SasuSaku: Váratlan szerelem

Ez most komoly?

-Persze hogy szeretnék!! De ami azt illeti nem biztos hogy megfelelek mivel van gitárom és szintetizátorom de játszani nem nagyon tudok rajtuk, így marad az éneklés de mivel énekesnek ott vagy te így számomra nincs ott hely!-mondom szomorú képet vágva

-Dehogyis!!! Ne beszélj hülyeségeket!! Leszel MELLETTEM énekesnő-mondja megnyomva a mellettem szót és vág egy vigyorgó arcot amitől én is felvidulok. Még nem szoktam meg Sasuke vigyorgó arcát, kiskoromban sem láttam mindig mosolyogni ezért még most is szokatlan nekem ez a csodálatos mosolygás ami még helyesebbé teszi. Úgy érzem jobban beleszerettem. 

-Akkor benne vagyok! -még mindig vigyorgok mint egy vadalma de fel is tűnik neki

-Ennyire szeretel énekelni?

-Nagyon!!!-szerintem észreveszi a szememben a csillogást 

-Na gyere!-mondja mindig mosolyogva

-Hova??-érdeklődöm

-Megmutatom azt a helyet amit rajtad kívül  senkinek nem mutattam meg eddig!

-Húúú......jól csinálod Uchiha!! Hány lánynak adtad be már ezt a szöveget?

-Hmmm...jó kérdés!! Amúgy nem viccelek tényleg te vagy az első!

-Akkor jó!!-elindultunk és addig mentünk míg egy erdőhöz nem értünk.[Úr Isten mi ez a szöveg? :-o ^.^] Nekem úgy tűnt hogy át sétáltunk az egész erdőn de kiderült hogy még a felénél sem járunk az erdőnek mikor egy kapu félével találtam szemben magam amin keresztül nem lehet látni . A kapu alatt át kellett bújni hogy odaérjünk a csodálatos helyre. Átbujtunk de amit ott láttam..........hűha!!!!  Egy kisebb rét volt ott tele virágokkal és a rét közepén állt egy nagy cseresznyefa ami mindíg virágzott(Sasu szerint😊). Virágokban pompázó fa mellett volt egy tó de a tóba egy kisebb vízesés csordogált ami gyönyörű volt. A fa ágain énekesmadarak csiripeltek. Egyszerűen olyan nyugodt,csodálatos és káprázatos volt az a hely hogy egészen véletlenül önszántamból megöleltem a nagy Uchiha Sasuke-t. 

-Ez annyira szép-mondom alig hallhatóan

-Nem hiába a kedvenc helyem!-az arcomat az ő arca felé fordítsa és belenéz a szemembe játékosan.

-Gyere másszunk fel a fára!

-Oké - értek egyet. Felmásztunk. Fentről minden olyan........csodálatos volt és nyugodt.

-Na tetszik? 

-Persze hogy tetszik!! Ez csodaszép!!!-Sasuke úgy néz rám mintha én lennék az egyetlen lány a Földön. Közeledik hozzám, én ezt hagyom mivel kíváncsi vagyok hogy mit  akar tenni. Hirtelen ajkait ajkaimra tapassza. Gyengéden megcsókol de abban a csókban benne van minden érzelme.  Egy kisebb sokk után visszacsókolok. Mikor levegő hiány miatt szétválnak ajkaink akkor magamban szidom azt a k...... levegőt. De nem ez a lényeg, akartam neki mondani valami fontosat csak hogy megcsörrent a telefonom. Felveszem, a nénikém szól bele: ˝Sakura kincsem, gyere gyorsan haza baj van!˝  , szólok Sasunak hogy sürgősen haza kell mennem. Felajánlja hogy hazakísér de én ellenkezem mert ki tudja milyen baj van otthon nem akarom belekeverni. Szaladok haza a nénikémhez.