Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

A meghívás

***reggel***

Másnap elkezdtem a bevágódási hadműveletem első részét. Ágybavitt "reggelivel" nyaltam be tövig az új szobatársamnak, már koránjában. A kicsi lány éppen nyújtózkodott, amikor eléálltam a szívókás palackkal, hatalmas művigyort erőltetve az arcomra.

- Jó reggelt! -tettem, le a tálcával együtt, a mellette lévő éjjeliszekrényre-

- Te vagy a legjobb szobatárs, köszönöm! -látott hozzá rögtön, boldogságát kibontakoztatva-

- Ugyan, ez nem tesz semmit, szeretek gondoskodni a körülöttem lévőkről. -mosolyogtam álszenten, miközben belül visszajött a vacsorám-

A kis színjátékom ezzel természetesen még nem ért véget. A kivasalt ruháit is előkészítettem neki, a tökéletes összhatás érdekében. Az igazság az, hogy még soha nem undorodtam magamtól annyira, mint akkor. Könyörögtem az égieknek, hogy a többiek ne buktassanak le, hiszen a barátaim kétség kívül ismernek annyira, hogy tudják, a lehető legmagasabbról teszek mások szükségleteire, és a kedvesség is egy hiányzó képesség, amelynek elsajátítására nem különösképp áhítozom.

Mikor beértünk az osztályba, hőseisen nyitottam ki újonnani legjobb barátnőmnek az ajtót, mire a többiek szellemet látott tekintettel vizslatták végig az eseményeket. Leültem a helyemre, Jin kiváncsi rezgései pedig majd át szaggatták az egyenruhám.

- Ne szugerálj már, komoly okom van erre a baromságra. -szólítottam fel a hátam mögött ülőt, oda se fordulva-

Hallgatását megértése jelélül fogadtam, pedig belül minden porcikám be akart számolni a helyzetemről. Hiszen a szüleimen és az orvosomon kívül, csak Jin tud a múltamról. Ki akartam tárgyalni vele, s együtt megoldani az egészet, de Mr.Ryu-nak igaza van... Pont úgy éreztem magam, mint akkor régen. Fájhat bármennyire, egyedül kell megoldanom, mert mikor az igazán borzalmas dolgok történnek, akkor bizony senki nem áll melletted. Ezt hamar meg kellett tanulnom. 

- Woo kisasszony, azonnal menjen a büntető terembe! -ordított rám a tanár-

Tágra nyíltak pupilláim, s értetlenül szemléltem körbe, hogy vajon mi lehet a gond. Nos, végül Joohyuk hadonászásából kiderítettem, hogy átváltoztam, és ha ez nem lenne elég, még a padot is sikeresen ketté törtem.

...

Végeztem a büntető termi, bocsánatkérő levél írással, s már ebédidő volt, így azonnal elindultam az étkezdébe. Hyorin annál az aszalnál ült, ahol én szoktam a többiekkel, tehát egyből mellé is szegődtem. Szótlanul heveredtem le, s kezdtem szürcsölgetni a vért, a kis leveses tányéromból. 

- Changmin, olyan fagyos itt a hangulat. -suttogta a fülembe a lány-

- Oh, bocsi. Tegnap szerelmet vallottam a diákelnöknek, és most nem vagyok szívesen látott vendég. -mondtam ki hangosan, ügyet se vetve a külvilágra-

Még az eddigieknél is kellemetlenebbé téve a helyzetet, varázsoltam egy mondattal hullaház hangulatot. Ehhez különös tehetség veszett el bennem. Sajnos, amikor engem valaki megalkotott, a szégyenérzetet elfelejtette hozzáadni a kotyvalékhoz, így értetlenül néztem fel "levesemből" a többiekre.