Váratlan Szerelem (Shawn Mendes fanfiction) /BEFEJEZETT

31.fejezet: Össze zavart gondolatok

A reggel kissé kínos volt. Mikor kinyitottam a szemem épp egymás homlokával támaszkodtunk a másikéhoz. Szép lassan Shawn is kinyitotta a szemét. Kissé hátrébb húztam a fejem, hogy bele lássak a tekintetébe. Már azt hittem, hogy egy kis lángot látok a szemeibe mikor megszólalt.

- Ezt nem kellett volna! - pattant fel.
- Igen arra én is rá jöttem. Elvégre barátnőd van.
- Na ne mond! - lépett az íróasztalához és a telefonján nézte meg az időt.
- Már bocs de te húztál magadhoz. Mielőtt még ezért is én lennék a hibás!
- Miért kellett este ide jönnöd? Tisztáztuk, hogy szállj ki az életemből..
- Igen. Ezt egyedül te döntötted el! És te piszkáltál ismét! - néztem rá hűvösen.

Kikeltem az agyból és kinyitottam az ajtót...

- Tudod...kettőnk közül nem csak nekem kéne át gondolni, hogy mit akarok. - csuktam be magam mögött és lementem.

Lent épp Cam állt a pultnál és a bögréje tartalmát szürcsölgette. Oda léptem és hátulról átöleltem. Duzzogtam...nagyon is.

- Mi történt? - rakta félre a bögréjét és megfordulva a szemembe nézett. Magához húzott és úgy várta a válaszom.
- Semmi...nála aludtam. - a válaszomra Cam felhúzta a szemöldökét.
- Újra ?
- Nem. Csak idegesítettem. És végül ott aludtam el. És elegem van.

Cam csak megcsóválta a fejét és magához ölelt. Az ölelés nyugtató volt. Jól esett. Elmosolyodtam. Cam olyan mint egy bátty. Egy nagyon jó testvér. Bár Cameron egyszerre mindenki testvére. Főleg hogy aki egyet gondol be költözik hozzá.
Megreggeliztünk együtt és feltöltöztem. Cameron valamit intézni ment. Így Nashel és Shawnal maradtam itthon. Nashnek épp mutogattam árnyékolási technikákat mikor valaki rá ragadt a csengőre. Shawn idegesen nyitott ajtót mivel egyikünk sem akart megmozdulni. Hunter hangjára néztem fel. Mosolyogva köszöntem.

- Gondoltam megkérdezem nem- e akarsz valahova elmenni.
- Van net a világon. - tette hozzá Shawn
- Az nem olyan hiteles. - mosolygott
- Oké nekem rendben. - vigyorogtam. - Átöltözök és mehetünk.
- Rendben - mosolygott én pedig felindultam...volna.
- És Cameronnak mit mondok? - nézett utánam Shawn.
- Heh? Nem vagytok a bébiszittereim. - ráztam meg a fejem és felmentem.

Viszonylag hamar felkészültem. És kijelenthetem, hogy nagyon jó napot töltöttünk együtt. Jól elbeszélgettünk. A város nagy részét bejártuk. Már sötét volt. És még javában szólt az élet LA utcáin. Végül haza kísért. A kinti villany fel volt kapcsolva. Behívtam hogy ha van kedve maradjon még egy kicsit. Döbbenetemre Shawn nem várt sehol mint egy mániákus. Nem tudom, hogy jutott az eszembe de felmentünk a zene szobába. Végül is az hangszigetelt. És elszórakoztunk a hangszerekkel is. A babzsákfotelben ültem és fetrengtem a nevetéstől ahogy Hunter műsorozott nekem. Ekkor Shawn vágta be magát lazán a velem szemben lévő fotelbe.

- Hát te? Már kezdtem azt hinni, hogy nem vársz mániákusan mint egy őrült.. - Mert úgy nézek ki mint egy mániákus.
- Előfordul. - nevettem fel.

Hunter leült a mellettem lévő fotelbe és beszélgetni kezdtünk. Kivételesen Shawn is beszállt a beszélgetésbe. És egészen nyugisra sikeredett. Hunternek mennie kellett ezért lekísértem. Shawn a pultnál ült mikor vissza értem a kapuból.

- A többiek? - mentem a hűtőhöz.
- Kidőltek. - válaszolta egyszerűséggel. - Te miért nem alszol?

Csak megvonta a vállát én pedig fel indultam. De utánam szólt .

- Akartam mondani valamit..gondolkodtam és amit a fejedhez vágtam egyik nap...nem volt valami szép.
- Felejtsük el! - néztem magam elé és már tényleg felindultam volna de hirtelen mögöttem termett és vissza húzott. Magához húzott és hosszasan megcsókolt. Újra érezhettem csókjának ízét. Hirtelen a gyomrom görcsbe rándult. Éheztem csókjaira. És úgy tűnt ő sem szeretne elengedni magától. Csak húzott és húzott szorosan magához a derekamat átölelve. Bele túrtam sötétbarna hajába és azt kívántam bár ne érne véget ez a pár pillanat. Végül egymás homlokának támaszkodva kapkodtunk levegő után.

- Ez nem fog menni! - suttogtam.

Shawn adott egy utolsó csókot majd ott hagytam és felmentem. Teljesen megőrültem. A zuhany alatt egész végig csak kattogott az agyam. Zokogni volt kedvem. De nem ment. Csak a maró fájdalmat és bűntudatot éreztem. Sokáig csak forgolódtam és azon gondolkoztam mennyire lehetek egy dög, hogy úgy hagytam hogy megcsókoljon, hogy van barátnője. Nem vagyok különb Camilánál ezúttal. És tudtam minél távolabb kell kerülnöm Shawntól. A hirtelen hévtől megint írni támadt kedvem. Valamikor írás közben az ágyon hasalva aludtam el. Ezek sem az én napjaim.

És itt is egy új rész. Ha tetszett jelezd. Kritikákat is szívesen fogadok.
Puszi, Calipso! ♥