A művészetem

1

Benn fekszem a szobámban. Ch. Még visszagondolni is rossz arra, hogy az a mocsok Uchiha iderángatott. Ez csak is kizárólag a Mangekyo Shrainganjának köszönhetően lett így.
Gyűlölöm az Uchihákat! Nagyon. De ez jobb, mintha visszarángattak volna Iwagakurébe! Ha valaki is tiszteli a művészetem, az Sasori-Sama. Vagy inkább mester. Ez változó. Sasori-Sama okos. De sokat vitázunk azon, hogy vajon mi is a művészet! Számára a művészet, az az örökkévaló szépség.

- Deidara!-szólt be a szobába Sasori-Sama.

- Hm, mi az, mester?-kérdezem unottan.

- Új feladatot adtak ki.-jelentette be.-Készülődj.

Ki is ment. A báb mögött ki van? Mármint úgyértve, hogy néz ki Sasori-Sama? Hm, erre a kérdésre szerintem soha nem kapok választ..

💥💥💥

- Tehát a Kazekagét... Hm.

- Igen,őt kell elkapnotok. De élve!-figyelmeztetett minket Pain.

💥💥💥

Megérkeztünk. A bejárat előtt ott állt egy férfi.

- Emlékszel még rá,hogy ki vagyok?-kérdezte meg tőle Sasori-Sama.

- Természetesen,Sasori-mester.-válaszolta.

- Így igaz. Ha nem tudná a neved,akkor a technikád sem lenne olyan nagy szám.-szóltam bele.

Erre a férfi letérdelt Sasori-Sama előtt,majd Sasori-Sama is mondott valamit,de arra már nem figyeltem. Utána bementünk. Sok itt a homok! Belenyúltam a robbanóanyagba,kivettem belőle egy kicsit,megformázta a kezemen szájam egy kisebb madárrá és és megcsináltam naggyá. Ráültem a madárra és elkezdett repülni.

- Egy. Kettő. Három. Csak hárman kémlelik az eget. Azt kell mondjam,hogy a város elrendezése elég művészi. Vagyis érdemes lerombolni,hm!-mondtam el véleményem a falu művészetéről,majd formáztam három pókot. -Ezúttal jobb,ha csendben támadok.

Aztán leejtettem a három pókot. Egyik őrző megszólalt.

- Mi a franc ez a gusztustalanság?!

- Nem is gusztustalan! Az idióták egyszerűen nem értik meg a művészetem!-már mind a három személy arcán rajta vannak a pókok.-Testeteket fogom használni,hogy bemutassam....a művészet pusztító erejét! Katsu!-ordítottam,majd felrobbantak. Milyen jó látni a művészetem gyilkos oldalát! Ideje leugrani. - Sikeres behatolás.-reméltem volna,de ott állt előttem a jinchurikki.

- Eddig és ne tovább....-szólalt meg a jinchurikki. Baka. Nemsokára már el leszel fogva!

💥💥💥

Ez....Letépte a karomat! A kis.... Ch. De legalább elfogtuk! De most minek játszom az optimistát?! Hisz ez a barom letépte az egyik kezemet! Ch. Idegesítő!

💥💥💥

Nos, sziasztok, ez lenne Dei szemszögéből ez a történet. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a fejezetet!