KISSLAND

51 // i ship us

♡luke♡

lassúkat pislogva nyitom ki a szemeimet. a nap sugarai azonnal fénygömböket varázsolnak a pilláimra. nagyot ásítok, majd kinyújtóztatom a kezeimet. pár pillanatig még mozdulatlanul fekszem a takarók rengetegében, majd felkönyököl, hogy körülnézzek a szobában.

ruhák hevernek a földön, petunia pedig a lábam mellett alszik, de michael sehol sincsen.

mosolyogva petuniához hajolok, és megvakarom a fejét, mire ő jólesően a hátára fordul, buksiját a tenyeremhez nyomva.

- aludj baba. - utoljára megsimogatom őt, majd feltápászkodok az ágyról. a pólómat igazgatva kimegyek a hálóból, és elindulok a folyosón, de pár lépés után meg is torpanok, mivel michael kilép a konyhából, kezében egy tálcával.

meglepetten néz rám, én pedig a tálcán lévő dolgokra. egy nagy tál palacsinta, nutella, eper, mogyoróvaj, és goffri, mintha valami királynak készítette volna, olyan szépen sorakoznak az ételek.

arcára egy halvány mosoly kúszik, ahogy újra a szemeibe nézek.

- jó reggelt, csipkerózsika. - szól, majd elindul felém. érzem, ahogy enyhén elpirulok a becenévre, ezért lesütöm a szemeimet.

- csináltam neked ágyba reggelit. - rám néz, majd kicsit megemeli a vállait. - ami már nem igazán ágyba reggeli, mivel nem vagy az ágyban, de azért a szándék meg volt. - hallom a hangjában a csalódottságot.

- hát, ha már így elszúrtam a meglepetésed, reggelizhetnénk együtt. - vetem fel az ötletet, majd elveszek egy epret a tányérról, és leharapom a felét. megnyalom az ajkaimat, majd az eperrel a kezemben felpillantok mikeyra, aki beharapott szájjal néz rám.

- benned vagyok. - mondja, mire nekem azonnal leesik az állam, és köpni-nyelni nem tudok. még az epremtől is majdnem megfulladok meglepettségemben.

- mármint... jézusom, nem ezt akartam mondani. benne vagyok. abban hogy együtt reggelizzünk. - javítja ki magát zavartan. felkuncogok, majd elcsenek még egy piros gyümölcsöt, és mikeyt kikerülve elindulok a konyhába. mikor mellé érek, annyira megállok, hogy a fülébe suttogjak.

- az sem hangzik rosszul, amit te mondtál.

michael felém fordítja a fejét.

- ha nem lenne ez a tálca a kezemben, most nekiszorítanálak a falnak, és nem csak mondanám, hogy benned vagyok. - ártatlanul mosolyog, mikor az amit mond, egyáltalán nem ártatlan. nagyot nyelek, miközben próbálok nem paradicsom vörösre pirulni.

- tuché, barátom. - felelem, majd bedobom a számba a maradék epret, és átmegyek a konyhába.

michael akkor lép be, mikor én éppen helyet foglalok az egyik széken. leteszi a tálcát az asztalra, majd a pulthoz lép kávét csinálni.

- te is kérsz? - kérdezi. a fejemet rázva válaszolok, csakhogy ő ezt nem látja, mivel háttal van nekem. a válla felett kérdőn rám pillant.

- nem, köszi. - mikey bólint, majd elkezdi lefőzni a kávét. csendben felállok az asztaltól, és mögé lépek, majd hátulról átölelem a derekát. kezét a karomra simítja, hátával pedig a mellkasomnak dől. lehunyt szemekkel biccenti hátra a fejét.

- mi lesz most, luke? - suttogja, majd rám emeli smaragdzöld tekintetét.

- hát, megreggelizünk...

- mamlasz. nem úgy értettem. - felnevet, majd arca ismét komoly lesz.

- mi lesz velünk? - teszi fel a kérdést kettőnkre utalva.

az alsó ajkamat beharapva gondolkozok, míg ujjaimmal mikey szőke tincseit tekergetem.

- szerintem el kéne mondanunk a fiúknak. és talán fel is vállalhatnánk. a sajtó, a fanok, és a világ előtt. aztán elmehetnénk egy randira. - mondom, mire michael elmosolyodik.

- a fanok tuti szörnyen örülnének. legalább is azok, akik shippelnek minket. - mikey megfogja a hajával játszó kezemet, majd felém fordul.

- mindenki shippel minket, luke. még az is, aki tisztán állítja, hogy nem. - tenyerét a tarkómra csúsztatja, és közelebb hajol. szinte bizseregnek az ajkaim, hogy végre megcsókolhassam őt.

- és őszintén szólva, én is eléggé shippelem magunkat. - teszi hozzá vigyorogva.

hitetlenül megrázom a fejemet, majd a kávéfőző sípolásával egy időben ajkaimat az övéire tapasztom.

-

bocsánat az újrapublikálásért, de nem mutatta a részt:(