Elvetett Terv

🤔 3. Fejezet: Egyedül az ismeretlenben...vagy mégsem? 🤔

Hihetetlenül csodálatos a Holdról nézve, amikor a Föld nyugovóra tér. Leírhatatlan a látvány.

Egyszerűen eltűnik a feneketlen sötétségben. De ezt a felejthetetlen látványt sajnos beárnyékolja egy bizonyos dolog:

Alice nem felejtheti el, hogy az idegenek találkozni akarnak vele. Órák óta nem is jár más az eszében, csak a küszöbön álló meeting.

- Istenem ezt a szar helyet gyerekek.......gyerekkori vágyam volt, hogy eljussak a Holdra, nemhogy sétáljak rajta, de inkább visszamennék az időben éy jól seggbe rúgnám az akkori énemet, hogy ezt kitalálta. - szidalmazta Alice saját magát. - Emellett arra is vágytam, talán valakivel megoszthatom ezt az élményt...nem is tudom...talán egy barátommal vagy valami ilyesmi. Baromira egyedül érzem magam. Kemény lány vagyok de ez még engem is megrémít.......hov egyedül vagyok egy egész holdon.

Volt még ideje a találkozóig, így felfedezte a maradványokat, ami a tegnapelőtti támadásból maradtak. A keresgélés közben valamire egyszercsak figyelmes lesz. Egy nyakláncra vagyis jobban mondva dögcédulára amit a katonák szoktak hordani a nyakukban.

Valamiért túlzottan is ismerős volt a számára.

- Ez...ez nem lehetne itt.
A meglepetéstől meg sem bírt szólalni.
- Ez a legjobb barátom nyaklánca, Adam Kindman-é.
Azért találta furának, mert Adamnek 2 héttel ezt megelőzően adta a nyakláncot emlékbe neki.
- Van valami írás belekarcolva egy valószínűsíthetően éles tárggyal...annyira poros itt minden bakker...na kicsit letakarítottam, már jobban kivehető:

"Midőn a kedvesem elutazott az égbe,
Csodálatos életben volt részünk.
Most viszont hiányzik a biztonság érzete,
Amit ő nyújtott a jelenlétével.
De ne félj drága barátnőm, Alice,
Hamarabb lesz a viszontlátás, mint azt várnád."

Percekig meg sem tudott szólalni. Könny szökött Alice szemébe e kedves soroktól.

- Remekül tudja ez a tökfej, hogy mivel ríkasson meg...jaj istenem ez az ember... - mondta elérzékenyülve - ...nem baj éppen ezért kedvelem. :D

Most már igazán nevetett a dolgon.

- Csak ez akkor sem magyarázza, hogy ez hogyan került ide...ez az üzenet...akkor sem világos. - gondolkodott Alice - Mi van ha...nem az nem lehet...biztos hogy nem lógott fel az űrhajóra, azt ki lehetett volna szúrni; a biztonsági rendszer azonnal jelezte volna a többletlétszámot. Biztos valakivel utánam küldte. Bár egyetérthetnék veled Adam a viszontlátást illetően.......

Felállt, zsebre tette a nyakláncot és járkált tovább. Igazából nem tudta mit kezdjen magával, mert a találkozó elterelte minden másról a figyelmét. Viszont most befurakodta magát a gondolatai közé, hogy a barátja itt van valahol.

Megrázta a fejét.
- Hülyeség az egész...koncentrálnom kell, ugyanis nem tudom mi várhat még ma rám.

Amint kimondta ezeket a szavakat, előtte kb. fél méterrel megmozdult a poros talaj. Remegni kezdett a környék, ezt követően pedig egy hatalmas lyuk keletkezett a rengés helyén. Valami liftszerűség felemelkedni látszott a mélységből, utána meg is jelent az is amit vagy akit szállított.

Az idegenek egy hat főből álló csapata állt meg Alice előtt. Senki nem mozdult el a jelenlegi helyzetéből. Mindneki a másikra várt, hogy reagáljon. Patthelyzet mondhatni.

Ekkor a két legmagasabb űrlény megindult Alice felé és 7 lépéssel előtte megálltak. Meghajoltak (gondolom a tiszteletük jeléül - a szerk.), majd beszédre nyitották a szájukat.