A proud member of Scott's Pack

Chapter 5

Meghaltam.

Ilyen érzés a halál?

Olyan mint egy rossz álom.

Vagy most tényleg csak alszom?

 Bármerre nézek csak rikító fehérséget látok.

És egy...... lányt.

-Allison!!! -futottam kiabálva, de mintha ő meg sem hallott volna.                                                               

-ALLISON!! -kiáltottam hangosabban. 

Hiába futottam gyorsan (illetve azt hittem, hogy gyorsan), még mindig egy helyben álltam, és inkább távolabb kerültem tőle. Ezt nem igazán értem. Egyáltalán, hol a pokolban vagyok?

Mérgemben és ijedtségemben leültem a földre. De amint leültem a talaj leszakadt alattam. Nem tudtam mibe kapaszkodni, csak csúsztam lefelé. Hiába ordítottam, senki sem hallotta. Egyedül kellett döntenem: vagy leesek és kitudja mi lesz velem, vagy minden erőmmel azon leszek, hogy fenn maradjak. Az előbbit választottam, mert számomra nem maradt remény.

Lassan zuhantam és vártam a becsapódást. Csak vártam, de nem történt semmi. Erre vártam, hogy békére leljek és semmi sem segít. Miközben estem képek jelentek meg előttem, az emlékeim, gyerekoromtól mostanáig. Láttam, ahogy az apám átad a nevelő szüleimnek, láttam Allisont sírni, és láttam egy törékeny kisbabát, értetlen arccal. Majd felismertem magam. Elkezdtek pörögni a gondolataim és furcsa módon kivetítve láttam őket.

Mi lett volna,ha nem halok meg? Mi történt Scottal azok után, hogy meghaltam? Mi lesz apával, ha megtudja? Mi fog történni az életben?

Sírásban törtem ki és mindent vissza szerettem volna csinálni. Élni akartam, nem meghalni. Szerelmes, őrült, boldog akartam lenni. De erre már nem lesz esélyem. Egyedül maradtam a saját kínzó poklomban.

Mindenki Scott és Alice visszatérésére várt. Derek kicsit türelmetlen volt. Malia szólalt meg elsőnek ,de nem volt valami örömteli a kijelentése.                                                                                               

-Vér szagot érzek, méghozzá emberi vért -szagolt bele a levegőbe -Alice vérzik!!                                      

-Micsoda? -kérdezte Chris és Stiles egyszerre.                                                                                                          

Alice hasából és orrából ömlött a vér. Próbálták elkötni a vérzést, de mind hiába, hiszen egy szúrás nyom volt a gyomrán, még hozzá elég mélyen. Chrisből kitört a sírás.                                           

 -Miért... történt..... ez? -zokogta.                                                                                                                                      Hirtelen Scott szeme vörösre váltott és egyre gyorsabban kezdett el lélegezni, mintha fojtogatnák. Kira odalépett hozzá, de Scott felpattant és a szemei visszaváltoztak.                                  

-Scott, mi történt? -kérdezte Stiles.                                                                                                                               

 -Hívd fel Markot! Most!!! -parancsolta.

-Ki az a Mark? -kérdezték.                                                                                                                                                   

-Egy vámpír-boszorkány. Még hozzá a világon az egyetlen. -válaszolta Derek.                                         

-És mégis honnan ismeritek őt? -érdeklődött Lydia.                                                                                             

-Mondjuk úgy, hogy van egy közös ismerősünk.                                                                                                     

-Mivel tudna segíteni, hiszen Alice meghalt. -sírta Chris.                                                                                     

-Ebben a városban senki sem tud halott maradni. Csak az akinek nem kéne meghalnia....  Szóval, még van remény -mondta Scott.  

                          

Mark igen hamar megérkezett ahhoz képest, hogy New Orleansból jött. Derek elmagyarázta neki a helyzetet és elég nyugodtan fogadta. Habár Scott még mindig nem mondta el mi történt.             

-Megpróbálok minden tőlem telhetőt -mondta Mark -de lehet át kell változtatnom.                             

-Nem lesz a lányomból gyilkos. -jelentette ki Chris.                                                                                               

-Inkább haljon meg? -kérdezte Stiles.                                                                                                                          

Mark valamit kántált és a föld beleremegett.  Megrázta a fejét, vagyis nem jött össze a varázslat.    

-Nincs más megoldás, most vagy soha!                                                                                              

Egyszer csak éreztem, hogy megkönnyebbülök, ugyanakkor erős éhséget is éreztem. Már nem láttam a fehér falakat és nem zuhantam. Mintha megszabadultam volna a haláltól, de akkor megint élek? Pislogtam egyet és újra a kórházban voltam.

-Hála az égnek! -futott oda hozzám az apám. -Már azt hittem örökre elvesztettelek! -ölelt meg.       

-De.... mégis mi történt? -kérdeztem. -Hiszen meghaltam...... apa, menj a közelemből!                       

-Semmi baj, enned kell valakiből ha élni akarsz. -mondta az idegen srác.                                                   

-De nem az apámból! Amúgy meg, ki vagy te és honnan szedted, hogy nekem vért kell innom? -vágtam az arcához.                                                                                                                                                               

-Mark vagyok és nekem köszönheted, hogy élsz. Most már te is az vagy mint én: VÁMPÍR.