Happy Independence Day ...!

1

Harsogó trombiták. Üdvrivalgástól hangos emberi tömeg. A magasban pedig kék, fehér és piros sávos, csillagokkal díszített zászlók lengedeznek. Ez várja odakinn a pódium előtt Steve-et.

A gyomra görcsbe rándul, homlokán pedig jéghideg veríték csillog szüntelen. Szédül és émelyeg. Hányingere van a tudattól, hogy néhány perc múlva ki kell lépnie arra az átkozott emelvényre, és mosolyt erőltetve az arcára a boldog Amerika Kapitány szerepét kell alakítania.

Július negyedike... a Függetlenség napja... Amerika legdicsőségesebb harcának ünnepe és emléke.

És ő? Vele mi lesz? Rá ki gondol? Kinek jut eszébe egyáltalán, hogy idén tölti a kilencvenhetedik életévét? Ötvenkét tagállamban élő lakos ünnepli a függetlenséget és az ő születésnapját. Legalábbis az elnök mindig ezekkel a szavakkal biztatja évről évre.

De Steve tudja... Tudja, hogy ez az egész csak egy nagyvonalú, hivatalos köntösbe bújtatott hazugság. Igen, kezet ráz vele az államok első embere. A kongresszus is üdvözlőkártyát és hálapénzt küld neki csak úgy mellékesen. De ennyi... Semmi több!

Ugyanaz a kiöltöztetett cirkuszi mutatványos, aki a negyvenes években volt. Rákényszerítik az egyenruháját, melynek a bőréhez való tapadása alkalomról alkalomra egyre jobban égeti azt. Feltetetik vele a csillagos, oldalt szárnyakkal tarkított sisakját, aminek a pántja álnok kígyóként fojtogatja. A pajzsa pedig... A kerek, kék-piros csíkos szimbólumot is ráaggatják.

Eltűri. Eltűri, mert ő Amerika hős szimbóluma. S eltűri, mert a nemzete ezt várja el tőle. Mindenki csak a harcost, a szuperkatonát látja benne. A ruha mögött megbúvó embert egyikük sem!

Steve egy hatalmas egész alakos tükör előtt szobrozva mered képmására. Nézi a megelevenedett legenda ruháját és jellegzetes felszerelését. De a szemüregiben pihenő jégkék színű tekintet nem stimmel. Az övé, de mégsem az övé. Egy katonáé, de nem egy hősé. Egy emberé, de már nem egy léleké.

Látását könnyek vékony vizenyős fátyla borítja el, melyeket dühös pislogással küld száműzetésbe. Belefáradt. Neki már ez nem megy. Nem maradt senkije, akiért érdemes lenne folytatnia.

Egy jól irányzott lendítéssel az öltöző sarkába vágja a festett kör alakú vibrániumot, ami visszhangot verő csattanással ér földet. Sisakját indulatos rántással távolítja el, az pedig tompa koppanással hullik a padlóra közvetlenül a lábai előtt heverve. Kedve támad még beléje is rúgni egyet, de a pillanatnyi gyerekes késztetése felett győzedelmeskedik a józan esze.

Nem úgy, mint a következő tette felett...

Hill ügynök asztalon felejtett fegyvere után kap, s határozott ujjakkal ráfog annak markolatára. Újból a tükörbe néz. Figyelemmel kíséri, ahogy a pisztolyt a fejéhez emeli, és a jobboldali halántékának szegezi.

Nem rémiszti meg a látvány. Nem uralkodik el rajta a halandók zsigereibe kódolt élni akarás. Nem jut eszébe, hogy hatalmas nagy őrültséget véghez vitelére készül. Nem... Egyszerűen csak nézi az üveges, élettelen tekintetet, és azon mereng vajon mikor halt meg? Talán mikor lezuhant a német-géppel együtt? Vagy mikor megtudta, hogy Peggy álmában távozott az élők sorából? Netán amikor Tonyt elveszítette, és utána még Bucky is a hibernálás fogságát választotta helyette?

Nem tudta volna megmondani. De ez egy cseppet sem számított... most már nem! Az elhatározás már úgyis megszületett a fejében.

Tisztelegj katona! – rivall rá elméjének megmaradt szikrányi önfeláldozó része.

Steve megtagadja a hangosan ki nem mondott parancsot. Ujját a ravaszra fekteti, s finom lassú mozdulattal meghúzza azt.

A lövés eldördül, igaz halkabban, mint azt várni lehetett. Aztán síri csend.

A dörrenés áldozatának tökéletes valója élettelenül zuhan térdre, majd fekszik el a hideg márványlapokkal kirakott felületen.

Steven Grant Rogers bátor volt. A ravasz meghúzásának pillanatában, nem a pecket figyelte, hanem önnönmagával nézett farkasszemet. Végig a kék szemekbe meredt, egészen addig, míg a golyó a koponyájába nem csapódott.

Amerika Kapitány halott... Steve ölte meg. Elvette ez életét, mert a sajátját már nem élhette. Likvidálta az élők sorából, mert ez a világ már nem volt kompatibilis annak megtestesítőjével...