Fiatal (Befejezett)

44. fejezet

*Daenerys szemszöge*

Az autó lehúzott ablakán át már csaknem húsz örökkévalóságnak tűnő perce süvített be a hűvös tavaszi szél, felzaklatva lófarokba kötött loknijaim hadát. Egy rövidebbnek titulálható elülső fürtöm csintalanul éktelenkedett be hibátlan látóterembe, ellenben a gyomromban tapasztalható görcs mellett képtelen voltam bárminemű figyelmet is fordítani az orcáimon érzékelt csiklandozó impulzusra. Ölemben megpihenő kezeim kocsonyához hasonló remegést produkáltak, amióta csak megláttam reggel a felkelő égitestet, azaz a Napot. Fejemet ülésem támlájának döntve fordultam arcommal az ablak irányába, miként íriszeim - feszültségem levezetése végett - kémlelték végig azon lakásokat, melyeket elsőnek vehettem alaposabb szemügyre. Akármily módon is iparkodtam elhessegetni a fejemben megtelepedő negatív képzeteket, én maradtam alul az ellenük vívott csatában.

A keskeny utcába kanyarodó jármű egyre közelebb juttatott engem ama eseményhez, melynek tudatától hosszú napok óta törekedtem teljesen új embert faragni magamból. Több mint egy hete értesültem a batárom révén megszervezett mai találkáról, lelkiekben mégsem készültem fel kellőképpen az új emberekkel való megismerkedésre. Olyasfajta gondolatok születtek meg koponyámban, amikre cseppet sem lehettem büszke. A városból való kiköltözés, betegség színlelése, sőt... más program beiktatása is megfordult fejemben, mihelyt kibúvó után keresgéltem kétségbeesetten. Valójában szerény személyem sem volt tisztában azon okkal, miért is rettegtem ily intenzíven az angyal szüleitől, ugyanis - amennyiben fiuknak valódi énjébe kaphattam betekintést - ők maguk sem erősíthették a rossz emberek táborát egy ilyen nevelésben részesült illető mellett.

Hosszú percek óta elnyúló elmerengésemből a combomra simuló meleg tenyér rángatott vissza a valóságba, ahol a Nap sugarai szinte kiégették retinámat. Az íriszeimet kínzó kellemetlen érzéstől hunyorogni kényszerültem, miként a sofőrülésben foglalatoskodó férfi irányába tekintettem. Ujjai lágyan szorították meg fehér csőnadrágom melegítette jobb lábamat, bár tekintete egy röpke pillanat erejéig sem pártolt el a kihaltság jellemezte kövesúttól. Smaragd szemei a létező összes irányba cikáztak vezetés közben, elővigyázatosan kerülve el mindennemű baleset lehetőségét.

- Kicsim, azt hittem, megbeszéltük már ezt. - indította mondandóját meglepően reszelős hangon, ezáltal rögvest megköszörülte torkát. - Nem kell félned tőlük! - ingatta fejét.

- Te is izgultál az én szüleimnél. - kezemmel megkerestem sajátját ujjaink gondtalan összefűzése érdekében.

- Az teljesen más helyzet volt. - engedett ajkaira egy hamis mosolyt. - A te apád látatlanban is gyűlölt engem, míg anyuék hatalmas izgatottsággal várják, hogy végre megismerjék az én Szépségemet. - az arcára kúszó szelíd mosolytól szívem dobbanásainak ritmusa jelentősen lelassult.

Egyként összeforrt kezeinket egészen arcomig emeltem, ezt követően kiéhezett ajkaim lágy csókok seregét szórták szét a csodás teremtés hosszú ujjain. Bársonyos bőrének megízlelgetése során az angyal torkából jóleső morgások távoztak, amily reakció mellé mosolya által közszemléletre tett fehér fogsora is párosult. Szája felett halvány, mégis jelentős bajuszkezdemény növekedett, ezzel igazán érett felnőtt kilétébe bújtatva a húszasévei küszöbén éppen átlépő férfit.

- Ez a probléma. - motyogtam orrom alatt, remélve, szavaim nem jutnak el füléig.

- Ugyan miért lenne akkora gond, hogy várnak téged? - íves szemöldökei szinte homlokára omló fürtjeibe kapaszkodtak, miként felvonta azokat.

- Nem akarok csalódást okozni. - ismertem be bátortalanul, tekintetemet többször is végiglegeltetve ölemben megpihenő kezeinken.

Amennyiben ujjaink nem ragaszkodtak volna ily módon egymáshoz, kezem kocsonyához hasonló remegést produkált volna combjaimon. Váratlan gombóc növekedésére figyeltem fel összeszűkült torkomban, melynek hatására hatalmas nyelést kíséreltem meg. Barátom kezének melege hirtelen szűnt meg tenyeremben, ahogy puha ujjaival megszeretgette a bennem dúló idegesség révén elfehéredett orcáimat. Lágy érintései ébresztőóraként verték fel a benső zsigereim között nyugvó lepkéket, akik ezután eszeveszett hévvel térképezték fel gyomrom minden kicsiny szegletét. Ajkaimon halvány mosolyt engedtem kiteljesedni, mikor az angyal meleg tenyerével új célt tűzött ki maga elé nyakam formájában. A területen húzódó bőrfelület megcirógatását követően ismét megajándékozta kezemet sajátjával ujjaink összefonásának momentumában.