Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Tizenharmadik~

,,Valamitől nagyon védeni akar. Vagy inkább valakitől. Már csak arra kell rájönnöm ki is ez a személy."

A suli elé érve a bátyám feloldotta a gyerekzárat, én pedig idegesen fújtatva szálltam ki a kocsiból. Amint megfordultam már ott is termett előttem, majd lezárta az autót és velem együtt elindult a bejárat felé. Már a kapunál jártunk, amikor megpillantottam Babettet. Hurrá. Ő volt most a megmentőm. Végre leszakadhattam a bátyámtól. Hát, ha korábban azt hittem, hogy a suliba majd békén hagy, akkor nagyot tévedtem. Szünetekben a végzős haverjaival egész végig Babetten és rajtam lógott. Természetesen elmeséltem Babettnek a bátyám agymenését. Ő sem jutott többre mint én. Nem jöttünk rá, hogy miért csinálja ezt a bátyám. Aztán a harmadik szünetre már megelégeltem a védelmezős hülyeségét és bent maradtam a terembe. Furcsálltam, hogy Babett nincs itt. Elképzelni sem tudtam, hogy hol lehet. A mosdóban biztos nem, hiszen az előbb jöttünk ki onnan, amit menedékként használtunk a bátyám elől. Az általános iskolai évek alatt minden lány megtanulja, hogy a mosdó nem csak folyóügyekre való. Sokkal inkább szaftos pletykák megbeszélésére, vagy ezek kihallgatására. De leginkább menekülési helyiségnek.

Mikor kiléptem ujjból a teremből, csak annyit láttam, hogy Babett vált pár szót Danival, majd egy utolsó szóval megfordul és hozzám siet. Kérdőn néztem rá, mire csak legyintett.

-Nem tudtam meg semmi érdekeset. Dani sem érti, hogy miért ilyen idióta a bátyád. Azt mondta, hogy tisztára feszült volt reggel és mindenkivel ordítozott. - mondta mire, a reményeimet elvesztve sóhajtottam.

- Nem tudom miért csinálja, de kezd az agyamra menni. - mondtam, majd egy éles csengőszó hallatszott, ami az unalmas történelem óra kezdetét jelentette Németh László tanárúrral. Hát nem volt valami érdekfeszítő. Valahogy nem vonzott annyira a török birodalom kialakulásának elemzése. Mögöttünk Márk és Dominik folyamatosan az idegeinkkel játszottak. Őket sem nagyon kötötte le a történelem. Egyfolytában böködtek, vagy a székünket rugdosták. Mi pedig Babettel folyamatosan húzódtunk előrébb, amin persze ők röhögtek, tekintve, hogy kétszer is majdnem felborítottuk a padot. Természetesen ők könnyedén utánunk tolták a saját padjukat és folytatták a piszkálást. Majd mikor már mi nem tudtunk előrébb menni beszorítottak minket. Természetesen a tanár ezt mind nem vette észre, mivel folyamatosan a táblára írta az órai vázlatot, amivel totál le voltam maradva. Babettet épp bökte volna meg újra Dominik, de a barátnőm megfogta a jó vastag történelemkönyvet és egy jól irányzott mozdulattal fejbe csapta a srácot, majd nagyon gyorsan visszahúzta a kezét ,,írópózba" és úgy csinált mintha továbbra is másolna a tábláról. A nagy csattanásra Laci bá persze megfordult, körbenézett, de mivel nem talált semmi rendbontót, ezért tovább magyarázott és írta fel a vázlatot. Babett mögött Dominik nyöszörgött a fájdalomtól, lehajtva a fejét a padra, mi Márkkal rázkódó vállal hallgattuk a szenvedést, Babett pedig elégedetten bólintott.

Természetesen az előttünk ülő két lány ( Lili és Viki) folyamatosan röhögtek rajtunk és szünetben gratuláltak Babettnek a csodálatosan irányzott mozdulatáért. Hátra fordították hozzánk a székeiket és úgy beszélgettünk tovább.

- Ti balettoztok ugye? - kérdezte Babi, mire a lányok bólintottak.

- Én három éves korom óta. - tette hozzá Lili, aki korábban a szekrénykulcsokat osztotta ki. Még azóta csak kétszer vettem használatba a saját szekrényemet, csak kivettem belőle az újonnan szerzett tankönyveket tegnap délután és ma reggel pedig beleraktam a sporttáskám.

- Én pedig négy. - mondta Viki.

- Ti is táncoltok párban az évnyitón? - nézett rám és Babettre Lili lelkesen.

- Igen. Sajnos. - tettem hozzá.

- Sajnos? - kérdezték tökéletesen egyszerre. Babett elkezdett röhögni én pedig gondterhelten bólintottam.

- Márkkal kell táncolnom. - néztem rájuk unottan, mire hasonlóan reagáltak, mint Babett. Elröhögték magukat és utána vigyorogva néztek. Azt hiszem rajtunk kívül ők ketten voltak, akik nem sóhajtoztak Márk után az osztályban. A vizes incidensre visszagondolva ösztönösen dühös lettem a mögöttem ülő srácra, aki azt hiszem, hogy most épp kihallgatja ezt a beszélgetést. Merthogy róla van szó.

- Ó te jó ég. És mit szóltál a tánc témájához? Nagyon kiakadtál? Mert én eléggé. - húzta el a száját Viki. Tehát ő táncolja a balettet. Értem.

- Azt még nem tudjuk. - mondtam, mire Lili és Viki összenéztek és mindent tudóan vissza rám. Lili csillogó tekintettel Viki pedig, amint eszébe jutott a téma, amit ő már tudott, amolyan ,,mégis igazad van. Tényleg: sajnos. Lehet, hogy nem kellett volna elvállalni'' fejjel nézett ránk.

- Mi az, ti már tudjátok? - tette fel a kérdést Babett. A lányok bólintottak, majd Viki megszólalt.

- Tudod, az évnyitón a páros táncok ugyan abban a témában működnek. Ezt onnan tudom, mert én Bencével fogok táncolni. A hiphopp témája ugyan az lesz, mint a baletté. Mi Bencével tegnap tudtuk meg az edzésen. Zsuzsa tanárnő mondta el nekem és neki, mivel minket választott a tánc megtanulására. - mutatott a mellette ellépő srácra, aki összehúzott szemöldökkel méregette a lányt, miközben Márk mellé állt, aki Dominikkal együtt belehallgatózott a beszélgetésbe. Nyilván ez őt is nagyon érdekelte, hiszen érintett volt.

- Mi lesz a téma? - nyeltem egy hatalmasat, tekintve, hogy Viki az előbb azt kérdezte, hogy nagyon kiakadtam-e amikor ,,megtudtam '' és az ő nézésétől sem nyugodtam meg. Babett és Lili és érdeklődve figyeltek minket. Mindketten a röhögésüket visszafojtva. Lili nyílván azért, mert ő már tudta a választ, Babett pedig azért, mert érezte, hogy ezen megint ki fogok akadni, mint amúgy Márkkal kapcsolatban mindenen. Viki helyett azonban Bence vágta rá a választ.

- A szerelem. Ez lesz a téma. - nézett önelégülten vigyorogva Bence először rám, majd Márkra.

- Oh ne már. - csaptam a kezem az asztalra idegesen.

- Oh de már. - csapott az asztalomra Márk is, majd vigyorogva lepacsizott Bencével. Már abszolút nem titkolta a hallgatózást.

Én és Viki forgattuk a szemünket és csak rimánkodtunk. Nyílván valóan ő sem örül neki. Babett Lilivel együtt szakadt a röhögéstől és folyamatosan csipkelődtek vagy szívattak minket. Dominik pedig úgy ült a helyén mintha moziban lenne. Vigyorogva nézte az egész ,,műsort''.

A sors már megint Márknak kedvezett. Nagyon köszi, tényleg. Most esett le, hogy Zsolti bá miért mondta, hogy nehéz lesz közvetíteni az érzelmeket:

,, Remélem az érzelmekkel nem lesz gond, amit majd közvetíteni kell. Bár ahogy látom, már most nagyon kijöttök egymással. Ezt csak azért mondom, mert ti kapjátok idén a legmerészebb és legnehezebb témát, ami eddig előfordult a táncban.''

Nem gondoltam, hogy erre céloz.