Fiatal (Befejezett)

38. fejezet

A nappali közepén elhelyezkedő műbőrkanapé olyasfajta kényelemmel, ezenfelül biztonsággal szolgált, melyet eddigi életem során kizárólag Daenerys karjaiban tapasztalhattam meg. Bőre illatának hiányától egész lényem a szenvedés kénköves bugyraiba zuhant, ahonnan mindössze barátnőm kicsiny kezei lettek volna képesek kirángatni. Csaknem egy hete kényszerültem távol tartani magam tőle, aminek tudata élve emésztette fel utána sóvárgó szívemet. Édesapja keményebb módszerekhez folyamodva iparkodott elválasztani bennünket egymástól annak ellenére, hogy a velük való találkozás óta még csak messziről sem pillanthatta meg szerény személyem.

Éjszakánként egyedül tértem nyugovóra hálószobám csendességében, amennyiben a lányok nem szórakoztattak harsány nevetéssel megfűszerezett jelenlétükkel. Azon hat napot, melyet a Szépség nélkül kellett átvészelnem, örökkévalóságnak tűnő esztendőkként éltem meg. Mézédes ajkait az iskolájában való elbúcsúzásunk óta nem ízlelhették meg sajátjaim. Füleimben csengő hangjának gyengédsége emlék formájában vésődött be koponyámba, újra, s újra előmerészkedve a magányosan eltöltött órákban.

Iparkodtam a lehető legjobb formámat nyújtani mind a munkában, s mind a magánéletben is, viszont barátnőm nélkül felettébb nehéz megmérettetéssel álltam szemben. A közösségi oldalakon, valamint telefonon váltott szavak képtelenek voltak kárpótolni engem, így legszívesebben egész nap takaróm menedéke alatt húztam volna meg magam kedvesem társaságában. Egyetlen dolog tartott vissza a letargiától, mégpedig a húgaim jólléte, akik előtt boldog arcomat kellett feltüntetnem felhőtlen életük elérése végett.

A helyiségre visszafogott sötétség borult az elhúzva hagyott sötétellők által, egészen ideális hangulatot alapozva meg a délutáni filmezéshez. A festék ékesítette falak között csupán a televízió nyújtotta csendes zaj biztosított hangot. A lábaimra terített puha pléd a kint tomboló hőség ellenére is testem felmelegítéséről gondoskodott, ám ennek okául felsőtestemet fedetlenül hagyva hűsöltem lakásomban. A heverőn elterülve pihentem, egyik kezemben a tévé távirányítóját szorongatva, mily idő közben felkészültem minden eshetőségre.

A sportközvetítés helyett pillanatnyilag - húgaimra való tekintettel - egy mesefilm mellett tettem le voksomat, melyben megmagyarázhatatlan alakot öltő figurák énekelgettek, lábaikon hatalmas, bohócokéhoz hasonló cipőkben táncolva. Harriett ajkain hatalmas mosoly terült el, miközben felsőtestével jobbra, s balra ringatózott a vidám dalocska ritmusának megfelelően. Némileg felhúzott térdeim makulátlan helyet kínáltak neki a kanapén, azonban kicsiny lábszárait átlógatta sajátjaimon ülőhelyzetében. Fejével a támlának dőlt, ezzel aránylag felborzolva a tarkójára omló loknikat.

Hilary testem mellett érzett közvetlen közelségéből eredően göndör fürtjei az arcomba éktelenkedve csiklandozták államat, és nyakamat. Kezemmel igyekeztem eltűrni a zavaró szálakat, viszont töretlen mocorgása megakadályozta tervem sikerességét. Hátával meztelen mellkasomnak simult, melynek hála lapockáján érezhette szívem dobbanásait. Térdeit hasáig húzta, a lehető legkisebbre gömbölyödve össze.

Az egészen mostanáig a kezemben szorongatott távirányítót Harriett ölébe tettem, aki kimagasló örömmel fogadta azt. Sejtésemet kicsattanó mosolya mellett a csatornára adott kakaó is alátámasztotta. Ezután olyasfajta zaj terjengett nappalimban, hogy annak erejétől még a csengő hangját sem hallhattuk volna meg.

- Szépségem, halkítsd kicsit! - kértem rögvest, kezemet apró combjára simítva.

- Anyu sem tűri, ha így hallgatom. - alsó ajkát lebiggyesztve törekedett hatni engedékenységemre.

- Vajon miért, Édesem? - imádni való arckifejezése láttán halkan felkuncogtam.

A bennünket körülvevő pillanatnyi idillt üzleti telefonom csörgése zavarta meg, minden figyelmemet magára vonzva. Az üvegből készült dohányzóasztal tetején füleim részéről elviselhetetlennek vélt morajt keltett, ezzel sarkallva cselekvésre szerény személyemet. Egy fáradt nyögést kísérve tápászkodtam fel a kanapéról, miként vigyáztam, nehogy Hilary önkéntelen megütésére kerítsek sort. Húgom kíváncsi szemekkel kísérte végig minden kicsiny mozdulatomat, ahogy a heverőn felülve hajoltam el a kis asztalkán pihenő készülékig. A kéken világító képernyő egy olyan számnak adott otthont, amit eddig még sosem szemlélhettem meg.