Mese, kicsit másképp

A lovag kiléte kérdéses

A hercegnőt elrabolták! Mindenfelé kifüggesztett papírlapok hirdették a nem is annyira borzalmas hírt, hisz a kedves hercegnő egyáltalán nem volt kedves, sőt! Egy megátalkodott hárpia volt. Ennek ellenére apja  szerette és mivel ő volt a király, kénytelen-kelletlen a lovagoknak elő kellett teremteniük a házsártos leánykát, de mindhiába. Kudarcot kudarcra halmoztak. Nem találták meg a rettentő sárkányt, aki szemtanúk szerint elvitte a bájos fruskát. De mit ád a legfelső istencsászár az egekbe, áldott legyen a neve! Egy kósza, szép szemű lovag jelentkezik, hogy ő majd egyedül is felkutatja a királykisasszonykát, cserébe csak a fele királyságot kéri, meg persze a fruska kezecskéjét. Királyunk bele is megy az üzletbe, kezet ráz a szőke lovaggal, amaz pedig már megy is, elvégre jó üzletet kötött.

A szőke herceg nagyképűen ül fehér paripáján és onnan kérdezgeti a pórnépet. Merre repült a sárkány? Milyen? Nagy? Veszélyes? A parasztok készségesen megadják a mesebeli lovagnak a feleleteket. Még az sem zavarja őket, hogy a hercegecske lenézi őket, talán észre sem veszik. Mikor a szőke megkapta a válaszokat, elindul, s lám! Micsoda fordulat! Rábukkan ám a sárkány barlangjába! Nincs is az olyan messze a király palotájától. Na mi fene? A király lovagjai talán direkt nem akarták visszavinni a hercegkisasszonyt? Elég valószínű. A sárkány fenemód nagy barlangjából éles női sipítozás hallatszik. Hercegünk kétszer is meggondolja, hogy bemegy-e. Végül besétál a hatalmas barlangba, de nem várt látvány fogadja, pedig sokat próbált és látott herceggel van ám dolgunk! Nehogy azt higgyétek, hogy valami kis suhanc egy parasztcsaládból! Dehogy! Na, de akkor meg is ragadnám az alkalmat és részletesen be is mutatnám nektek hercegünk, aki a Hira Katsuo névre hallgat. Nem meglepő módon neve győzelmet jelent, harcaiban mindig győzedelmeskedik, sosem veszített még, de hosszú az élet fiak, a vereség mindig benne van a pakliban! Nincs ám olyan, hogy mindig jokert húzol! Szóval, Katsuo herceghez illő szőke hajkoronával rendelkezik és természetesen ehhez passzoló, len kék szemei vannak. Ugye milyen rettentő mód klisés? Persze kellőképp izmos és rátermett, minden hölgy bugyi lecsúszik, hacsak ránéz. A napra lehet nézni, de rá nem. De a varász azonnal megtörik, amint kinyitja a tökéletes vonalú, dús ajkait. Mert csak úgy árad belőle az önfényezés. Tapasztalatból mondom kedveskéim, hogy egy idegesítő és tapló alak. Megvan benne az udvariasság és a jómodor a hölgyek irányába, de ezen kívül semmi jó tulajdonsága nincs! Egy egoista, beképzelt, önfényező barom. Senkinek sem kellene, csakhogy a mesés csomagolás gyakran fontosabb a hölgyek szemében, mint a jó jellem. Nem is csodálom, hogy sorban dönti meg a szebbnél szebb lányokat, bár még egynél sem tudott huzamosabb ideig megmaradni. Kis kielégíthetetlen kéjenc... Ugye, hogy ez milyen szép alliteráció volt?  No, de kanyarodjunk vissza hercegünkhöz, aki rettenthetetlen módon - tudom, tudom. Nem elég, hogy magát fényezi, még nekem is azt kell tennem. Borzalom... - behatolt, nem, nem egy lányba, hanem a gonosz sárkány barlangjába. Ahogy egyre beljebb haladt, úgy hallhatta jobban a hercegnő visítozását, ami bizony nem volt túl kellemes a fülnek, mondhatni dobhártyaszakasztó volt.

Hercegünk beér a barlangba és megpillantja a hercegnőt, aki szintén borzasztó klisésen, lélegzetelállítóan szép! Akkor őt is bemutatnám pár rövid sorban. A hölgyemény a Genda Miu névre hallgat, melynek jelentése gyönyörű. Hát igen, valóban fenséges látvány. Hosszú, szőke hajkorona, darázsderék, zöld szemek, igéző ajkak. Most komolyan? Gyerekek, mi ez a szöveg? Muszáj ezt mondanom? Valaki ott fent nagyon elkúrt valamit. De ez van, ezt kell szeretni, akkor folytatnám a leírást. A herceghez hasonlóan a mesés hercegnőnek sincs jobb természete. Folyton hisztizik, követelőzik és ármánykodik az udvarhölgyek ellen. Igazi hárpia. Szerencsétlen apjától egyfolytában új ruhákat követel, mert ugye amit tegnap vett, az mára már kiment a divatból! Az úgy nem járja ám! Egy hercegnőnek csakis a legjobb jár... aztán meg csodálkozik, hogy adósságban van a birodalom.

A herceg, vagy hát nevezhetjük immáron a nevén, Katsuo, amint beér a barlangba, meghökken. És nem csak a hercegnő szépségén akad fenn. Sokkal inkább érdekli az, hogy a hölgy miért üvöltözik egy magas, kifejezetten jóvágású fiatalemberrel. A férfiú kifejezetten nyugodtan tűri, hogy a hárpia ordítozik vele. Katsuo cseppet sem érti a helyzetet, hisz a hercegnő nincs fogva tartva, de még csak sárkányt sem lát a közelben, azt meg kétli, hogy ez a fiatal férfi rabolta volna el a hercegnőt. Az imént említett épp nekiugrana a férfinek, amikor Katsuo úgy érzi, hogy itt az ideje közbeszólnia.

- Kedves hölgyem, elmondaná, mit művel? - kérdezi a lehető legudvariasabban. A hercegnő felé fordul és azonnal Katsuo nyakába veti magát ujjongva, ki tudja, milyen okból.

- Végre! A megmentőm! - sipítozik, Katsuo dobhártyája meg majd bereped ettől a magas frekvenciától.

- Hölgyem, kérem mondja el, mi történt.

- Az úgy volt, hogy van ez a sárkány - az idegen férfi felé bök ujjával - és megkértem, hogy legyen olyan kedves és raboljon el.

- De miért?

- Hát azért, hogy apám vigaszdíjként vegyen nekem egy új ruhát. - Katsuo a homlokához csap. Miért egy ilyen libával hozta össze a sors? Tekintete az állítólagos sárkányra vándorol. Amaz csak csendben áll és a körme alól piszkálja ki a koszt. Olybá tűnik, hogy nagyon unja a helyzetet.

- Te ki vagy? - kérdi a herceg.

- A nevem Ryuu. - felel a másik mély hangon.

- Sárkány vagy? - Katsuo méregeti a másik fiút. Vörös haja van, egyik szeme zöld, a másik arany. Lenyűgöző. Határozott és kemény vonásai vannak, melyek csak még férfiasabbá teszik. Testét furcsa minták és tetoválások díszítik. Katsuo most először érzi úgy, hogy valaki birokra kelhetne fességével, no meg persze fizikai erejével, mert bizony a vörös hajú testi erőnek sem lehet híján, elvégre csak úgy dagadnak az izmai, de az ízléses határain belül. Annyira talán nem izmos, mint egy lovag, vagy katona, de úgy néz ki, mint akinek egyetlen ütése is elég ahhoz, hogy a földre küldje ellenfelét.

- Igen. - Katsuo rettentő mód meglepődik a higgadt válaszon. Hogy lehet valamit így kijelenteni?!

- Bizonyítsd! - nevet pökhendin. Nem hisz a vörös hajúnak. Ryuu nem váratja sokáig a herceget. Két pillanat sem telik el, de az már vörös sárkány alakjában pompázik. Magában nevet, látva a herceg reakcióját. A szőkeség úgy megijed, hogy hirtelenjében még a kardját is elejti. Soha életében nem látott, de még csak nem is hallott ilyenről! Ryuu hamar visszaváltozik.

- Meg van elégedve a fiatalúr? - kérdi egy fölényes mosoly kíséretében. A szólított csak hüledezik és hal módjára tátog. Erre a reakcióra az emberi testbe bújt sárkány hangos hahotázásba kezd. Rég volt már utoljára, hogy így reagáltak rá. Felettébb vicces.

- Visszaviszel apámhoz te lovag? - szólal meg hirtelen a hercegnő.

- Kösz, de inkább passzolom.  veti oda a herceg.

- Ha nem viszed vissza, felperzsellek. - győzi meg a sárkány Katsuot. A herceg karon ragadja Miut és ráncigálni kezdi kifelé. Közben odaint a sárkánynak, hogy kövesse őket. A nagy dög emberként követi őket. A barlang szájánál Katsuo felülteti a leányt a fehér paripájára, kardját pedig mindenféle előjel nélkül Ryuu torkának szegezi. A sárkány nincs meglepődve. Unott arccal figyeli, hogy mit lép a hercegecske ficsúrocska.

- Velem jössz.

- Minek?

- Csak.

Mindössze ennyiből állt a beszélgetésük. A herceg felül Miu mögé és elindul a várkastély felé, a sárkány pedig meg utánuk, pedig nem kellene neki. Elég furcsa látvány. A hercegnő a herceg előtt csücsül és szokásához híven visítozik, miközben követi őket az égen egy fene nagy repülő dög. Ebből sem fog kisülni semmi jó, azt én, a Mesélő garantálom nektek.

~Ez most ilyen kis humoros valami lesz, nem tudom mennyire nyerte el a tetszéseteket. Folytassam? Nem kell ám aggódni, ez is yaoi lesz X3 ~