Nemezis

5

Miután Shawn családja elment már csak hárman maradtunk. 

- Nos. - köszörülte meg a torkát apu. - Gondolom Tess már megmutatta szobádat.

Bólintás.

- Remek. Akkor vigyük fel a csomagjaidat, aztán alaposabban is körbevezetünk. 

Shawn ismét bólintott.  Apu felkapta az egyik sporttáskát és elindult felfelé, Shawn pedig egy szó nélkül követte. 

- Hát..én itt várok. - szóltam utánuk, mivel számomra már nem maradt felcipelésre váró csomag. Apu már fent volt, így ő nem hallotta, Shawn meg szimplán figyelmen kívül hagyott. Remek. 

A tekintetemet a kezemben lévő telefonra szegeztem. A legújabb modell volt, hivatalosan még ki se jött, Shawnnak mégis ilyenje volt. Nem semmi. Úgy tűnik a sztárságnak is megvoltak a maga előnyei. Szórakozottan megforgattam az ujjaim közt a darabot. Karen adta ide még mielőtt elindultak volna, mondván, hogy akkor adjam oda Shawnnak, ha nagyon muszáj. 

Nos, mivel azt nem mondta, hogy pontosan mit is jelent a "nagyon muszáj" így egy ideig nem terveztem visszaadni neki. Karen szerint most egy jó ideig távol kell tartani Shawnt az egész szupersztár dologtól és mivel mindenkinek az volt a célja, hogy minnél hamarabb "rendbe jöjjön" úgy gondoltam minnél kevesebbet lesz nála a telefon annál jobb. 

Dobogást hallottam és apu nyomában Shawnnal pár pillanattal később meg is jelent. 

- Na, gyerünk. Lenne még pár elintéznivalóm, úgyhogy kezdjük. - tapsolt apu és megindult a konyha felé. - Ez itt a konyha. Bármikor használhatod. Főzhetsz is ha gondolod, bár azt jobb Tessre bízni. - fordult Shawnhoz apu, aki szótlanul követte. - Már bevásároltunk, de édesanyád hagyott itt egy listát a fogyasztott ételeidről szóval nemsokára beszerezzük a listán lévő dolgokat. - Ez itt. - kanyarodott el apu jobbra. - A "dolgozó szárny" - magyarázta. - Itt fognak zajlani a beszélgetéseink. 

Shawn bólintott.

- Ez itt a pihenő. - lépett be apu a folyosón lévő nyitott szobába. - Ezt bármikor használhatod, azért van, hogy segítsen levezetni a feszültséget. - magyarázta. A szoba amúgy sokkal inkább kaphatta volna az "egy férfi álmai" nevet. Az jobban illet volna rá. A szoba nagyon nagy volt, emlékszem régebben még meg is kellett toldani, hogy minden beleférjen. Középen hatalmas kanapé volt vele szemben egy falra szerelt tévé, alatta mindenféle játékok. Kicsit odább biliárd és csocsóasztal állt kicsit távolabb egymástól, a szoba másik oldalán meg komplett edzőkészlet volt. Fekvőpad mindenféle súlyokkal, futópad, de még olyan izé is, amit a lábunkkal kell mozgatni. A szoba sarkában egy hatalmas hűtő volt, ami szintén teli volt kajával, mellette pedig egy csokiautómata volt, amiről egyébként sejtésem sem volt, hogy apu honnan szerezte. Sose mertem megkérdezni. 

Shawn körbenézett. Semmilyen reakciót nem mutatott.  Úgy tűnt aput egyáltalán nem zavarja a srác szótlansága, de engem kicsit megijeszett. Mármint, mondania kéne valamit nem? Olyan távolinak és gúnyosnak tűnt. Csak akkor láttam értelmes emberi rekciót az arcán, amikor a húgától köszönt el. Súgott valait a fülébe, amitől a kislány nevetni kezdett és ő is elmosolyodott, de ennyi. A szüleitől már hidegen és távolságtartóan köszönt el, azóta pedig a viselkedése csak rosszabb lett.  Mintha fokozatosan elzárkózott volna.

- Erre pedig. - lépkedett el Shawn mellett apu. - Az irodám. Itt fogunk beszélgetni, minden nap. - lépett be apu az "irodájába". Nos, ne gondoljatok semmi hivatalosra, igaz, hogy a szobában volt egy íróasztal, de kábé ez volt az egyetlen értelmes dolog itt. A szobában székek helyett babzsákok voltak, itt is volt egy hatalmas tévé meg kanapé. Az egész hely nyugodt és laza volt.