You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 29. Fejezet

Két hónappal később...

Ma lesz az esküvő, és szerintem egyedül én kezelem nyugodtan ezt az eseményt az egész családból.

A lányok idegesebbek nálam, a fiúkról, és a vőlegényemről nem is beszélve.

Legalább is mikor Louis bejött hozzám ma reggel, mikor éppen egy iszapos arcpakolás volt rajtam, amit rám erőltettek a csajok, akkor elmesélte,hogy Harry olyan mint egy búgócsiga, nem lehet leállítani, állandóan pattog, és nem ül le egy percre sem.

Úgyhogy átküldtem hozzá a lányokat a gyerekekkel, hogy foglalják le egymást, én pedig anyával maradtam együtt a hatalmas szobában.

- Szóval, milyen hajat szeretnél, kincsem? - kérdezte anya, miután leültem a hatalmas tükör elé.

- Szerintem csináljunk egy sima kontyot, pár rövidebb tincset göndörítsünk be, és kész. - vontam vállat mosolyogva.

- Szóval egyszerű haj, egy különleges lánynak. Rendben. - bólintott mosolyogva, majd elkezdte csinálni a hajamat, én pedig behunytam a szememet, és akaratlanul is vissza emlékeztem az elmúlt időszakokra.

Éppenséggel, mikor bikiniben megismertem az én csodálatos vőlegényemet.

“- Gemma itt vagy?- kiabálta egy mély hang. Ez nem lehet Michal (Gemma pasija), hiszen Gemma azt mondta, hogy egy hónapig nem jön még haza. Majd megláttam. A szívem vadul el kezdett kalapálni és a lábaim remegtek- Te ki vagy?- ráncolta össze a szemöldökét.
Lementem a lépcsőn, de alig akart hang kijönni a torkomon.

- Hanna!- böktem ki.

- Örülök, hogy megismertelek Hanna, de te mit keresel itt?- nézett rám, várva, hogy megmagyarázzam az itt létem okát.

- Gemmával a Soundon találkoztunk és meghívott magához Londonba. Szerintem tudod, hogy mit válaszoltam rá.

- Nem szólt róla, hogy valaki itt lesz...- méregetett tovább.

- Jó, ha nem hiszel nekem, hívd csak fel- nyújtottam felé a mobilom.

- Nyugi, hiszek neked!- nevette el magát.

- De te amúgy nem mutatkoztál be- fontam keresztbe a karomat.

- Minek? Hiszen úgy is ismersz!- nevette el magát kínosan.

- És? Attól még, hogy híres vagy, bemutatkozni luxus?- húztam fel az egyik szemöldököm és próbáltam visszatartani a nevetést.

- Harry vagyok, Harry Styles.„

Istenem, már akkor odáig voltam érte, de még csak beismerni se voltam képes magamnak.

Oh, és amikor rosszat álmodtam, ott maradt velem, és velem aludt.

“- Fáradt vagy?- nézett rám.

- Nem- füllentettem. Igazából nagyon, csak féltem, hogy ha visszaalszom, megint azt a rettenetes dolgot fogom álmodni.

- Szerintem fogsz tudni aludni, ezért nem akarlak zavarni- állt fel és ment volna ki a szobámból, de utána szóltam.

- Harry...

- Igen?- nézett vissza.

- Tudom, hogy hülyén hangzik, de itt maradsz velem?- néztem rá, mire elmosolyodott és megjelentek a gödröcskék az arcán, amitől elolvadtam. Befeküdt mellém, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és így aludtunk el.