Gyógyító Szépség. Befejezett.

6.rész

Rég volt rész... Sajnálom.. Remélem hogy maradtatok velem. Köszön hogy van olyan aki várja.

Jimin:
Reggel fura volt Tae mellett kelni igy nem mertem mozdulni se. Kezei körbe fogták testemet ami kellemesen jó volt, de valahogy féltem, hogy fel fog kelni és vége a nyugalomnak. Hírtelen kezdett ébreni igy hajamba szippantott amire össze rezentem.
Próbáltam kimászni, de nem volt könnyű.

-Ne mozogj már vagy tedd halkan. - szólalt meg.
-Mi van? - fordultam felé.
-Legalább maragy csendbe ha már megdugtalak. - fordított hátat.
-Mi van? - löktem le, de meztelen volt igy mindent láthattam.
-Te normális vagy? - állt fel meztelen.
-TE BESZÉLSZ?! - kiabáltam rá.
-MINEK ORDITASZ? - kiabálta.
-Hogyan lehetsz ennyire öntelt? - vágtam hozzá egy párnát. - Pedig azt hittem, hogy kedves vagy... Azután.
-Miután? - takarta el magát a párnával.
-Mindegy. - keltem ki az ágyból, de be nyilalt a derekam. - Te vad állat.
-Most erre mit mondjak?! - nézte ahogy szenvedek. - Bocsi.. Oké?
-Hagyj! - vettem fel nehezen a ruhámat. - Ekkora egy idiótát mint te.

Nem szóltunk egymáshoz, csak ki mentünk a konyhába tartva a távolságot.. Nem kicsit. Kint már kint voltak Jin és Nam. Tae leült mire Jin majdnem félre nyelt. Én nagy nehez le ültem Nam mellé arcomat nézve vállamra tette kezét.

-Jól vagy? - kérdezte.
-Csak seggbe raktam. - szólalt meg Tae.
-Mi? - döbbent meg Jin.
-Azért nem kelet volna durvának lenni. - szólt rá Nam.
-Részegek voltunk. - védekezett Tae. - Ha észnél lettem volna nem lettem volna durva.
-Persze. - néztem rá durván.
-Pedig de. - harapott a tojásba. - Csak nem veled.
-Mi van? - akadtam ki. - Mintha én ezt akartam volna.
-Pedig ugy tűnt. - kacsintott mire én fintorogtam. - Te nyögted a nevem.
-NEM IS! - kiabáltam rá.
-Elég! - nézett Jin mérgesen Tae-re. - Kedvesnek kéne lenned.. Vendég vagy.
-Bocsi. - mondta lágyan Jin-nek.

Némán ettem a kaját semmibe se szóltam bele, csak ettem és ittam a vizet. Hirtelen lett csend és csak mindenki evett. Körbe néztem, de találkozót a tekintettem Tae-jé vel igy el kaptam fejem. Végeztünk az evéssel és Jin meg fogta a kezem.

-Gyere adók valamit. - huzott maga után.
-Lassan. - szenvedtem derekam és fenekem miatt. - Nagyon fáj.
-Tudom erre adók valamit. - húzott a mosdóba. - Tessék.
-Annyira...köszönöm. - öleltem meg.
-Segítsek? - jött a kérdés a hátam mögül.
-Tessék a tiéd. - adott át Tae-nek.

Jin kiment igy magamra hagyott Tae-vel. Fel vette a kenőcsöt és olvasni kezdte.

-Alergiás vagy valamire? - kérdezte olvasva a papírt.
-Menj ki! - vettem ki kezéből. - Nem kell, hogy segíts!
-Nyughass. - fordított meg.
-Chhhhhh... - támasztottam meg kezem a falon. - Mondtam, hogy...

Le húzta a nadrágom és derekam kezdte kenni.
Nagyon jól esett igy nem szóltam semmit se.

-Tudom, hogy milyen rossz. - kente gyengéden. - Gondoltam, hogy segítek.
-Nem muszály. - fogtam meg kezét.
-Miért nem tudod élvezni? - kérdezte és lejebb húzta teljesen hogy hácsom kint legyen.
-Ott nem fogod be keni! - akadtam ki.
-Vérzel. - szólalt meg hírtelen ijedt hangon. - Ennyire durva lettem volna?
-Tae? - ijedtem meg. - Nagyon fáj. Ne érj hozzá.
-Fel sértettem? - nyúlt hozzá. - Meg kell néznem.
-Ne! - fogtam meg kezét.
-JIMIN! - puszilta meg nyakam ami le nyugtatott. - Muszály.
-Jól van. - szorítottam össze szám. - Óvatosan.
-Az leszek. - mondta gyengéden.

Óvatosan hozzá ért és le tisztotta ami nem kicsit fájt. Be kente azzal a krémmel amivel a derekam is. Csípte de kicsit meg fújta ami enyhítette.

-Sajnálom. - húzta fel boxerem, de a nadrágot nem. - Ezt vedd le.
-Oké. - léptem ki belőle óvatosan.
-Pihenj le és jobb lesz. - mondta az orvosi rutint.
-Köszönöm, de tudom. - fordultam meg.
-Most megyek. - indult meg ki.
-Nem a te hibád. - fogtam meg a csuklóját.
-De az enyém. - mondta le hajtott fejjel. - Sajnálom.

Rosszul éreztem magam Tae miatt igy utána sétáltam nehezen.

-TAE! - kiabáltam utána.
-Mi van? - fordult meg.
-Várj meg. - sétáltam felé.
-Menj piheni. - állt meg a lépcsőn.
-Csak várj meg. - álltam meg előtte

Tae figyelte, ahogy gondolkodom, hogy mit is mondjak. Vagy csak szimplán hülyének nézett.

-Nem tudom, hogy miért utálsz. - kezdtem bele. - De én nem utállak.
-Jimin én.. - vágot közbe.
-Had mondjam el. - hunytam le szemem. - Tisztelek teljes szívemből. Felnézek rád, hogy ez lett belőled saját erőből.
-Mi? - döbbenten kérdezte.
-Engem mindig azzal bántottak, hogy a családom miatt vagyok ott ahol. - húztam el szám mintha nem zavarna. - De te nem. Ezt tisztelem benned.
-Nem értem. - pislogott zavartan. - Miért baj az hogy olyan a családod?
-Azért baj. - sóhajtottam. - Mert azt hiszik hogy ök juttatnak fel a csúcsra. Pedig én a saját erőmből vagyok ott ahol.

Érdekes arcot mutatót felém amit eddig nem láttam igy megijedtem.
Hátat fordított igy itt hagyva engem.
Meg fordultam és szobámba mentem, ahol nem rég Tae és én voltunk. Hasra feküdtem fenekem miatt igy éreztem illatát a bárnámon. Arcom bele nyomtam és próbáltam nyugodt maradni, de ez az illat...

-Jimin. - hallottam meg mély hangját. - Alszol?
Nem válaszoltam.
-Oké. - sétált el mellettem. - A telóm? Meg van.

Lejebb húzta nadrágom és meg vizsgált újra, majd vissza húzta.

-Oké igy jó lesz. - kutatót a fiókban...gondolom tollat keresett.- Kétszer elég lesz naponta.

Nem szóltam semmit, se mert nem hallottam, hogy kimegy igy maradtam ugyan abban a pózban. Keze hajamhoz ért igy meg simogatva fejem majd fülemhez hajolt.

-Sajnálom. - súgta majd el ment.

Hallottam lépteit igy fel emeltem fejem és oda nyúltam ahol a keze volt.
Piheni akartam, de nem ment igy le mentem nehezen. Tae még itt volt.

-Te? - néztem a fiút.
-Aludnod kéne. - szólalt meg.

Fel sétált kezem megfogta majd szobámba vitt. Nem feküdtem le, csak az ágy előtt álltam.

-Hagyd ezt abba. - szólaltam meg.
-Csak segítek. - állt mögöttem.
-Eddig nem tetted. - fordultam vele szembe. - Csak bűn tudatod van.
-Igaz. - bólintott. - De..
-Nem akarom, hogy csak ez miatt tedd. - csuklott el hangom. - Mintha terhes lennék.
-Én.. - akadt el.
-Ha nem akarod ne segíts. - toltam ki a szobából.

Be csuktam az ajtót, majd le akartam ülni, de fel is pattantam róla és hasra vágtam magam az ágyra. Egy papír fecni volt az asztalon.

"Naponta kétszer kend be.
                                        XX:V"

-V? - néztem az alá írást. - Tae?

Vissza tettem a papírt és csak feküdtem az ágyon. A telefonom rezget igy fel vettem.

-Igen? - szóltam bele.
-Dr. Park? - kérdezte az illető.
-Igen a nevem Park Jimin. - szóltam unottan bele.
-Az igazgató titkára vagyok. - folytatta. - Rá érne?
-Persze. - válaszoltam.
-Az igazgató azt mondta, hogy ön tudja.. - itt papírokat halottam. - MR. Kim címét.
-Mi lenne az üzenet? - kérdeztem rá reménykedve, hogy ittvan lent Tae.
-Az egyheti szabadsága miatt lenne. - papírok. - Erre a hétre tudjuk kiadni neki. Késöbb nem.
-Értem. - hallgattam figyelmesen.

Le tettem a telefont és fel álltam fájdalmasan. Lent üres volt a ház, de Jin meg lett.

-Jimin pihened kéne. - lépet elém. - Jól vagy?
-Tae? - kérdeztem.
-Haza ment. - fordult a fazékhoz.
-Hol lakik? - kérdeztem tovább.
-Miért? - ejtette el a fakanalat.
-Hol lakik? - kérdeztem újra.
-El vigyelek? - fordult velem szembe.

Jin el vitt Tea házához ami nagy volt két emeletes. Számítottam rá, hogy biztosan van nála valaki. Jin haza ment engem itt hagyva, de azt mondta hogy hívjam fel és egyből jönn. Papucsomban lépdeltem fel a lépcsőn az ajtóig, de olyan furán érzem magam... Mintha szédülnék.
Meg nyomtam a csengőt és vártam. Fejem fájt és szédültem. Ki nyílt az ajtó és Tae vizes hajjal jelent meg előttem. Egyet előre léptem és karjaiba zuhantam, de még döbbent arcát láttam de semmi mást.

Remélem, hogy tetszett valakinek. Tegnap kezdtem írni, de ma fejeztem be. Remélem hogy tetszett. Hagyatok jelet ha igen. 😊😊😀😃