Lolita | Jimin ff

8. fejezet

Hwara kissé megilletődve tűrte, ahogyan Minjun megszorongatja a kezét és közelebb húzódik hozzá.

Miután a fiú észrevette, hogy a lány meg sem mukkan, megállította lépéseiket és szembe fordította magával őt, de az nem mert a szemébe nézni.

- Még soha senki nem fogta meg a kezed így, ahogy én? – halkult el.

A válasz csak egy fejrázás volt.

- Valóban?

A válasz ezúttal egy bólintás volt és le is hajtotta a fejét, így próbálva elrejteni egyre vörösödő arcát... sikertelenül.

- Elpirultál – döntötte oldalra elmosolyodva a fejét a fiú, miután észrevette a lány reakcióját – Akkor bizony elég ártatlan lehetsz – bólogatott – Aranyosabb vagy, mint ahogyan elképzeltelek – kuncogott, miközben gyengéden megsimogatta a fejbúbját – Biztos nagyon tapasztalatlan vagy még a szerelemben – kezdett el babrálni egyik hosszú barna hajtincsével, mire az reflexszerűen húzódott el tőle és nagyokat pislogva nézett fel rá.

Akaratlanul is elbambult. Csodálattal és ámulattal nézte jól meg a fiú arcának minden egyes vonását. Akárcsak egy kislány, aki még csak most fedezi fel és figyeli meg apukája jellemző vonásait.

Megfigyelte minden egyes porcikáját. Fehér bőrét, állvonalát, sötét szemeit és rózsaszín ajkait. Jól beállított és megigazgatott, barna, puhának látszó haja pedig csak még nagyobbat dobott ábrázatán. Főleg hatalmas és magas alakja, melyhez társultak kidagadó karizmai és mellkasa, na meg a szintén hatalmas, szorongatni való kezei. Illata kellemes menta illatú volt, amely tökéletesen illett a rangjához és határozottságához.

Hwara valóban biztonságban érezte magát mellette. Persze messze elmaradt a Jimin nyújtotta biztonságtól. De őt most próbálta minél jobban kizárni gondolataiból. Nem akart még jobban összezavarodni. Csakis Minjunra akart figyelni, hogy ne alázza meg magát előtte és ne okozzon csalódást. Nem csak neki, hanem az egész családjának.

- Tehát ő lesz a vőlegényem. Hwan Minjun, a legnépszerűbb herceg, akiért ezernyi lány rajong. De mégis engem akar a hercegnőjének tudni. Mégis engem akar mind érzelmileg és mind – a vérvonal és esetleg a vágyak érdekében – testileg. Ez mind szép és jó, csak van egy bökkenő: valóban nem voltam jártas ezekben. Soha nem tudtam, hogy hogyan kell szeretni, mert... nem volt szabad.

- Visszamegyünk anyékhoz? – sóhajtott fel Minjun, mikor már egy ideje kint álltak a teraszon.

Hiába várta a lány válaszát: Hwara csak a kerítésre támaszkodva nézte nagy ámulattal a körülöttük elterülő várost. Annyira letaglózta a látvány, hogy szinte meg sem hallotta a kérdést. Csak nyitott szájjal fürkészte az épületeket és az utcákat. Olyan volt, akár egy kislány, aki csak most lát életében először egy nagy vízesést, vagy most fedez fel egy felettébb érdekes dolgot.

- Hwara – szólította meg újra a herceg, ezúttal félig mögé lépve – Hwara, megyünk? – hajolt le hozzá, így belesúgott a fülébe, mire az azonnal becsukta a száját és a hideg futkorászott a hátán – persze jó értelemben.

Nagyokat pislogva nézett leendő hercege irányába, akinek így szembe találta magát csillogó tekintetével.

- Megyünk? – kérdezte újra a fiú ezúttal mosolyogva.

- Muszáj? – döntötte oldalra a fejét a kérdezett, miközben kérlelő tekintettel vizslatta az arcát – Olyan szép – szentelte újra figyelmét a kilátásnak.