vámpírok közöttünk vannak-JustinBieberFF

tokyo

Kiara szemszöge:

Unom Tokyo-t itt olyan furcsák az emberek,
Sétálni kezdtem, majd nézni a nagy épületeket, ahogy világítanak mivel este van,
Még ilyenkor is nagy a felhajtás, az emberek nem tudnak egyszerűen csak leállni?

Mondja az,aki sorozatgyilkos

Ráztam a fejem, majd sétáltam tovább

Kiara Skylar vagyok, 211 éves,
19 éves voltam mikor, egy szörnyeteggé váltam..

~Vissza emlékezés~

Én:"Brendoonnn"-nevettem ahogyan csikiz
Én:"BREND-OON"-nevetett ő is velem
Brendon:"mi ??? Nem hallottam jól !"
Én:"OKAY OKAYYY!! B-BRENDON A LE-LEEGSZEXIBB PASII"-nevettem
Brendon:" a?"
Én: "A VILÁÁGON"-elengedett
Brendon:" Na ez ilyen nehéz volt?"-sóhajtottam, majd kuncogtam
Én:"nem hiszem el,hogy bevetted"-gyorsan felálltam majd futni kezdtem, mivel piknikezünk Brendonnal így eltudtam előle futni az erdőbe
Brendon: "KIARA ! GYERE IDE EZ NEM VICCES !"-hallottam futni az erdő közelébe,

Befogtam a szàm, mivel bármikor elnevethetem magam
Brendon:" úgy is megtalállak"

Brendon: "BU!"-elém ugrott,amire sikítani kezdtem, elkezdett nevetni rajtam
Én:" Ez nem vicces!"-ellöktem majd megindultam vissza felé
Brendon; "baby várj már"-utánam futott,majd megfogta a csuklóm
Hátra fordultam
Én:" mivan?"
Brendon: "Sajnálom ok? Sajnálom hogy elfutottál és megijesztettelek"-előre néztem, majd rá
Én:"Semmi baj, csak soha többet ne csinálj ilyet"-bólintott, majd megöleltem
Hallottam, hogy Brendon mély lélegzeteket vesz
Én:"Brendon minden o- ÚRISTEN SEGÍTSÉG"-elkezdtem előle elfutni,mivel az egész szeme vérben úszott,
Nem tudom hogyan,de Brendon a semmiből előttem állt
Én:"brendon a sz-szemed"
Brendon: "sajnálom"-majd odajött hozzám és a fogait a nyakamba szúrta,

Segítségért kiabáltam, de bassza meg ki az a hülye aki az erdő fele jár? Így senki se tudott megmenteni
Brendon:" Ígêrem innentől bajod nem eshet, Sajnálom Kiara, tiszta szívemből szeretlek és szeretni is foglak, Sajnálom hogy ezt tettem veled, de nincs önuralmam...sajnálom sajnálom sajnálom,"-elkezdett sírni a mellkasomon,
Ez volt az utolsó amire emlékszem aztán becsuktam a szemem

~Vissza emlékezés vége~

Keresztbetettem kezeim a mellkasomon keresztül, majd sétáltam tovább
Azt nem tudom hova..
csak annyit, ahova a lábaim visznek..