The cheating ♡N.H.ff♡

2. December 28.

Tegnap miután vissza mentünk a vendégekhez az étterembe, mindenkivel beszéltünk még pár szót, aztán elkezdtek szállingózni hazafele, mert már elég késő volt. Hajnali 2 órakor fáradtan estünk be Kenneth-tel az ágyba. Odafordultam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára.

- Köszönöm a mai napot Szerelmem! - mosolyogtam rá. - Nagyon megleptél, tudod? Álmomban sem gondoltam volna, hogy most bármi ilyesmi terved is lenne... - ámultam.

- Ugyan. - húzta mosolyra ő is a száját. - Tudod...Igaz, hogy megbeszéltük halasszuk későbbre az esküvőt...de nem tudtam várni! Annyira nagyon szeretlek Jess, mint még soha senki. És...Nem találok szavakat arra, hogy mit is érzek most...Nagyon szeretlek Téged és én köszönöm, hogy IGENT mondtál. - hangsúlyozta ki, majd egy hosszú csókkal spékelte meg. - Szeretlek! - suttogta két csók között. - Örök életemben szeretni foglak! 

- Én is Ken, csak Téged! - szorítottam magamhoz és viszonoztam egyre hevesebb csókjait...

Másnap már reggel 8 órakor csak úgy kipattant a szemem. Gondoltam lemegyek a konyhába és csinálok magamnak egy kávét, majd kiülök a kertbe, hiszen még mindenki az igazi álmok álmát alussza. Miután így is tettem, kényelmesen elhelyezkedtem a hintaágyba. Eszembe jutott a tegnapi párbeszéd Lis-zel és azon kattogott az agyam, hogy mennyi esély volt erre? Talán egy égi jel, hogy az én kicsi lányom, pont ezt a bandát szereti és pont az ő koncertjére kell elkísérni őt...Talán mindig is így kellett lennie. Talán ha újból találkozunk, meg tudjuk beszélni a dolgokat. Talán megérti a történteket. Talán...Ugyan már Jessica, térj észhez! Ne beszélj be magadnak semmit. Ami történt, megtörtént, nem hozhatod helyre! Koncentrál most Kenneth-re és Lisa-ra a MOSTANI családodra! Telefonom csörgése szakította félbe gondolatmenetemet. Ez kész, még magamban is beszélek...Nagyon jó.

- Igen, tessék? - szóltam bele.

- Szia. - mondta egy ismerős férfi hang. - Jessica, te vagy az? - kérdezte. Fura, hogy letegezett...

- Jó napot, igen, én vagyok az. - válaszoltam. - Ha szabad megtudnom, Ön kicsoda? - eléggé fura volt, be sem mutatkozott...

- Az most nem számít. - mondta. Mivaaan?? Mekkora egy neveletlen pasas. 

- Már elnézést, de mi az, hogy nem számít? Nemtudja, hogy... 

- Térjünk a tárgyra, ha kérhetem - szakított félbe. Ez kész... - Arról van szó, hogy tudomásomra jutott, hogy a kis Lisa kedvenc bandája a One Direction, igaz? - kérdezte. Egészen biztos voltam benne, hogy mosolygott. Kiakadtam.

- Jézusom. Ki maga és mit akar? Honnan tud ennyi mindent a lányomról?? - szegeztem neki a kérdéseket.

- Cssst, Jess. - csitított. Te jó ég! Ez egy őrült biztos. Ki akartam nyomni a telefont, de eszembe jutott, ha valami pszichopata és Lisa-t bántani akarja, akkor végig kell hallgatnom. - Köszönöm, hogy nem nyomtál ki. - mondta. TESSÉK??
- Hon..honnan tu..tud..tudja, hogy... - dadogtam, majd ismét közbe vágott.

- Jó, ezek szerint igaz. - elégedett volt a hangja. - Nemsokára a postás visz egy borítékot. Benne lesz 5 darab VIP koncertjegy a Január 4.-i koncertre. 
- Mii? - kérdeztem döbbenten. - Nem kell magától semmi...

- Ugyan Princess. - hallottam, hogy ismét mosolyog. Princess????? TEJÓÉG!!! Nem, nem lehet. Ezt...ezt csak egy valaki mondta nekem...NEM! Jessica fejezd be, beképzeled! - Mindig is így volt. Nem kell megköszönni. - és ezzel letette. Talán itt volt és nézett? Talán mindig elrejtőzködötz és figyelt minket?? Ehh, túl sok a talán...

Pontban délbe csengettek. A postás volt az. 

- Szia Jess. - mosolygott rám. Mióta ideköltöztünk, nagyon jó viszonyt ápolunk, már szinte barátok vagyunk.