a barátod!-válaszoltam és sóhajtására megint kiszóltam neki.-Legyen annyi elég,hogy gyorsan el kell pakolnom meg főznöm és takarítanom mert bármikor mehetünk a kórházba!

XXXX

Des pár perce távozott Andy-vel aki a gyerekeket viszi a szüleimhez.
Addig ameddig vissza nem ér Adam és Fau figyelik minden egyes lépésem.

XXXX

Eljött az idő.
Este hét és Andy vezet a kórház felé.Senki nincs velünk mondván ez a mi pillanatunk,éljük meg ketten,illetve hárman.
Andy miután haza jött egész nap fel s alá járkált.
Rá is szóltam,hogy nem a kivégzése lesz,hanem csak szülni fogok.
Nem értékelte a humorom.

-Minden rendben lesz.Minden rendben lesz.-mondogatta sokkalinkább magának mint nekem.
A váltón nyugvó kezére tettem az enyémet és grimaszolva bár de rámosolyogtam.

XXXX

Mikor már a monitor is és én is kiakadtam a fájástól elkezdtem búcsúzkodni.

-Andy,ha én itt maradok neveld fel a gyerekeket!-szorítottam össze a szemem és ösztönből nyomni akartam.

-Még nincs eléggé kitágulva!Ne nyomjon!-mondta az (egyik) orvos.

-Ha fegyvert fognak a fejemhez és úgy fenyegetnek,hogy ha nyomok a lelőnek akkor is nyomni fogok!-végszóra az egyik orvos vészjóslóan súgott valamit a másiknak.

-Azonnal toljon!A baba szíve lassul!

Tettem amit mondott,de a fájdalom elszívta az erőm.

-Gyerünk kismama!

-Nehm mehgy!-hangom fájdalmasan és fáradtan csengett.

-Vákumozni kell!-ekkor szószerint rám feküdt két doki,ők a hasam tolták,a doktor nő pedig vákummal segítette a fiam.-Nyomjon kettő utolsót!-tettem amit mondtak és közben Andy kezét tuti eltörtem,annyira szorítottam.-Apuka!-szólt az orvos Andy pedig ha akarta sem tudta volna leplezni az könnyeit.Viszont én még nem nyugodtam meg.Nem sírt fel.

-Miérth nehm sírh?-kábultan kérdeztem majd én is könnyekben törtem ki.A kis Josh felvisított.Majd mikor mellkasomra tették meg is nyugodott.-Nagyon szép vagy!Bizony!-nevettem sírva és néztem Andyre.Ő közben letörölte a homlokom.

-Megcsináltad!-suttogta.

-Meg!

-Na akkor most szüljünk meg a méhlepényt is!-teljesen kimerülten bólintottam.A doktor nő megnyomta hasam és már kint is volt.
Elvitték áttanulmányozni engem meg összefoltoztak.De előtte elvették tőlem a babám.

XXXX

Egy óráig tartott az hogy engem férceljenek.
Addig lemérték Joshua Biersackot aki 5591 grammal és 52 centivel született június 16-án 23:59 perckor.

-Ha a vákum sem segített volna császározni kellett volna.Az utolsó utáni pillanatban jött ki!-beszélgetek az orvossal miközben Josh szopizik.
Andy haza ment (nehéz szívvel ugyan de elment).

-Jó nagy baba,pedig nem volt olyan óriási hasam.

-Egy kis égimeszelő!-nézett rá a szoptatósnővér.-Nehogy túl sokat egyen!

-Tudom,hogy mikor elég neki!

XXXX

-Sziasztok!-csoszogtam ki az osztályról le a büfébe másnap kora reggel.
Fájt a járás,az ülés,de még a fekvés is.

-Ramatyul nézel ki!-fintorgott CC.

-Én is szeretlek!Szülj meg te egy öt és fél kilós gyereket.Megnézném,hogy hogyan festenél utána!

-Bocsánat!

-A nap folyamán csak hatan kérdezték meg,hogy mikor szülök,egy nővér pedig át akart küldeni oda ahol az iker gyerekes kismamák vannak!-grimaszoltam.-Az isnetit már!-nyüszítettem.

-Mi a baj?-sétált mellém Lucy (ha nem mondtam volna ő egy nővér fent a csecsemő osztályon).

-Semmi különös csak nagyon vacakul érzem magam lent.

-Nem csodálom.Beszéltem az orvosoddal és mondta,hogy még nem látott olyan sérüléseket mint ami neked van.Szanaszét szakadtál a baba méretei és a vákum miatt.

-Öhm köszönöm de talán erre nem akartam kíváncsi lenni!-gondoltam bele milyen "szexi" lehetek alul.

-Mennyi éve dolgozik az orvosod?-kérdezte Ash.

-Nem tudom pontosan.Talán egy vagy kettő.

-Hány éves?

-Ashley neked barátnőd van!-fontam össze kezeimet mellkasom előtt.

-Neeeee!Tényleg?-csapta magát homlokon.-De hány éves?

-Nem tudom!Nem vagyunk örcsi-barcsik!-nevettem el magam.-Nem sokára mennem kell.Enni kell adnom a kis Josh-nak.Úgyhogy majd beszélünk ha lesz rá több időm!És majd megpróbálom meggyőzni a nővéreket,hogy mutassák meg nektek is élőben a picit!-öleltem meg őket és hagytam,hogy Andy (szószerint) kétségbe esetten öleljen percekig.

-Hetekig külön aludtunk most mégis azt szeretném,hogy mellettem legyél este!

-Ha minden jól megy hétfőn vagy kedden már mehetünk haza!Most viszont megyek vissza!-csókoltam meg és indultam csoszogva a lift felé.

xxx_ZomBogi_xxx