Életem része Justin Bieber (F.f) /BEFEJEZETT/

2/15. rész

Ami ott fogadott az teljességgel letaglózott. Mia és Sam éppen benne voltak a dolgokban. Az ajtó nyitódás hangjára mind a ketten felkapták  a fejüket. Persze mikor megláttak engem akkor mind a ketten lefagytak. Nem tudtam tovább itt maradni el kellett tűnnöm innen. Nem akartam elhinni hogy képesek voltak ezt megtenni velem. A legjobb barátnőm meg a pasim így hátba támadtak. 

-Emily kérlek várj.-jött utánam Sam. 

-Mégis mire várjak. Arra hogy majd valami magyarázattal előállsz és majd megbocsátok ás úgy teszünk  mintha semmi nem történt volna. Erre kéne várnom?-kiabáltam hisztérikusan. 

-Nem. Kérlek hallgass meg. Nem ezt akartam. Nem akartam hogy így legyen vége. Kérlek higgy nekem. 

-Nem tudok. Azt mondod hogy nem így akartad de mégse csináltál semmit hogy leállítsd. Mégse tettél semmit. Még az se érdekelt téged hogy van barátnőd. Ha ez nem állított meg abban hogy lefeküdj Miával akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Nem akarom ezt már folytatni. Nem tudok többé megbízni benned. 

-Kérlek ne tedd ezt velem. Kérlek adj még egy esélyt. Nem akarlak elveszíteni szeretlek...-nem tudta befejezni mivel az arcán csattant a kezem.

-Valahogy nem tudom elhinni neked hogy szeretsz. Ha nem akartál elveszíteni akkor nem kellett volna ezt megtenned. Nem kellett volna hagynod hogy így végződjön minden- mondtam elkeseredetten. 

Nem vártam meg míg válaszol csak mentem egyenesen tovább. Hihetetlen hogy tizenöt évesen ilyeneken kell keresztül mennem. Soha nem hittem volna hogy az első szerelmem így fog véget érni de sajna tévednem kellett. Haza ballagtam és a szobámig meg se álltam csak mentem egyenes. 

Apa és anya persze próbáltak szóra bírni de sehogy se sikerült nekik. Csak mentem és mentem meg se álltam míg fel nem értem az emeltre a szobámba és egyenesen az ágyba zuhantam. 

Nem sokkal később apa jött be a szobámba és az ágyam szélére ült. Én felkeltem és hozzábújtam nem mondott semmit csak ölelt engem. Nem tett semmi mást csak a hátamat simogatta. Nekem most csak erre volt szükségem. Lassan alább hagyott a sírásom. 

-Mi történt kincsem?-kérdezte apa. 

-Elmentem hogy mindenikek oda adjam az ajándékot mikor Samnél nem nyitott senki ajtót így tovább mentem. Mikor Miához értem akkor a szülei felengedtek a szobájába de bár ne mentem  volna fel. -apa nem szólt egy szót sem így hát folytattam a történetet.-Mikor benyitottam a szobába akkor épp Sammel volt úgy együtt. Mikor észre vettek akkor lefagytak és nem tettek semmit így eljöttem onnan de Sam utánam jött.  Majd veszekedni kezdtünk végül szakítottam vele. - fejeztem be a történetemet. Apa még ekkor se mondott semmit. Egy ideig még csendben ült és csak az én szipogásomat lehet hallani. 

-Huuh ezt még meg kell emésztenem. Figyelj kicsim ne is törődj vele. Hülye volt hogy ezt megtett és nem gondolt bele hogy mit veszített. Tudom hogy nehéz hiszen én is voltam ilyen helyzetben anyáddal. De ahogy mi is úgy te is túl fogsz rajta jutni. Hiszen rajtuk kívül még van más barátod is. Majd ők segítenek túl jutni ezen ahogy mi is segítünk.- ez után apát csak még jobban öleltem magamhoz. Egy idő után elengedett majd kiment a szobámból. 

Késő délután volt mikor csengettek. Oda mentem az ajtóhoz majd miután kinyitottam egy kicsit megdöbbentem. Nina állt az ajtóban. Mögötte ott volt Tom meg Bianca is. Arrébb álltam az ajtóból ezzel jelezve hogy jöjjenek csak be. Ennek eleget téve bejöttek majd a szobámba mentünk. A csendet Nina törte meg.

-Apukád hívott ide mert állítása szerint történt veled valami amit nekünk is tudni kell. -mondta. Gondoltam hogy apa keze van benne amilyen pletykás anya is biztos tudja már meg  még kitudja ki. 

-Hát igen volt ma egy kisebb incidensem Sammal meg Miával.-Tom leült mellém majd megfogta a kezem ezzel biztatva hogy mondjam el nyugodtan. Így hát folytattam.- Elmentem Sam házához ahol senki nem nyitott ajtót így mentem tovább utoljára hagytam Mia házát mivel onnan hamar haza tudtam érni. Miánál az anyukája nyitott ajtót aki mondta hogy mennyek fel hozzá nyugodtan. Én persze felmentem és nem számítottam semmi rosszra. Bekopogtam de senki nem nyitott ajtót vagy valami így benyitottam. Akkor láttam meg az hogy...-itt el csuklott a hangom és a szememből a könny cseppek csak úgy folytak az arcomon. -hogy Mia és Sam éppen felfedezték egymás testét. Mikor megláttak akkor nem tettek semmit. Én fogtam magam és eljöttem onnan. Persze Samnak utánam kellett jönnie. Az utca közepén kezdtünk elveszekedni majd megmondtam neki hogy vége. Szakítottam vele. - mikor befejeztem a történetet kitört belőlem a zokogás. Tom azonnal átölelt majd a másik oldalamra Nina ült és ő is átkarolt. Senki nem szólt semmit csak úgy voltunk. 

-Én nem tudok mint mondani. -kezdte el Tom.-de csak hogy tudd ha én itt vagyok nekem mindent elmondhatsz.-simogatta a hátam.

-Én szeretnék bocsánatot kérni tőletek amiért úgy viselkedtem mint egy hárpia. Nem akartam hogy ez legyen. És persze sajnálom hogy ez lett veled meg Sammal. 

Egyedül Bianca állt egy helyben mint egy fa. Nem is baj ez most az én meg a barátaim pillanata volt. Örülök hogy most itt van Nina most rá meg Tomra van szükségem. Bianca családi programra  hivatkozva lelépett így itt hagyva hármunkat. Mi fogtuk magunkat és filmet néztünk. Egészen addig míg anya szólt hogy ideje  haza menniük. 

Este leültünk hogy együnk ám ekkor megint csengettek most az öcsém ment ajtót nyitni. Egyből meghallottam a nagyiék hangját. Így tehát velük fogunk karácsonyozni aminek örülök mert rég láttam őket.

*Sam  szemszöge*

Ezt elcsesztem de nagyon. Ő az első lány aki Nicole után ilyen érzéseket tudott kiváltani belőlem de én amilyen hülye pöcs vagyok lefeküdtem a legjobb barátnőjével. Ami meg kell hagyni nem volt rossz már rég voltam nővel de nem akartam megcsalni Emilyt. Nem tudom hogy mi ütött belém. Valahogy helyre kell ezt hogy csak azt nem tudom hogy hogyan. 

Az biztos hogy most hagynom kell neki egy kis teret mert ilyenkor az kell a nőknek vagy mi.De biztos hogy ezt soha nem fogja nekem egy könnyen megbocsátani.  De mindent megteszek azért hogy elfelejtse ezt. Otthon bezárkóztam a szobámba és nem voltam hajlandó kijönni míg a bátyám ki nem ráncigált és el nem meséltem neki mindent. Persze rendesen lecseszett. A családunkban ő a jó fiú mindig amit tesz vagy mond az szent. Oké meglehet érteni soha nem tett semmit amit nem volt szabad. Miután rendesen kiosztott azután kaptam egy rendes tanácsot amivel talán vissza tudom hódítani Emilyt.