Bocs, de megöltem a Mikulást

Három

A teremben ébredek fel, félhomályban. A manók most engem állnak körbe. Rémült, tágranyílt szemekkel néznek rám, és bár nem értem folyik itt, azt tudom, érzem, hogy valami borzalmas dolog történt. Körülöttem takarók, kényelmesen felülök, hátamat az ajtónak támasztom. Typerä egy gőzölgő bögrét hoz nekem, majd mellém telepszik a takarók közé, óvatosan, nehogy megérintsen.
-Mi a fene folyik itt?-teszem fel hangosan a kérdést, mire a törpék szomorúan lehajtják a fejüket. Mérges vagyok, félek és összezavarodtam. Pikk jelenik meg előttem, bűnbánó tekintetétől meglágyul a szívem.
-Mi történt?-kérdezem tőle suttogva, mire lehunyja a szemét, közelebb lép hozzám, és a kezembe csúsztatja apró tenyerét, én pedig lehunyom a szememet.
Most is a hideg az, amit először megérzek. Ezúttal azonban forfószél formájában érkezik, mint egy hurrikán repít magával, és amikor újra stabil talajt érzek a lábam alatt, kinyitom a szemem. A Mikulásgyár nagytermében állok, a terem sötétbe burkolózva, körülöttem rengeteg manó, jeti és rénszarvas, arcukon rémület és rettegés. Ahogy követem a tekintetüket, drámai látvány tárul a szemem elé. A szívem kihagy egy ütemet, majd eszeveszett tempóban kezd dobogni újra. A galéria korlátján gondosan felkötött izzósor lóg az átrium légterébe, melynek végén egy teljesen átkötözött manó hintázik. Halott. Az égősor ezer színben pompázik, érzem, hogy felkavarodik a gyomrom, és egy könnycsepp gördül végig az arcomon. A holttest alatt a földön egy kettétört cukorpálca hever. A kép elhomályosodik előttem, az események felgyorsulnak. A jetik lekötözik az elhunyt apróságot, a rénszarvasok és egy szánkó segítségével takaróba csavarva elviszik a holttestet. Én a többi manót követve elindulok az emeletre, egy hatalmas piros ajtó felé, amit eddig észre se vettem. Az apró lények illedelmesen megállnak előtte, bekopognak. Mikor nem érkezik válasz, összenézve, arcukon újabb rettegéshullám válik láthatóvá, mielőtt benyitnak az ajtón. Hangos nyikorgással tárul ki az ajtó, a szobában sötétség fogad minket, és fagyos hőmérséklet. Aztán felgyúlnak a fények, és az első dolog, amit észreveszek, az a nyitott ablak. Ösztönösen közelebb lépnék, hogy becsukjam, azonban egy láthatatlan erő nem engedi. Csak ezután nézek körbe a szobában, és szinte elakad a lélegzetem. A földön hatalmas vértócsa terül el, körülötte dulakodás nyomai. A manók dermedten állnak az ajtóban, szinte vágni lehet a feszültséget a szobában. Átérzem a félelmüket. A döbbent csendet az ablak hangos becsapódása töri meg, ijedten pillantok oda, az üveg törött, rajta két elmaszatolódott, véres kéznyom. Ez mintha visszarántana a valóságba, szinte egy emberként mozdulunk az ablak felé. Kitekintek a havas tájra, az ablak alatt a fehérségben egyetlen szín látszik, a Mikulás piros sapkája.

Amikor kinyitom a szemem,ugyanabban a szobában ébredek, ahol legelőször. Sötét van, csak az ajtó alattirésen szűrődik be egy halvány fénysugár. Ezer meg ezer gondolat kavarog afejemben, az emlékképek összefacsarják a szívemet, azonban még mindig nem értemteljesen mi történt. Feltápászkodom az ágyból, meggyújtom az éjjeliszekrényenlévő gyertyákat, majd takaróba burkolózva felülök az ablakpárkányra. Kimerültnekérzem magam, és nem tudom mi tévő legyek. Valami nem áll össze, nincs meg akirakó egy darabja és hiába töröm a fejem, nem látom át a történteket. Anyu, bárcsak itt lennél velem. Egykönnycsepp folyik végig az arcomon, az üvegen visszatükröződő arcomon követemvégig útját, és már épp elhatározom magam, hogy felkelek, amikor odakintmegmozdul valami. Feszült figyelemmel vizslatom a tájat, amikor újramegpillantom. Az erdő fái között fel-feltűnik egy halvány piros fény, egyreközelebb, míg megpillantok egy sziluettet. Tágranyílt szemekkel figyelem, ahogya piros orrú rénszarvas az erdő fái között bolyong. Rudolf. Látom magam előtt a képet, ahogy a csarnokban egy csapatnyirénszarvas állta körbe a manókat...és a manók, a drága manók, mennyivel kevesebben vannak most. Hirtelen ezer meg ezer kérdés ötlik fel a fejemben, amikre megkell találnom a választ. Hova tűntek a rénszarvasok? A jetik? Mi lett a többi manóval? Milyen szörnyűség történt itt, mióta eltűnt a Mikulás? Milyen galád lélek tesz bármi rosszat egy olyan varázslatos helyen, mint a Mikulásgyár? És vajon hogy kerültem én a történetbe?
Erős késztetést érzek azonnal nekikezdeni a kutatásnak, hogy minél hamarabb visszaálljon a rend, és a manók minél hamarabb megnyugvást találjanak, és visszatérjenek megszokott, bűvös életükbe. Azonban úrrá lesz rajtam a mindent elsöprő fáradtság, így engedek a csábításnak, hogy ágyba bújjak. Az utolsó gondolat, ami még az éber világból elkísér az édes nyugalom világába, hogy holnap ekezdem a nyomozást, és ellátogatok az erdőbe.