Szeretsz? Bizonyítsd!

1.

A napok viszonylag gyorsan telnek. Már csak két hét és végre nyári szünet. Kérdezhetitek, hogy hogy-hogy várom a nyarat, hiszen utána új suliba kerülök, távol a barátaimtól stb... Valóban új suli, viszont szerencsémre a legjobb barátaim is azt a középiskolát választották amelyiket én. Szóval egy feladatunk van: Élvezni a nyarat! A többi nem számít! Rosey már egy ideje fűz, hogy menjünk el strandolni de én nem szeretnék. Igen, ha az embernek nem olyan a teste, mint amilyet szeretne akkor nem sok kedve van mutogatni azt.

- Naaa! Mindjárt itt a nyár, és már dög meleg van! Nem hiszem el hogy neked nem esne jól egy kis hűsítő fürdőzés!
-De jól esne!.... Csak.... Te is tudod!
-Ja! A hülyeséged, hogy nem szeretnél fürdőruhában lenni?
- Ez nem hülyeség!
-De! Igenis az! Ugyan miért ne vehetnél fel fürdőrucit?
-Mindegy.. Te úgysem érted!

Hát persze! Egy olyan lány akinek tökéletes az alakja és döglenek utána a pasik persze hogy nem érti egy olyan lány problémáját akinek közel nincs tökéletes alakja, és még csak észre sem veszik..

-Az hogy azt hiszed mindenki téged bámulna ha meglátnának fürdőruhában csak a TE téveszméd! Mindenkinek ugyan olyan melege van és senki nem azon filózik hogy neked "Hogy volt merszed idejönni"?
-Akkor sem szeretném!... - (nem látja hogy mennyire ellene vagyok???)
-Márpedig muszáj lesz! - mondta teljesen magabiztosan.
-Ahhh... Tudom... -válaszoltam lemondóan
-Ezek szerint igen????
-Van más választásom?
-Nincs!
-Akkor menjünk...
-Yeeeeeey!!!!! -sikította nyakamba ugorva.

-Miről maradtam le? - Toppant be mosolyogva Matt.
-Anne eljön velünk a strandraaaa!!!! - visongott Rosey
-Tényleg? - mondta mosolyát vigyorrá változtatva.
-De csak is nyáron! - tettem hozzá.- Addig felkészítem magam lelkileg...
-Már csak két hét aranyom! - mondta már szinte ijesztő vigyorral Matt.

Ezen kissé elgondolkodtam. Már csak két hét.... Már csak két hét és végre kikerülök abból a közegből ahol mindig csak bántottak. Ahol a barátaimon kívül senkinek nem feleltem meg. Ahol rajtuk kívül mindenki elítélt és ahelyett hogy kérdeztek volna, hamis vádakkal állítottak szembe. Az osztályfőnököm persze sose szólt. Miért is tette volna? Egy ideig megpróbáltam hozzá fordulni a problémáimmal, de jött a szokásos: - "Ha kergetnek ülj le!", Ha beszólnak engedd el a füled mellett!", Vagy "Egyik füleden be, a másikon ki!"-szövegekkel. Egyszóval nem mentem vele sokra.

Sosem felejtem el azt, amikor 5. osztályban Matthew megvédett minket! Roseyval pici korunktól kezdve legjobb barátok voltunk és ez akkor sem volt másképp mikor bántottak. Ő akkor is kiállt értem, de pont ezért őt is bántották eleget.. :(
Aztán eljött az 5. osztály amikor Matt a suliba került. Az első alkalommal mikor meglátta, hogy bántanak minket azonnal a segítségünkre sietett, és rögtön a védelmébe vett bennünket.

Már akkor is erősebb volt a többieknél ezért egy időre abbahagyták a piszkálásunk. De idővel visszatértek a rosszindulatú megjegyzések, kritikák, bántások. Persze azt mondtam Mattnek és Roseynak hogy ne foglalkozzanak vele! Meg, hogy nem is fáj amiket mondanak! (De. Piszkosul fájt!)
De persze ők ezt nem vették be úgyhogy mindenkit helyre raktak ezügyben. :)

De most, hogy immár elmegyünk, egy új élet veszi kezdetét. Egy élet, amiben a magam útját járom, és ahol nem másoktól függök. Azt szinte el is felejtettem, hogy Matt többé nem lesz az osztálytársunk. Ő másik tagozatra jelentkezett. Ez van. Nem jöhet össze minden. Legalább egy suliba fogunk járni. És Roseyval ugyanúgy osztálytársak leszünk.