I'm sorry, if I say I need you /zouis/ {javítva}

- one -

Muszáj rágyújtanom. Ennyit arról, hogy leszokok. A teraszomon ülve bámulom a naplementét, közben meggyújtom a már számban tartott cigarettát. Ezt az egy szálat még Zayn hagyta itt délelőtt.. még mielőtt elküldtem volna a picsába valami szarság miatt. Louis, hogy lehetsz ennyire idióta? Lassan tüdőzöm le a füstöt, majd ugyan így fújom ki. Miért is akartam én leszokni? Farmerdzsekim zsebéből előhalászom a telefonom, majd a kódom beírását követően megnyitom a telefonkönyvet. Valakivel muszáj beszélnem. Gondolataimban elmerülve görgetek lefelé, mikor meglátom Harry nevét. Habozás nélkül nyomok a hívás gombra, majd a fülemhez emelem a készüléket.

-Szia Louis. -amint meghallom lágyan csengő hangját mosoly ül az arcomra. -Harry.. Tudnánk beszélni? -kérdezem kis habozás után.

-Persze. Hát gondolom azért hívtal, mert beszélni akarsz. -mondja szórakozottan a nyilvánvalót.

-Mármint úgy gondoltam, hogy személyesen. Nem jönnél el?

-De persze, húsz perc és ott vagyok. -szinte látom magam előtt imádni való mosolyát, ami az én ajkaimat is meggörbíti. Elmormolok egy köszönöm -öt, majd bontom a vonalat.

Tényleg nem telik el sok idő mikor -még mindig- a teraszon ülve meglátom Harry fekete Range Rover-ét leparkolni a házam előtt. Barátom kiszáll a járműből és rögtön felém veszi az irányt. Mosolyogva rám köszön, majd le ül mellém. Én is magamra erőltetek egy gyenge mosolyt, majd tovább bámulok magam elé.

-Lou, beszélgetni hívtál és meg sem szólalsz. Mi a baj? -rápillantva aggódó zöld íriszeivel találom szemben magam. Nem gondoltam át jól ezt a beszélgetős dolgot. Nem lenne szabad elmondanom Harrynek a köztem és Zayn között lévő dolgot. Még nem mondtuk el senkinek és nem akarom, hogy így tudják meg. Nem akarom azt közölni vele csak így hirtelen, hogy valószínűleg most szakítottam a bandatársunkkal. A felismerés villámcsapásként éri el a tudatomat. Tényleg így végeztem azzal a férfival, akit mindennel jobban szeretek? Olyan kis szarság miatt, amire már nem is emlékszem? Testem hirtelen remegni kezd, szemeimet könnyek árasztják el. Arcomat tenyerembe temetve próbálok a lehető leghalkabban pityeregni Harry mellett, aki szorosan magához ölel.

-Lou, mi a baj? - kérdezi kedvesen miközben vállamat cirógatja. Válasz helyett tovább sírok a legjobb barátom karjaiban. Louis bassza meg, férfi vagy. Embereld már meg magad.

-Nem lenne szabad elmondanom. -nyögöm ki szipogva.

-Louis, azért vagyok itt, hogy meghallgassalak. Mondd el, mert így nagyon aggódom. -államnál fogva fordítja arcom az övé felé. Mély levegőt veszek, majd bele akarok kezdeni, de még mielőtt megtehetném egy fekete autó parkol le a házam előtt. Egy teljes gyászba öltözött dohányzó férfi száll ki a járműből. Zayn Malik személyesen. Levegőt is elfelejtek venni, mikor meglátom közeledő szerelmemet. Mire észbe kapok, már előttem áll. Felkaromnál húz fel, mivel a lépcsőn állok pont szemmagasságban vagyunk. Bele nézve csillogó mélybarna szemeibe egész testemet melegség járja át. Arca egyre közelebb kerül az enyémhez, tudom mit akar és Ő tudja, hogy én is akarom. Egyedül Harry nem érti, hogy mi a francot csinálunk. Nem lenne szabad, de még mielőtt ezt közölhetném vele ajkait az enyémekre tapasztja. Kissé borostás arca kellemesen szúrja az enyémet, ajkaink szinte tökéletes szinkronban mozognak. A külvilágot teljesen kizárom és csak Zayn enyhén cigaretta ízű csókjára tudok koncentrálni. Mielőtt még teljesen elválik tőlem ajkaimra suttog egy sajnálom -ot. Aprót bólintok, amire lágy mosolyra húzza ajkait.

-Öhm.. srácok..? -Harry értetlenkedése zökkent ki minket egymás bámulásából.

-Hát azt hiszem, hogy most lesz mit megmagyaráznunk. -kis idő múltán szólal meg Zayn szórakozottan.

Már a nappaliban ülve avattuk be Harryt a részletekbe, természetesen mindenre kíváncsi volt.

-És mégis miért nem mondtátok el senkinek? Egyáltalán hogyan tudtátok titkolni fél éven keresztül? -teszi fel a kérdéseit miután tényleg a végére értünk a mesélésnek.

-Nem akartuk nagy dobra verni, plusz nem tudtuk hogyan reagálnátok le a dolgot. -jelenti ki Zayn röviden. Igazából csak féltünk a véleményektől.

-Nem gondoljátok, hogy a többieknek is el kellene mondani? Nem hiszem, hogy például Niall kiátkozna benneteket. -mindannyian felnevetünk mondandója végén. Nem is Niall véleménye miatt nem mertük eddig elmondani.

-De akkor senki sem tudja? Még a szüleitek sem?

-Nem. Nem is sejtik, hogy több van köztünk, mint barátság. Én nem is akarom még elmondani nekik, mert.. Hogy is fogalmazzak.. Apa eléggé homofób. -Zayn mondandója végén rágyújt egy szál cigarettára. Ő az egyetlen, akinek megengedem, hogy rágyújtson a házamban.

-És akkor mit fogtok csinálni?

-Még nem tudjuk. Valamikor el fogjuk mondani, de még nincs itt az ideje. -ezzel zárom le a témát.