I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

9.Menjetek a francba !

Mikor elváltunk egymástól lassan átkarolt, majd lágy puszikat adott a nyakamra, minek hatására lassan álomba szenderültem.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, valaki karjai között.
Lassan hátra néztem, és Ethannel találtam sembe magam.
Jó isten...de aranyos, amikor alszik.
Az a baj, hogy semmire sem emlékszem a tegnapból.
Ugye nem csináltunk semmi hülyeséget ?
Lassan kibújtam Ethan karjai közül, majd felvettem a tegnapi ruháimat, és haza battyogtam.
Otthon a konyhában találtam mindenkit.
Mikor megláttak egyszerre pattantak fel és öleltek meg.
- Hol a faszomba voltál ? És kié ez a póló ? Kim !- támadott meg a bátyám.
- Nem tudom...semmire sem emlékszem... az utolsó emlékem, hogy felülök egy bárszékre, onnantól képszakadás. De nem történt semmi, azon kívül, hogy a szomszéd srác mellett keltem. Ethan mellett.- hadartam el.
- Huhh....akkor semmi baj. Ethan jó fej.- amint a Chris kimondta ezt a mondatot elszomorodtam.
Rajtad nincs olyan, ami bármelyik élőlények tetszene.
Felszaladtam a szobámba, majd felöltöztem, mivel még két napig suli van.

Miután felkentem egy kis spirált és csináltam magamnak egy cicás tusvonalat leszaladtam, megreggeliztem, majd meg sem várva Chriséket sétálva elindultam a suliba.
Szerencsémre Ethan velem egyszerre lépett ki a lakásából, én pedig oda futottam hozzá.
- Ethan, mi történt tegnap ?
- Azon kívül, hogy seggrészegre ittad magad, elkellett rángatnom téged egy fiúbandától, akik épp készültek elvenni a szüzességed, haza hoztalak, átöltöztettelek és megmostam a fogad.- mondta unottan.
- Hát...köszönöm.- mosolyogtam, de Ethan csak megrántotta a vállát és elsétált mellettem.
- Ethan !- futottam gyorsan mellém mire unottan rámnézett.
- Ugye nem mondtam vagy csináltam valami hülyeséget ?
- Csináltál volna, csak nem engedtem.- beszélt undorodva, majd tovább sétált. Rajtad nincs olyan, ami bármelyik élőlények tetszene.
Hányszor fogom még hallani ezt a mondatot ?

Mikor Chrisék utol értek együtt mentünk tovább.
Az első órám most Irodalom volt.
Egy kb. 40 éves férfi az irodalom tanár, aki nem éppen kedves... inkább szigorú...nagyon szigorú...úgy értem nagyon szigorú...mármint nagyon nagyon.
Oké, befejeztem. Óra után a büfébe tartottam, mikor belebotlottam egy fiúbandába. Ethan haverjai voltak. Tudom, mert tegnap is folyton együtt lógtak, és most is szembetaláltam magam Ethannel.
- Ohh, itt az újabb ribanc.- füttyögött az egyik, mire lehajtottam a fejem. Nem tudtam erre mit mondani, hisz tényleg ez volt a célom.
- Hallod, te olyan ronda vagy még ribanc létedre is, hogy egy bottal sem nyúlnék hozzád.- mért végig undorodva egy másik.
- Akkor inkább csak hagyjatok...- motyogtam kissé elhalt hangon.
- Naaaa. Csak nem beijedtél aranyom ?- a becenév hallatán sírni kezdtem. Ránéztem a bandára majd rájuk ordítottam.
- Menjetek a francba !- ordítottam, majd kikerültem őket, de Ethan megfogta a csuklóm.
- Gyűlöllek !- fröcsköltem a képébe.
- Nem kellene ezt újragondolnod ?- lépett közelebb, mire én reflexszerűen hátráltam, minek következtében hátam egy falnak csapódott.
- Ezen semmit sem kell átgondolni.- néztem egyenesen a szemeibe. Kezeit az arcomra helyezte, majd közelebb hajolt hozzám. Ajkainkat már csak centiméter választotta el, én pedig lehunytam a szemeimet.
Ekkor gúnyosan felröhögött.
- Álmodozz csak, királylány.- vigyorgott, mire kipattantak a szemeim, és mire észbekaptam tenyerem egy jókorát csattant az arcán.
- Gyűlöllek, szomszédfiú !- ordítottam az arcába, majd elrohantam. Nem érdekelt, hogy még volt négy órám, hazarohantam. Otthon ledobáltam a cuccaim, majd felrohantam a szobámba, kulcsra zártam az ajtót, majd belezuhantam az ágyamba és ott tört ki belőlem a keserves zokogás.