Magányos farkas

kedvesség

Füleimet sértette a zaj és nyüszítéssel fejeztem ki fájdalmamat.
-Ne hangoskodjatok, betegem van!
-Na és ki az?-léptek be a szobába a három fiú.
-Whoháháh ez az a farkaas!-örült meg Ricsi(?)
-Na és miért ápolsz egy srácot, eléggé erős nem?-mondta Sten megvetéssel.
-Mit keres az én ágyamon ez a mocskos dög?!-kiáltozott Robin.
Odalépett az ágyhoz, felemelt, a bejárati ajtóhoz ment és egyszerűen kidobott engem. Többiek kikerekedett szemekkel figyelték a jelentet.
Földre érkezésemkor nagyot roppant valamim csak nem tom mim. De nagyon fájt a... lábam. Így most még tovább kell maradnom ezen a helyen pedig gyorsan odébb kell állnom innen és folytatnom az utamat.
-Mi a francot csináltál te vadbarom?!-pofozgat fel Alex!
-Haver ez már túlzás volt!-mondta
Ricsi.
A fájdalomtól nagyokat nyüszítettem és már nem tudtam abba hagyni és már betársult a vonyítás is. Testem remeg és rángatózik. Úgy érzem mintha lángolnék és valami szét szaggat belülről.
Emberek megálltak és elkezdtek bámulni mint az állatkerti majmot. Alex leguggolt, újra karjaiban tartott és vitt el, valahova. Fájdalommal teli vonyításomtól zengett az erdő majd elvesztettem eszméletemet.

~Egy jó idő elteltével~
-Most már nincs életveszélyben igaz, Dr.Hillson?
-Nem biztosítom, még hosszú ideig nem kelhet fel az ágyból és sokat kell pihennie de nem tudom biztosra hogy a gyógyszerek teljesen hatásosak, bármelyik percben romolhat az állapota.
-Értem, köszönöm a segítségét!
-Ha később hoztad volna be lehet hogy nem tudtam volna segíteni rajta, gyorsan reagáltál Alex! Én most elmentem, nyugodtan maradj mellette és figyeld.
-Viszlát!
Mocorogni kezdtem de fájdalom nyílalt a mellkasomba. Szemeimet hirtelen kinyitottam és Alex meglepődött arcával találkoztam. Nem szóltam semmit sem és ő sem. Csak némán néztük egymást. Kopogtak az ajtón és egy "Szabad" után az Öreg lépett be. Farkamat csóváltam lassan de boldogan. Ez a reakció mindig kijön rajtam amikor találkozunk egymással. Nekem ő olyan Apa helyettes.
-Hogy vagy Agatha?,kérdezte.
-Fáradtan, mintha egyszer sem aludtam volna még. Fáj a mellkasom is,de ezen kívül semmi bajom.
-Jó hallani.-mosolygott.-Még egyszer ne haragudj a fiamra, már megkapta a büntetését.
-Rendben, de ne te kérj bocsánatot, nem te tetted hanem az az idióta! Tőle akarom majd hallani.
-Meg lesz!
-Meddig kell még itt maradnom, lassan mennem kéne tovább.
-Agatha, az nem fog menni. -válaszolt Alex.
-Miért?! De akkor meddig kell itt maradnom?!
-Minimum 2-3 hónapot itt kell töltened. Plusz...
-3 hónap? És plusz mi? Mennyi?
-Plusz egy 2 hónap még megfigyelés és rehab miatt.
-Majdnem egy fél évet kell itt dekkolnom?! Nem tehetem meg! Szorít az idő és még nincs elég információm és, és nem maradhatok két hónapnál tovább!!-akadtam ki.
-Nyugodj meg Agatha!-ordított rám Öreg.
-De, mennem kell!-folytattam.
-Pihenned kell! Régóta úton vagy kiérdemelsz egy kis pihenőt!
-De nem most!-keltem fel.-Engedj hadd menjek!-ugrottam le az ágyról.
Bal hátsó lábamra nem tudtam ráállni, be van kötözve. De nem érdekelt, megindultam kifelé. A légzés nehézkesnek és fájdalmasnak bizonyult.
-Hé Agatha! Gyere vissza, felszakadhat a sebed!-ordítozták.
Következő pillanatban egy tűt éreztem faromban.
-Sajnálom!-mondta Alex szánakozóan-Pihenned kell!-nyomta belém a tartalmát.
A nyugtató megtette hatását, mélyen aludtam.

Gondolataim csak úgy kavarognak fejemben. Emlékeim nagy része elhalványulóban van. A kirakós részei pedig elhelyezkednek de még sok hiányzik belőle, hogy meg lássam az egész képet.  Emberi testemet látom egy burokban. Semmit sem változott mióta átváltoztam. Ugyanolyan apró kezek, lábak, rövid, barna hajam de a csontjaim tisztán láthatóak. Vajon miért? A bőröm is tiszta fehér. Lehet, hogy a testem vissza maradt és nem fejlődött velem tovább?! De, miért és hogy? És mi lesz velem akkor ha vissza tudok már változni emberi alakomba?