Felgyorsulva

3. Rész

A szívem a torkomban dobogott. A tükör előtt álltam, nagyon izgultam A kvázi randin gondolkodtam. Fejben már el is játszottam számtalanszor.

A parthoz sétálunk, odaadom neki a virágot, egymás szemébe nézünk, és onnantól fogva boldogan élünk amíg meg nem halunk. Tudom abszurdnak tűnik,de a remény hal meg utoljára.

Mikor kiléptem az ajtón, rámszállt az isteni nyugalom, nem tudom miért,de úgy éreztem,hogy ma szerencsém lesz.

Útközben láttam,hogy sűrűsödnek a felhők, nem gondoltam rosszra, ahhoz túl optimista voltam abban a pillanatban.

Amikor odaértem a tóhoz,Stacy már ott ált. Mikor észrevette, hogy én vagyok, vadul integetni kezdett.

-Szia!-köszönt rám vidáman.-Most nem késtél el!- Majd adott egy pacsit.

-Hát igen...ha kell akkor fel tudok gyorsulni- mondtam és rá kacsintottam. Erre sajnos csak egy kellemetlen félretekintést kaptam.

-Csak utánad!- mondtam neki udvariasan. Sétálni kezdtünk. A fejünk felett egyre nagyobb felhők gyűltek.

Kb. egy óra múlva egy padhoz értünk. Azon gondolkodtam,hogy itt a remek alkalom. Leültünk a padra. Egy ideig csak a tavat bámultuk majd megszólaltam:

-Szóóóval...itt ülünk ketten......egy fiú és egy lány.......-hebegtem

-Hááát...igen- mondta kínos csenddel kísérve.

Gondolatok milliói játszódtak le a fejemben. Nem tudtam mit tegyek. Ezért ösztönösen cselekedtem.

Odahajoltam,hogy megcsókoljam,de ő elhúzta a fejét.

-Hááát ez kínos. Nézd: én nem akarok tőled semmi ilyet, én csak azt hittem, hogy barátok lehetünk, azt hiszem most megyek.- felállt a padról és elviharzott.

-Ne! Kérlek maradj még! Lehetünk barátok!-kiáltottam utána, de ő csak ment rendületlenül.

Csalódottan visszaültem a padra. A fejemet a térdemre tettem.

-Hogy lehettem ekkora marha? Nem kellett volna ezt csinálnom...-szidtam magam.

Nem tudom meddig szapulhattam magam,mert hirtelen egy nagy dörgés zavart meg.

-Mi a franc? Talán ez volt az a vihar amiről a híradóban beszéltek? Na mindegy jobb ha hazame...-de már nem tudtam végiggondolni, mert belém csapott egy villám. Csak egy csattanásra és egy nagy fénycsóvára emlékszem,aztán elsötétült minden......