Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

Kéretlen gondolatok

Lee Jong Suk POV:

- Mellszőrhasogató burgonyasziromhordozó teleszkópos kosár! -kelt ki magából Minmin-

- Harmatos virslitekerő  napelemes plazmavágókés! -vágott vissza Jin- 

- Hmm... Remek ellenfél vagy. -bólogatott elismerően a lány-

- Akár csak te. -vizslatták egymást büszkén- 

Mily' meglepő... Már órák óta ez megy, nem mintha nem szoktam volna hozzá. A kommunikáció Minminnel egyébként sem egy agyserkentő tevékenység, de részvétem a szobatársáért. Szerencsétlen srác kénytelen volt követni ezt a tökkelütöttet a sötétség mélységes bugyraiba. 

Őszintén szólva kedvelem a lányt, de olykor képtelen vagyok vele felvenni az iramot. Igyekszem visszafogni magam, a képességem használatát illetően, de ez őt teintve nem esik nehezemre. Isten ments, hogy belenézzek a beteges elméjébe. Bár megismerte az igazi valóm, mégis úgy tesz a fürdőszobás eset óta, mintha mi sem történt volna. Sőt...mondhatni azóta még inkább felengedi magát a közelemben. 

Eddig szándékosan visszafogtam magam, de a minap Woobin felhozta a Minmin és Jin közötti kapcsolat milyenségét, és végül kiderült, hogy Joohyuk is érdeklődik a dolog iránt. Nem kenyerem mások dolgába avatkozni, de hazudnék, ha azt mondanám, engem hidegen hagy. A Marsról jött nőnemű szerzet agyában nem kutakodnék, mivel már a gondolattól, hogy megteszem kiráz a hideg, de Hiszti Princess -ahogy Minmin szólítja- megfelelő alany az ilyenre. Ez okból kifolyólag meredek most egy srácra az óra közepén. 

"Hmm, jövő héten lesz a nyílt nap. Fura, hogy a tanár még nem említette meg."

Sejtettem, hogy nem lesz ez olyan sima ügy, mint amilyennek képzeltük. Hiszen ki fogalmazna szerelmes verseket matematikán, főleg egy ekkora gyökérről...? Megráztam fejem, majd észrevettem az akciónk másik főszereplőjét. Határozott és bőszen gondolkodó képet vágott, mintha most éppen megcsillant volna homlokán az értelem halvány szikrája. Reménykedve abban, hogy ezúttal ténylegesen használható gondolatokkal foglalatoskodik, nyeltem egy nagyot, s ő következett. 

"Lassan itt a hónapnak azon napja. Vajon most, hogy teljes rangú vérszívó lettem, azt is meg fogom kívánni?" 

- Lehetnél még ennél is gyomorforgatóbb? A visszataszító lényedre új szót kéne kitalálni, mert erre már az undorító enyhe kifejezés! -pillantottam dühösen a lányta, aki egyből odakapta a tekintetét-

- Most mondd, hogy neked még egyszer se fordult meg a fejedben! -tárta szét kezeit-

- Ilyenek csak a te beteg elmédben foglalják a helyet! -felbőszülten ugrottam fel a székből-

- Ohohó, hallgatózz még és estére már le se fogod merni húnyni a szemed. -kacsintott rám vigyorogva- 

- Nos, ha befejezték a színdarabot, végre folytathatjuk az órát? -pillantott ki szemüvege fölül a tanár-

Hála Minmin agysejt sorvasztó gondolatainak, egész nap az járt a fejemben, így émelyegve kullogtam Woobin és Joohyuk után az ebédlőbe. Ez a sötét, már messziről integetett, de nekem eszem ágában sem volt véresre festeni az abroszt. Ha megint véletlenül a fejében járnék, azt nem úsznám meg egy jókora rókázás nélkül. Először és utoljára követtem el ezt a hibát. Így hát az unszolásomnak hála kellemesebb hangulatban telt, tizenöt asztallal távolabbi szipatyolásunk.