Hétfő 6óra 30perc. Kint még a nap is csak ébredezett. Kinyitottam a szememet. Már most elegem volt a hétből. Álmosan lerúgtam magamról a takarót és kikászálódtam az ágyból.Körülnéztem a képregénnyel telepakolt szobámban és arra gondoltam,hogy itt vagyok igazán önmagam. Kimentem a szobámból és rutinszerűen elkezdtem fogat és arcot mosni. Miután végeztem leballagtam a lépcsőn, hogy reggelizzek. A szüleim már rég ébren voltak, a reggeli kávéjukat itták.
-Jó reggelt!-köszöntem álmosan.
-Jobbat..- köszönt vissza anyukám.
Már megszoktam tőlük az effèle poénkodást.
Leültem az asztalhoz és öntöttem magamnak egy tál müzlit. Miközben ettem, az élet nagy dolgain gondolkodtam és nem tudom mennyi idő telt el, mert Anya rám szólt, hogy egyek gyorsabban, mert különben lekésem a buszt. Sietve befejeztem az evést, feltöztem és rohantam is a busz után. De sajnos lekéstem. Megint. Mint mindig........ lihegve besétáltam az iskolába. Felcaplattam az osztályterembe, kinyitottam az ajtót és beléptem. Már fel voltam készülve a tanár rikácsolására:
-SCOTT! MEGINT ELKÉSTÉL!! MINDIG ELKÉSEL! GYORSABBNAK KÉNE LENNED!!!!-üvöltötte.
Elengedtem a fülem mellett a mondatot, és leültem Sophia mellé.
-Basszameg, ez a hét is szar lesz!-mondtam fennhangon.
A tanórák után
Hazafele úton egyszercsak valami, vagy inkább valaki rám ugrott.
-Miafa..-kezdtem volna a magam mondandóját, de sikerült azonosítanom az elkövetöt. Sophia volt az. Rubinvörös haja a vállára simult, szemüvege a becsapódás miatt elcsúszott,de emiatt még jobban látszott tengerkék szeme.
-Te hülye!-mondtam neki nevetve.
-Most mi van? Nem ugorhatok rá a legjobb barátomra csak úgy?-tette fel a költői kérdést.
-Chh- legyintettem a kezemmel.
-Átjőssz kockulni?- kérdezte tőlem.
-Persze! Csak előb had vegyem meg az új Pókember képregényt.
YOU ARE READING
Felgyorsulva
AdventureEgy átlagos srác, egy átlagos élet. Ám egy nap ez megváltozik, egy baleset amely örökre megváltoztatja a fiatal fiú életét.....
