Én vigyázok rád

1.rész

Masaharu

Ma helyeztek át egy másik iskolába vagyis, egy újabb iskolába.Csodálkozom is, hogy eddig bírták, azt hittem hamarabb megfogják tenni. Most persze betelt náluk a pohár mert a diri fiát egy kicsit összevertem. Tényleg, csak egy kicsit... Fülhallgatóval a fülembe sétálok a folyosókon, már eleget késtem szóval bemegyek az újabb elviselhetetlen osztályomba. Beléptem az ajtón, mindenki rám szegezte tekintetét. Majd a tanár pár pillantás után megszólalt.

- Szia. Te lennél az új diák? - Úgy mosolyog mint aki örül is ennek.

- Igen, én.

- Nos, akkor mutatkozz be.- Karjával az osztály felé mutat.

- Masaharu vagyok.- Fejemet épp, hogy meghajtottam.

- Masaharu üdvözlünk az osztályban.- Még mindig nem lehet lemosni az arcáról a nagy vigyort.

Néztem az osztályra semmilyen tekintettel mikor az ajtónál állva nekem jött egy lány.

- Oh, bocsánat. Tanárnő bocsánat a késésért.- Meg sem várta, hogy reagáljon valamit a tanár, besurrant a padok közzé de természetesen én nem hagytam magam.

- Hé, te vak vagy, vagy mi?

- Mi? Hozzám beszélsz? - Az ujjával magára mutat.

- De még hülye is.

Az osztály hangos nevetésbe tört ki de mikor szememet forgatva rájuk néztem elhallgattak.

Nagyot sóhajtva a tanárra nézek.

- Hová üljek?

- Mivel már Momoval így összeismerkedtetek, pont mellette van egy üres hely. Ülj oda nyugodtan. - Oda sétált hozzám az elviselhetetlen mosolyával. - Vagy talán problémát okoz?

- Tőlem.- Vállamat meghúzva sétáltam oda a szőkeséghez.

Leültem mellé.

- Hé.

- Igen?

- Ha elalszok, ne zavarj, ne kelts fel. Értetted?

- Oké, nem foglak zavarni. - Pislog rám érthetetlen arccal.

Karomat kinyújtottam a padon majd ráhajtottam fejem, szemeimet lecsuktam, fülhallgatót fülembe helyeztem, zenét bekapcsoltam, és próbáltam nem észlelni ezt az elviselhetetlen környezetet.

Fülhallgatón keresztül is hallottam, hogy valamit beszél a tanár a szőkeségnek.

- Momo te vagy a felelős Masaharuért.

- Természetesen tanárnő.

- Mutasd meg neki az iskolát, még egyszer ilyet nem szeretnék látni.- Pont szememet kinyitottam mikor láttam, hogy az ujjával rám mutat majd a szőkeség mosolyogva bólogat mint valami kiskutya.

Az órát átaludtam. Karomat nyújtózkodva a szőkeség fejét elérte. Csak néz rám szótlanul.

- Nem fájt?

- Ja,nem.- Mosolyogva dörzsölte az elért helyen.

- Biztos? - Néztem rá.

- Igen, aludj csak.- Fejemet hajtotta le a padra.

Már azt sem tudtam hány óra telt el, talán 4-5 mikor éreztem, hogy a hátamat valami nyomkodja, de az a valami a szőkeség volt.

- Nem meg mondtam, hogy ne zavarj? - Emeltem fel tekintetem szúrós szemekkel.

- De igen.- Mosolyog mintha valami döbbenetes dolgot tett volna. - Viszont én vagyok a felelős érted, körbe vezetlek az iskolába.- Még mindig mosolyog mint aki nem normális.

- Hallod neked valami baj van itt? - Az ujjammal a fejemhez mutatok.

- Jaj ne beszélj butaságokat, inkább induljunk.- Mosolyogva bámul ami egyre jobban idegesít.

Felálltam szememet forgatva majd zsebre tett kézzel állok előtte. De ő még mindig mosolyogva néz rám.

- Mehetünk Masaharu?

- Rád várok.- Néztem rá unott tekintettel.

Felállt kezét limbálva kezd el előttem sétálni.

Minden leszaromra mutogatva mondott egy regénnyi történetet. Az utolsó teremnél megálltam, már nem bírtam tovább ezt az unalmas szart.

Csuklójáért nyúltam, majd húztam magam után. A lépcsőház előtt álltunk, szétnéztem nem jön-e erre valamelyik tanár. Nem, nem azért mert félek, hogy innen is kirúgnak. Csak itt ez a bugyuta szőkeség, akinek úgy látszik az élete az egész iskola. Szóval, inkább "elbújtunk"

Kezét lassan megfogtam majd együtt futottunk fel a lépcsőkön.

- V.. várj, nekem ilyet nem szabad csinálnom.-Úgy nézett rám mintha valami nagy bűnt követne el.

- Nyugi, majd én vigyázok rád.