Lolita | Jimin ff

12. fejezet

Annyong!

Így az elején csak szeretném megköszönni az 1000 megtekintést. ♥ Még csak ez a 12. fejezet, de máris ennyien vagytok... hát ilyen se volt még... pedig erre a történetre nem vagyok annyira büszke, hogy meg kell mondjam... de értetek mindent ;) Köszönöm!^^

~Chu ♥

***************

El is érkezett a vasárnap: Hwara haza fog utazni a birodalomba.

Elég érdekes két hetet hagyhat maga mögött. Megismerte a Hwanjung-birodalmat és – úgymond – közelebb került az uralkodókhoz, különösen Minjunhoz. Az igazság az, hogy teljesen beleférkőzött a fiú szívébe, közben felkavarva és megzsongatva az érzéseit. A fiú sokat kedveskedett neki, amivel egy részben a bizalmát is elnyerte. Elérte azt, hogy elkezdjen benne megbízni és mindig az ő segítségére siessen.

- Hát, Hwara... - állt a lány elé a fiú, miközben felsóhajtott – Ez is elérkezett... - mosolyodott el halványan.

A hercegnő kissé remegő kezekkel megölelte a fiút és szorosan hozzábújt.

- Hiányozni fogsz! – motyogott a mellkasába, mire az megsimogatta a hátát és nyomott egy puszit a fejbúbjára.

- Te is nekem – suttogott és felsegítette őt a lovas kocsira, majd pár pillanatra összekulcsolta még ujjaikat – Majd egy hónap múlva találkozunk! – mosolyodott el aranyosan, majd ahogyan a kocsi elindult útjára, lassan elengedték egymást.

Hamarosan begördült a lovas kocsi a Joonchin-birodalom kapuján. Emberek ezrei álltak mellettük sorfalat, akik üdvözölték őket. Nem sokkal később pedig két-két lovag szegődött melléjük.

Amint megálltak a palotánál, Hwara azonnal lepattant a kocsiról és szülei nyakába ugrott, akik önfeledten fogadták őt.

Persze Jimin erre a hangzavarra is felfigyelt, majd ahogyan eszébe ötlött az, hogy talán Hwara jött haza, szeme azonnal felcsillant és kisietett a laktanya kapujához, majd kipillantott.

Kint valóban sürgő-forgó lovagokkal találta szemben magát, valamint Hoseokkal, aki pont felé sietett.

- Gyere, Jimin! Segítesz Hwarának felvinni a cuccait!

- É-Én? Miért pont én? – értetlenkedett.

- Te akarsz hozzá közelebb kerülni, nem? Te hiányoltad őt két héten keresztül! – ragadta meg a karját és annál fogva húzta maga után, egészen a lovas kocsiig, amely mellett már ott sorakoztak a díszesebbnél-díszesebb csomagok, és ott állt Hwara is, aki a szokásos módon feltüzelte az ezüsthajút aranyos kis ruhájával és igéző, nagy szemeivel, amelyek összetévedtek tekintetével, így újra felborogatva azt a megannyi érzést, ami már a kezdetektől benne kavargott.

- Szia, Jimin! – köszönt neki félénken az említett – Segítesz azokat felvinni? – mutatott apró ujjával a csomagokra, mire az kuncogott.

- Persze! – bólintott mosolyogva és a csomagok nagy részét át is vette, majd elindult a palotába a hercegnő mellé szegődve.

Míg a szoba felé tartottak, meglepően sokat beszélgettek. Jimin kérdezgetett az ott töltött időről, és bár kívülről próbált kíváncsinak tűnni, belülről mardosta a féltékenység és a düh szikrája. Egyfajta aggódás lett úrrá rajta, hiszen a megszokottnál jobban féltette őt abban az időszakban. Pedig az ég egy adta világon semmi sem volt közöttük barátságon kívül.