Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

Átverve

- Várj, Minmin! -szaladt utánam a skizo- Olvastam benne, de nem gondolt egyértelmű nem-re. -pillantott rám, lelket öntő szándékkal a szemében-

- Tegnap este gangbang-et tartottak a fürdőben... Meglepődnék, ha az irántam érzett mérhetetlen szerelméből tette volna. -dőltem a falnak gondterhesen- 

- Túl élénk a fantáziád... Ő egy érett férfi, aki egy lánnyal él, hónapok óta. Csak felnőtt filmet nézett te dinka. -mosolygott rám angyalian-

- Most komolyan? -esett le az állam- Ahh...nem jó, ne ébressz bennem hamis reményeket. -boxoltam gyengéden a mellkasába- 

- Tudod...lehet, hogy nálam nem jött be, de ez nem jelent semmit. -tette kezét vállamra, együttérzését kifejezve-

Bólintottam, majd elindultam a szobánkba. Jong Suk szavai lelket öntöttek belém, így kellemesebb hangulatban slattyogtam visszafelé. Ha végzett a dolgával, Jin biztosan ide jön és akkor majd pontot tehetünk a dolgaink végére. 

...

Ahogy teltek az órák, alig bírtam kivárni, míg Eomma megérkezik. Viszont hiába esteledett már be, a kétségbeesés egyre jobban szorította ki a levegőt, ebből a kis helyiségből. Az óra kettyegését számolgatva igyekeztem elterelni a gondolataimat, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől. Reménykedtem benne, hogy Jin az, de belül féltem is egy kicsit a válaszától. Vettem egy mély lélegzetet, majd remegő végtagokkal nyitottam ajtót....Hoseoknak. 

- Szia Min! Jin ma nálunk alszik. Csak szerettem volna szólni... -próbált álmosolyt erőltetni magára-

Már első látásra tudtam, hogy ez a fiú egy igazi angyal. Mindenkivel kedvesen viselkedik és megállás nélkül mosolyog. Most is szimpla empátiából ácsorog a nyitott ajtóban. Még csak nem is a szobatársam küldte ide. 

- Köszönöm Hoseok! Holnap beszélek az igazgatóval. Kérlek mond el Jinnek, hogy igyekszem rendezni a helyzetet.  -vigyorogtam elkeseredetten-

 A fiú szomorkás arckifejezéssel megpaskolta a vállam, majd bólintott, s becsukta maga mögött az ajtót. 

Fáradtan hullottam le a földre, mivel erőtlen lábaim képtelenek voltak tovább ellenállni a gravitáció húzóerejének. Ennél egyértelműbb "nem"-et már nehéz lett volna kinyögnie. Még arra sem méltatott, hogy a képembe mondja. Én voltam a hülye, fellelkesedtem Jongsuk szavain, s így most még nyomorultabbul érzem magam. Nem mintha őt hibáztatnám, ez eleve reménytelen volt, már a kezdetektől. 

Ezt a problémát is úgy oldottam meg, mint az összes többit. Csináltam egy kávét, majd leültem gépezni. 

***

Reggel megindultam az igazgató felé, hatalmas karikákkal a szemem alatt. Bekopogtattam, de úgy tűnt nem csak én keresem őt. 

Kint vártam, míg Mr.Ryu megjelent egy házaspárral és a lányukkal az oldalán. Valamiért déjá vú érzésem volt, ahogy a boldog családot figyeltem, mintha már láttam volna őket korábban. 

Nem volt időm tovább szemlélődni, hisz az igazgató elköszönt s engem azonnal beinvitált. 

- Nos, mi lenne a gond, ami képtelen váratni magára? -kérdezte keresztrejtvényt fejtegetve-

- Lehetséges lenne, áthelyezni engem egy másik szobába? -pillantottam rá könyörgő tekintettel-

- Miért? Hisz az iskolában mindenki azt mondja, hogy olyanok, mint anya meg a lánya. -nevetett fel hangosan-