Gondolkodtam az első iskolanpomon hogy milyen is a gimnazisták élete a filmekben....mindenki boldog, mindenki énekel...bezzeg itt csak mindenki dogát ír és felel!
Eppen nagy késésemben a szekrényem fele rohamtam amin persze a 67 lakat átt nem enged és kit látnak szemeim....azt a lányt akiről csak álmodtam....és ott volt mégis életnagysagban előttem és hát ő is késett persze. Megszólított és hát mitt tettem volna köszöntem aztán mi szó hebegve habogva kijött a torkomon a nullával volt egyenlő....egyszóval szégyeltem. Nem is tudom talan egyszer beszelgettünk de az is valami fantasztikus volt a szív összemelegedett de a félelem nem tűnt el hogy lehet hogy barátok többet nem leszünk.Nem mondom h féltem de kétségbe voltam esve hogy mi lesz és hát megint csak nyöszörögve kinyögtem és hát megkönnyebbültem hogy álmaim lánya nem csak van és létezik hanem él is virul mellettem,de nem,nem lehet egy kapcsolatot avval kezdeni hogy elrontjuk....inkabb pihentetem mondtam es stílusosan elköszöntünk avval hogy majd este írunk.A mai generáció forgatod a fejedben😄.
Lassan itt a kövi rész is!😘
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Érzések és pofonok
RomantizmEz a történet egy olyan ember életét mutatja be aki nemcsak a mindennapi nehezsegekkel küzd hanem meg a nyakára szakad a "szerelem" is!😶