Wherever you are [l.h. ff.]

Huszonegyedik rész

Reggel édes csókokra keltem. Mosolyra húztam a számat viszont még túl lusta voltam kinyitni szemeimet. Még túl korainak éreztem felkelni. Talán még sosem voltam ennyire tunya. Nem is csoda, szinte egész éjszaka mozogtunk. (:$)

-Édesem -morogta ajkaimra mire halkan felkuncogtam. -Keljünk, nemsokára dél.

-Mi? -kérdeztem miközben hirtelen felugrottam az ágyból és rögtön a telefonom után kezdtem el kutatni. Szinte azonnal meg is találtam az éjjeli szekrényen, egy szétszaggatott óvszeres csomag mellett. Egy pillanat alatt elpirultam miközben lelki szemeim előtt megjelent pár rész az együtt töltött éjszakánkból.

Miután nagy nehezen elűztem a gondolataimat Luke-ról, megnyomtam a telefont ami kivilágította az egész képernyőt, így letudtam olvasni az időt.

-Biztos vagy benne, hogy ismered az órát? Mert szerintem negyed tíz van -kérdeztem miközben Ő megragadta meztelen derekamat és úgy húzott vissza magához. Mosolyogva felém mászott majd egy csókot lehelt fedetlen nyakamra.

-Szerintem is -mondta miközben pimaszul elvigyorodott.

-Bekaphatod -válaszoltam rá reflex szerűen mire elkuncogta magát. -Most még aludhatnánk, ha nem lennél ennyire hülye és akaratos -mondtam durcás arccal miközben ő még mindig mosolyogva nézett le rám. Hirtelen ötlettel vezérelve megpusziltam az orra hegyét mire még nagyobb mosoly terült el helyes pofiján.

-Remélem nem bántad meg azt ami az éjszaka történt -váltott témát mire én értetlenül néztem fel rá, Hogy megbántam-e? Jézusom, sosem bánnám meg!

-Hülye vagy?! Életem legjobb éjszakája volt -mondtam szégyenlősen mire ő nevetve nyakamba csókolt. -Luke, ha most nem hagyod abba, tuti nem kelünk ki az ágyból délig -morogtam miközben megéreztem meztelen testét magamon. -Nekem pedig már otthon kéne lennem -mondtam míg légzésemet próbáltam rendezni. Nagyon izgató a tudata is, hogy meztelen a takaró alatt, nem hogy még a csókjai.

-Azt hittem, hogy könnyebb lesz miután megtesszük, de csak még jobban kívánlak. Főleg, hogy most már tudom mennyire szenvedélyes is tudsz lenni -morogta fülembe majd lassan lemászott rólam, viszont kezét a hasamon hagyta amit ráérősen simogatni kezdett.

-Ne tedd nehezebbé a dolgokat Luke -szinte nyögtem szavaim. A lélegzetem is elállt mikor megéreztem, hogy keze lecsúszott a hasamról. Fedetlen lábaimat kezdte el simogatni majd rátért lassan combom belső felére. -Luke -nyögtem újra nevét mire ő csak felkuncogott. -Nem bírom! Most hagyd abba -suttogtam miközben összezártam szorosan lábaimat, viszont ezáltal közé szorultak hosszú ujjai. Nevetve kezdte el őket rángatni ami miatt már meg is bántam előző tettemet. Csak még jobban felizgatott vele.

-Szívem, ha nem engeded ki a kezemet, addig csinálom ezt még el nem élvezel -suttogta a fülembe mintha csak attól félne, hogy valaki meghallaná.

Gyorsan megtettem amit kért, majd szorosan magamhoz fogva a takarót próbáltam kikelni az ágyból. Viszont úgy nehezen ment, hogy közben Luke ennek pont az ellenkezőjét szerette volna.

-Ne legyél bunkó -mondtam miközben hátrapillantottam rá. -Luke engedd, hogy letusoljak...

-Csak is akkor ha itt hagyod a takarót -mosolygott perverzen mire én csak kinyújtottam rá a nyelvemet. Szerencsémre megtaláltam az ágy mellett a pólóját amit magamra is húztam pár pillanat alatt ügyelve, hogy ne villanjon ki egyik testrészem sem. Csak megforgatta a szemeit mire én felnevettem. Háhá! Engem nem tud ilyen könnyen kijátszani!

-Nem értem miért szégyenlősködsz. Az este mindent láttam.

-De most már nem este van -mondtam miközben kikeltem az ágyból és odadobtam hozzá egy tiszta bokszert.