Sara szemszöge:
Megint egy újabb nap, egy újabb szenvedés. Erőt véve magamon kikeltem az ágyamból és elvégeztem a reggeli rutinomat. Azaz zuhanyzás, fogmosás, öltözés.
Ruhám egy fekete farmerből és egy fekete pólóból állt. A hajam csak felkontyoltam. A kezemet pedig bekötöttem. A vágások nagyon fájtak, de a lelki sérelem mégjobban.
Lementem a konyhába enni. Hála istennek a bátyám nem volt ott.
Reggeli gyanánt egy banánt ettem meg. Még mielőtt elindultam volna vissza mentem a szobámba és a póló helyett inkább pulcsit választottam. Nem kell, hogy mindenki tudja mi van velem.
***
A suliba beérve rögtön az osztályom felé vettem az irányt. Amikor beértem az osztályba egyenesen a leghátsó padba mentem. Az osztálytársaim szokásosan kinevettek.
-Héj hallod kurva nem jössz egy menetet?-nevetett az egyik hülye fiú. Én csak lehajtottam a fejem a padra és elkezdtem sírni. Miért? Miért? Miért?
***
Az egésznap úgy telt el, hogy folyton lekurvaztak vagy leribancoztak és ehez hasonlók. Már megszoktam.
Haza érve a bátyám már otthon várt.
-Héj cica gyere csak.-mondta.
-Robert hagy békén nem érdekelsz.-üvöltöttem vele.
-Te kis ribanc, hogy merészeled?-jött közelebb. Erősen megragadta a kezem amitől felszisszentem. De őt ez kicsit se érdekelte csak az, hogy vágyait rajtam élje ki.
***
Megtette megint... De miért mit ártottam neki??? Bementem a fürdőmbe és elő vettem a legjobb barátomat a pengét. Miután jól összevágdostam a kezem és vissza tettem a helyére a pengét és bementem a szobámba.
Könnyekkel küszködve aludtam el.
***
Reggel a sírástól kidagadt a szemem. A kezem akár egy papírdarab, de kit is érdekelne?
Folyton azon filózok, hogy miért kellett, hogy megszülessek? Ezekkel a gondolatokkal készültem a pokolba azaz suliba.
Amikor már az osztályba voltam megint beszóltak.
-Tegnap vártalak, de nem jöttél pedig jó kis menet lett volna.-nevetett gúnyosan az egyik fiú.
-Halálig dugtalak volna az biztos.-nevetett egy másik.
-Ajjaj akkor én mit mondjak nekem akár most is kielégíthetnéd a vágyaimat.-jött közelebb.
-Haggy békén!-ordítottam könnyeimmel küszködve.
Megragadta a karom én pedig felszisszentem.
-Mi az nem tán fáj?-kérdezte gúnyosan.
-Eressz el!-sziszegtem.
-Na lássuk miért fáj ennyire?-és felhúzta a pulcsim újját.
-Oh, de sajnállak!-nevetett és teljes erejéből rácsapott a vágásokra.
Én felordítottam mert nagyon fájt. Elengedte a kezem és én pedig lerogytam a földre.
-Ha mégegyszer hozzá mer valaki is nyúlni Sarahoz az kegyetlenül megbánja!-mondta egy számomra ismeretlen női hang...
Hello mindenkinek❤
Íme itt az első fejezet...
Nagyon remélem, hogy elnyeri tetszéseteket.
Ha tetszett kérlek hagyjatok magatok után nyomot😘
~Liza~
