Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Tizenötödik~

,, - Köszönöm. Te vagy a legjobb. - néztem rá hálásan, majd szorosan megöleltem."

- Ezt egyszer rohadtul meg fogom bánni. Na, gyere. - húzott be az öltözőbe. - Gyorsan öltözz, mert Kinga leharapja a fejed, ha nem leszel bemelegítve. Még nincs itt, de tudod, hogy sosem késik. Én csak a vizemért jöttem vissza. Siess te is. Ja és kicsit mosd meg az arcod. - mondta, majd a folyosón eltűnve, bement a terembe.

Vettem egy nagy levegőt, majd megráztam a fejem, elhessegetve belőle a rossz emléket és odamentem a csaphoz, ami felett egy tükör volt. Először nem mertem felnézni, de aztán mindegy mindegy alapon szembe néztem magammal. Hát sokkal rosszabbra számítottam. Ezért sóhajtottam egyet, hogy a körülményekhez képest egész jól nézek ki. A szemeim a sírástól rózsaszínes árnyalatot vettek fel, az arcom kicsit piroskás volt, de azt be tudom majd a sietségnek. A hajam a vizes arcomra tapadt, miután megmostam. Gyorsan megtöröltem a fejem, barna hajamat pedig egy magas copfba kötöttem a fejem tetejére. A sortomat lecseréltem tréningnadrágra, az idő közben fordítva vett felsőmet pedig megfordítottam. Felvettem a sportcipőm másik párját és bekötöttem a cipőfűzőket. Miután teljesen kész lettem, a sporttáskámból kivettem a vizemet, majd az öltöző külső ajtajánál megtorpanva belepillantottam a tükörbe. Szerencsére már alig látszódtak a sírás nyomai. Nagyon nehezen lehetett volna megmondani, hogy bőgtem-e.

Lenyomtam az öltöző ajtajához tartozó kilincset és célirányosan a hipphoposokhoz vonultam. Mikor beértem, már mindenki bemelegített, de szerencsére se Kinga, sem pedig András nem volt bent. Szinte azonnal elmosolyodtam, amint beértem a terembe. Újból a ,,tenniakarás és a kemény munkám van" érzés fogott el. Odasétáltam Babett mellé és szorgosan melegíteni kezdtem. A bemelegítés végénél jártam, amikor Kinga és András bá megérkezett. Egy elégedett mosollyal díjazták, hogy már is melegítünk.

Az óra baromi kemény volt, tekintve hogy az ellentétes táncnak több mint a felét megcsináltuk. Utána gyakoroltuk Márkkal és tökéletesítettük az eddig vett részeket. A Babett és Dominik páros eszméletlen jól csinálta. Természetesen a többiek is jók, de rajtuk látszott hogy iszonyat jó páros lesznek. Babett szeme felcsillant mikor egy-egy résznél összenéztünk. Látszott, hogy élvezi a kialakult helyzetet. Én már kevésbé, de Kinga kiemelte a mi párosunkat is. Babették és mi állunk elől. Nem gondoltam volna, hogy Kinga ennyire profin fogja a párokat kialakítani. Mindenki ,,illett" a párjához. Mindenki egyesülni tudott a másikkal és felvenni a közös ritmust. Márkkal viszont elég nehéz. Az óra elején csomószor rontottuk, mondjuk ez részben köszönhető a nekünk (és Babettéknek) adott nehezebb elemeknek. Babett és Dominik nagyon passzolnak egymáshoz. Idő közben már fogadtunk is rájuk Márkkal. A gimi alatt biztos, hogy lesz valami köztük. Csongi és Dalma között pedig már most alakul valami. Épp a fél karján tartott Márk, az egyik mozdulat befejeztével, amikor Kinga megszólalt.

- Jól van gyerekek. Mára vége az edzéseteknek. Nagyon ügyesek vagytok, gratulálok. Ha így haladunk, előbb végzünk a táncokkal, mint gondoltam. Csak Napsi és Márk marad, ugyan is rájuk vár még egy edzés. A többieket holnapig ne lássam. Viszlát. - tolta ki Kinga a többieket az ajtón. Még esélyem sem volt elköszönni Babettől, vagy a többiektől.

- Oké. Ti most kaptok fél óra szünetet. Pontosan érkezzetek vissza ide. A sulit nem hagyhatjátok el. Pihenjetek egy kicsit, mert fél óra múlva folytatjuk veletek. Bármi baj van a tanáriban leszek. - mondta Kinga, majd kiment az ajtón.

Felvettem a vállamra a táskám és kiindultam a folyosóra. Márk mellettem állt, de aztán ő is kijött.

Hirtelen Márk felsőteste nekem ütközött, miközben két kezével megtámaszkodott a folyosó falán a fejem mellett. Beszorított. És csak mosolyogva nézett. Méghozzá öntelten. Annyira lebénultam a hirtelen közelségétől, hogy egy hang sem jött ki a torkomon.