Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT

10.rész (Bemutatkozom)

________________________________
(Előre is bocsánatott szeretnék kérni ha helyesírásilag nem minden stimmel vonaton utazóm és telefonon írtam meg nektek az újabb  rész remélem tetszeni fog nektek!!)
________________________________

Miután ott hagytam TaeHo-t a kávézóban
SooHee védelme alatt vissza indultam a Bts lakására Jungkook társaságában. Egy szót sem szólva sétáltunk az utcán én elől mentem ő pedig mögöttem 3-4 lépésnyi távolsággal. Folyamatosan hátra akartam pillantani de nem mertem valamiért zavarban voltam előtte és ez még jobban fusztrált engem.
Végül nem bírtam ki hátra kaptam a fejem és mérgesen néztem a fiúra aki csak meg torpanva csodálkozva nézett rám.

- Neked meg mi bajod? - az arcán egy gúnyos mosoly jelent  meg majd tovább ment miközben meglökött egy kicsit.  - Útban vagy.

"Ez a...Nem tudom  eldönteni hogy hátba verjem vagy csak rúgjak bele a lábába..!!!"

Pufogva indultam utána majd hirtelen elgyengültek a lábaim mellettem volt egy korlát ezért rá támaszkodtam és próbáltam vissza nyerni az egyensúlyomat ami nem nagyon sikerült le csúszott a korlátról a kezem és egyenesen a földnek estem.

/TaeHo szemszög/

Le mentem az egyik asztalhoz hogy le üljek és számításba vegyem a mostani helyzetemet.

"Szóval van egy vén fosszer aki ki akar csinálni de a nővérem meg akar védeni ezért el kell bújnom egy unalmas helyre ahol nincs semmi szórakoztató...remek...még is mit kezdjek én pont SooHee nál??És ami fontosabb...hogy védhetem meg a nővérem?"

Hátra dőlve az egyik székben keseregtem az életemen mikor valaki meg pöckölte a homlokomat.

- Mi az már is ennyire unatkozol? - mosollyal az arcán ült le velem szemben SooHee.
- Ami azt illeti igen. Baromira unatkozom! - nyújtózkodtam egyet majd előre hajoltam és az asztalra támaszkodva néztem őt.

/Írói szemszög/

SooHee zavarba jött TaeHo nézésétől ezert el fordította a fejét.

- Mond csak nincs kedved velem játszani? - kérdezte TaeHo halvány mosollyal az arcán.
- Mire gondolsz? - SooHee úgy tette fel a kérdést hogy nem nézett a fiúra.

TaeHo egy szót sem szólva megfogta a lány kezét és elhagyták a kávézót és eltűntek a sötét éjszakába.

/SeHwa szemszög/

- Igen Hyung csak reggel megyek vissza a dromba még van egy kis elintézni valóm. Majd reggel hívlak. - halkan hallottam Jungkook hangját.

Lassan nyitottam ki a szemem a homlokomon egy kis vizes rongy volt. Le vettem a homlokomról és próbáltam ki találni hogy hol is vagyok épp. Nagy meglepetésemre otthon voltam a saját ágyamban.

- Mégis hogy? - értetlenül néztem körbe.
- Nem emlékszel semmire? - kérdezte Jungkook miközben ki jött a fürdőszobából.
- Nem igazán. - fogtam meg a fejemet. - Honnan tudtad hogy itt lakom? - néztem rá értetlenül.
- A kávézós barátnőd. - állt karba tett kézzel az ágyam előtt.
-Huhh?
- Miután elájultál elvittelek egy orvoshoz aki az ismerősöm majd nem sokkal a vizsgálat után csörgött a telefonod  és akkor meg kérdeztem hogy hol laksz. - jött közelebb.

Próbáltam vissza emlékezni hogy mi történt de semmire nem emlékszem tiszta kép szakadás de rám mosolygott a szerencse végre a saját agyamban voltam a saját szobámba szinte vissza tért az erőm.

- Ha már jobban vagy. - folytatta tovább a mondani valóját. - Csinálj valami kaját a tested cipelésétől teljesen meg éheztem. - fájlalva a vállát utasított hogy adjak neki enni.
- Rendben. - Szúrós szemmel néztem rá miközben fel keltem az ágyból.
- Ja és te már ne egyél. Tudod milyen nehéz voltál.
Yá! - kiabáltam vissza nappaliból.