Lolita | Jimin ff

7. fejezet

Jimin erre egyáltalán nem számított, meglepte őt ez az egész. De egyfajta furcsa érzés fogta el belül, ami nem hagyta nyugodni.

Nemhogy csak hallott a Hwanjung-birodalomról, hanem nagyon is jól ismerte. Hiszen a Parkcheon-királyság tagjai – tehát ebbe beleértve őt is – jó viszonyt folytattak az ott uralkodókkal, a két birodalom pedig ez által támogatta egymást.

Jimin nagyon is jól ismerte azt a társaságot. Jól tudta azt is, hogy hercegük van, méghozzá Minjun herceg. Volt már esélye vele találkozni, nem is egyszer. Jó kis beszélő viszony alakult ki köztük, sőt... mondhatjuk azt is, hogy barátok lettek. Elég közeli barátok.

De Jimin tudta: ahhoz képest, hogy Minjun barátságos természetű... belül ugyan olyan kegyetlen és kíméletlen tud lenni. Ha valami nem tetszett neki, annak azonnal hangot adott. Ha kellett, hősiesen kiharcolta magának az igazát – kissé erőszakosan. Sok lány rajongott érte, amit ő csak vigyorogva és öntelten tűrt. Már csak egy-két ok is elég magyarázatot adott arra, hogy el volt kényeztetve egy kis mértékben. De ettől eltekintve egy igazán jó ember volt. Tudott gyengéd és szerető lenni. Mosolya pedig csak aranyosabbá és férfiasabbá tette őt.

- É-Értem – nyelt egy nagyot.

- Van valami baj, Jimin oppa? – döntötte oldalra a fejét az előtte álló.

- Semmi – rázta meg a fejét a kérdezett, miközben ösztökélte magát arra, hogy ne mosolyodjon el ebben a helyzetben az aranyos megszólításra, ami a lány édes hangjától még szívmelengetőbb volt – Nekem most mennem kell... szia! – mondta határozottan és elsétált, a lány pedig nagyokat pislogva és értetlenül meredt utána.

- Ma mindenki meg van zakkanva? – tette fel magában a kérdést, majd megrázta a fejét és ő is elsétált.

Már estefelé járt az idő... de Jimin csak ült az ágyán, gondolataiban elmerülve és maga elé bambulva. A lovagi edzésen sem volt megfelelő a koncentrációja, amiért meg is szólták. De arról senkinek sem beszélt, hogy mi az oka ennek az egésznek.

Hirtelen Hoseok helyet foglalt mellette, mire kissé összerezzent.

- Van valami baj, Jimin? – vonta fel az említett a szemöldökét – Miért viselkedsz furcsán mostanában?

- Semmi... semmi különös... - sóhajtott fel a kérdezett, miközben megrázta a fejét és beletúrt puha hajába.

- Hát... nem úgy látszik, azt hiszem...

- Csak mostanában nagyon el szoktam fáradni – próbált hazudni, majd felnézett társára, aki közben felállt és furcsállva nézett le rá vissza.

- Most már tényleg nagyon furcsa vagy.

- Tényleg nincs semmi bajom, hyung!

Pedig nagyon is baja volt. De furcsállta azt is, hogy miért vált ki belőle ilyen érzéseket ez az egész. Hiszen Hwarával csak közeli barátok voltak – akár Minjunnal –, semmi több. Azt is tudta, hogy ez a birodalmak rendelete. A trónörökösöknek kellett találni egy társat. Azt is tudta, hogy Hwarát hozzá kell adniuk egy herceghez, nincs mese. De itt jön a bökkenő: hiszen ő maga is herceg volt.

Titokban sokkal magasabb rangja volt a többieknél. Titokban ő is a lány cipőiben járt. Titokban ő is azt az ösvényt taposta, mint amit Hwara. Csak persze ezt senkinek sem vallotta be, ezért mindenkinek csak a feltűnő külseje keltett figyelmet, holott azt senki sem mondta rá, hogy egy herceg. Pedig ez a színtiszta igazság.