Fiatal (Befejezett)

42. fejezet

- A múlttal ellentétben most meghatározó terveket szövögetek a jövőre nézve, amiknek nem a munka és a nők állnak a központjában. Az én jövőm Daenerys, akármilyen nyálasan is hangzik. Ő az én tiszta lapom, Todd.

- Ez nem változtat a tényen, hogy hazudsz neki, amióta csak összefutottatok a suli parkolójában. - a hangjában fellelhető megvetéstől vonásaimat düh terhelte le.

Ujjaimmal idegesen szántottam át rendezetlen tincseimen, melyek kordában tartását manapság iparkodtam mellőzni napszemüvegeimmel. Némiképp kitágult orrlyukaim nehéz sóhajnak kínáltak szabad utat, később ajkaim közül is nesztelen zihálások sorozata távozott. Szabad kezemben raboskodó telefonomat feltűnő robajjal vágtam rá az asztal tetejére, ezzel néhány vendég érdeklődését keltve fel, miként kíváncsi íriszeikkel irányunkba tekintettek. Éreztem az ereimben csörgedező vér felforrt bugyogását, melynek hála végtagjaimat zsibbadás kerítette hatalma alá.

- Nem fogok kitálalni neki már az első pillanatban. - állítottam határozottan, ismét egy sóhajnak intve sietős búcsút.

- Nehogy megint az "Én megmondtam" mondat tegyen helyre téged, ha elszúrsz valamit. - mutatóujját feltartva fenyegetett meg.

Figyelmeztető szavait bárminemű bűntudat nélkül engedtem el füleim mellett, közben arrogánsan megforgattam szemeimet. Az asztal tetején megpihenő kezeim egymás közelébe férkőzve segítették ujjaim összefonódásáról szóló tervem megvalósítását. A bennem dúló bosszússág levezetése végett az ujjaimat ékesítő gyűrűkkel kezdtem játszani, fel, s le irányuló mozdulatokban tologatva őket a szóban forgó testrészeken. Az ezüst rózsát ábrázoló ékszer felszínén megcsillant az ablakon betörő nap fénye, minden figyelmemet elvonva a külvilágról.

- Én nem kételkedem abban, hogy tényleg Daenerys a te jövőd, de akkor viselkedj is úgy vele, mint aki e szavakat komolyan gondolja! - mély hangja fájdalmasan hasított a bennünket körülvevő feszült csendbe, gyomromban émelyítő érzést élesztve fel.

Szemeimet hosszabb másodpercek erejéig hunytam le, később tüdőmet nagy mértékű levegővel ajándékoztam meg. A testemben felszabaduló oxigén elérte, hogy vérem aránylag lehűljön, továbbá mérgem a feledés homályába vesszen. Könyökeimet feltámasztottam az asztal tetejére, eztán ujjaim is összefonásra kerültek. Egybefűzött kézfejeimen megtámasztottam államat, hogy könnyűszerrel kémlelhessem körbe legjobb barátom szigorú vonásait.

- Fogalmad sincs arról, mit meg nem teszek kettőnkért. Jobban tennéd, ha a saját életedre koncentrálnál a sajátom helyett. - rideg szavaim szerény személyemet is kellően meglepték, bár modortalanságommal nem kívántam különösen foglalkozni.

- Ugye tudod, hogy a mosdóban pillanatnyilag te vagy a téma a csajok között? - vetette oda a kérdést gúnyosan.

- Merem sejteni.

Feszült beszélgetésünket követően fejemmel a mosdóhelyiségek felé tekintettem, várva, hogy barátnőm végre megérkezzen. Tudtam, arcát nem az öröm csodás mámora fogja uralni, ugyanis lekonyult ajkainak fogja tulajdonítani a főszerepet. Szívem szerint feltápászkodtam volna helyemről, hogy az ajtó előtt várakozhassak rá, viszont a lány megrémisztése sem szerepelt terveim között. Lelkemben bírhatatlan bűntudat áradt szét, minden kicsiny idillt megmérgezve, mely bennem lelt otthonra. Csupán remélni tudtam, nem azért időztek örökkévalóságnak tűnő percek óta a vécében, mert barátnőm könnyeitől búcsúzkodott.

Mintha néma imáim hallgató fülekre bukkantak volna a fentiek személyében, a női mosdó ajtaja hirtelen tárult ki, felfedve előttem elsőként Kendra mivoltát. Ujjaival átfésülte festett vörös hullámait, mily idő közben kék íriszei ráleltek az asztalnál ücsörgő szerelmére. Barátom után a Szépség is kitette lábát a küszöbön, bátortalan léptekkel haladva irányunkba. Csodás szemeinek látványát eltulajdonította tőlem, miként minden szabad másodpercét a virágmintákkal gravírozott csempeburkolatnak szentelte, végigmérve annak minden kicsiny szegletét.