Üvegmosoly [Luke Hemmings]

Hetedik fejezet

LukeHemmings

Kicsit szíven ütöttek Brynn szavai. Valamilyen szinten igaza van, hogy semmi közöm hozzá, mégis úgy érzem, meg akarom ismerni. Egyre többet gondolok rá, nem tudom, miért van. Szerelmes biztosan nem vagyok, mert azt tudom, milyen érzés, és ez a közelébe sem ér. Ez valami új, furcsa, de felettébb jó.

Megrázom a fejemet, és inkább elindulok a lakosztályunk felé. Az oszlop nem bizonyul túl biztonságos helynek, ezért is döntöttem így. Útközben nem ütközök semmilyen jelentősebb akadályba azon kívül, hogy majd' felesek a lábamban.

A srácok fent nyúzzák a „hotel" által kínált játékokat. Calum csak bosszankodik, amiért Mikey folyton leveri. Nincs mit tenni, ő köztünk a kocka, lehetetlen legyőzni. Mindannyian próbáltuk már, volt, hogy éjszakákat maradtunk fent, és nem jött be így sem. Tud valamit, elvégre, a szülei is ilyesmi munkát űznek. Nem véletlen, hogy a gyerekük rajong az effajta dolgokért.

Levágódok a kanapéra, és csak nézek ki a fejemből. Csinálnom kellene valami értelmeset, nem csak ülni. A koncert miatt vagyunk itt főleg, úgyhogy ne ezzel üssük már el az időt! Kíváncsi vagyok, ha felhoznám ezt, hogy fogadnák. Este tuti film-, vagy sorozatmaraton lesz, úgyhogy csak most tudunk próbálni.

– Nem akarunk gyakorolni a holnapi fellépésre? – vetem fel ötletnek, mire Ash-től kapok egy párnát az arcomba, Mikey elhúzza a száját, Calum pedig megvonja a vállát. Ezt nem hiszem el! Már megint a depressziós korszakukat élik? Ne már! Nem szeretném...

– Luke, hagy szusszanjunk, még csak most érkeztünk! – nyavalyog Ash, és szétterül a fotelben. Megforgatom a szememet, és rosszallóan vezetem végig tekintetemet a barátaimon. Tényleg ők lennének azok? Akik pár éve még mit meg nem adtak volna egy ilyenért?

– Ne hisztizzetek, inkább menjünk lefelé! – parancsolok rájuk, mire összekaparják magukat a földről, és odavánszorognak a folyosóra, hogy lemehessünk.

– Na mi van, Hemmings, összefutottál a lánnyal? – tudakolja Calum, én pedig egy enyhe bólintást küldök felé. A részletekről nem kell tudnia, mivel még én sem értem, hogy most mi van. Azt hittem, jól érezte magát velem, de úgy tűnik, tévedtem.

– És mit mondott? – folyik bele a beszélgetésbe Michael is, így nem tehetek mást, szinte mindent el kell mondanom.

– Elég rosszul nézett ki, meg akartam tudni, miért, de azt mondta, ne avatkozzak bele a dolgába. Azért a nevét megtudtam – villantok egy kétezer wattos mosolyt a többiekre, akik kitátják szájukat.

– Eddig senkinek nem sikerült, ember, mit csináltál?! – nevet Ash, de mosolyogva megvonom a vállamat. Fogalmam sincs. Biztos bejött neki a kisugárzásom.

Közben elindulunk lefelé a lépcsőn, ahol alig húsz perce még feljöttem. Vajon hol lehet? Amint megtudta, hogy itt vagyok, elment? Nem hiszem, hogy ilyet tehet, de ilyenkor mindenféle gondolatok megfordulnak az ember fejében.

Elkezdem dúdolni a She Looks So Perfect című számunkat, ami akkora siker lett, hogy több országban is első helyezett lett az iTunes listákon. Csak örülni tudunk, a rajongóink a világ legjobbjai, és mindent megtennének értünk. Nem hisznek a pletykáknak, és örökké velünk lesznek. Remélem a banda feloszlására sosem kerül sor, mert abba nem csak ők, de mi is beleroppannánk.

Szőke hajamba túrok, amikor megállunk egy üvegfalas helyiség előtt. Ajánlom, hogy normális legyen a hangzása, mert amúgy nem tudunk hol próbálni. Kint veszélyes lenne, nem tudhatjuk, mennyi fam van a környéken, a végén még letámadnának minket.