Sope - earphone

Fülhallgató

     Épp a szobámban,az ágyamon ülve fél füllhalgatóval a fülemben zenét hallgatok,miközben írogatok a füzetembe. Csak úgy random szavakat amik eszembe jutnak. Lehet segíthetnek majd egy új dalunk írásához. Egy kis idő múlva észre veszem a szemem sarkából,hogy J-Hope az ágyam mellett a földön térdelve engem néz..
- Nagyon ügyes vagy - suttogja. Gsus ennek mi baja? Hát ez hülye.
-Nagyon unatkozol? - fordulok felé teljesen.
Bólogat. Sóhajtva elgondolkozom. A tollamra pillantok,majd elmosolyodom.-Um...akkor..tehetek valamit h ne unatkozz...*nézek rá mosolyogva. Ő időközben felült velem szembe az ágyamra.
-És mit? - viszonozza mosolyom. Én csak közelebb hajolok felé. Kíváncsian várja mit fogok tenni.
  Fogom a tollat,és összefirkálom vele az arcát.
- Ezt! - kezdek el hangosan nevetni.
- Na jó.. - dörzsölgeti az arcát,közben megint összefirkálom.
- Nagyon szép lettél! - nevetek.
-Én mindenhogy az vagyok!^^ - válaszolja. A kis egoista -.-
- Uh...az ott egy pattanás? - húzom a szám.
-Mi?!Hazudsz!Tuti nincs!
-Én hazudni??Kikérem magamnak! - kezdem el játszani a sértettet.
-Kérjed,de nem kapod!
-Hahaha! - állok fel,majd mins a két fülessel a fülemben,megindulok a nappaliba. Leülök a kanapéra és Hobit magasról letojva,zenét hallgatok... Vagy is csak szerettem volna.. ugyan is Hobi konkrétan kitépte a fülemből a fülhallgatót.
-Héé!! - ugrok fel- Add vissza a fülesem! - nézek rá szúrós szemekkel
-Nem adom,enyém! - futott el vele.
- Jung HoSeok,ne szórakozz velem! Azonnal állj meg,és add vissza a fülhallgatóm! - futok utána.
- Nem adom oda!Enyéém! - már kezdtem utolérni,de Hope hirtelen megbotlott,én pedig ráestem.
- Uh..bocsi.. - kezdek lemászni róla,és közben észre veszem a fülhallgatóm. Érte nyúltam. Mikor már elvettem volna,Hobi gyors elkezdte a másik végét húzgálni.
-Add vissza! - erősködött.
-Mi az hogy vissza?!De hisz ez az enyém! - húzom magam felé.
- Mindig elveszed a holmim,J-hope!
- Nem is igaz!Add már ide!Keeell! -  addig húzgáltuk,míg elnem szakadt a fülhallgató.
- Ezt nem hiszem el! -  nézem döbbenten a szakadt tárgyat. Annyira az idegeimre tud ezzel menni!Imádom,szeretem Hobit... de nagyon bosszantó,mikor elveszi a cuccaim,és a vége mindig az,hogy tönkre megy!Aishh..
- N..Ne haragudj Suga.. - simítja meg a karom,és kisétál a helységből.
- Eh...pedig olyan jó kis füles volt... - nézek szomorúan,majd felmegyek a szobámba,és a kis kosárlabdámat a falhoz pattogtatva játszok. Kb egy óra múlva lementem a nappaliba. Kezdem hiányolni a kis Hobit.. Túl nagy a csend.. szét néztem az egész házban,de sehol nincs...
- Hova tűnt? - nyugtalankodom. Előkaptam a telóm,és küldtem neki egy üzenetet.
                      "Hol vagy?Aggódom érted..Mihamarabb gyere haza!Oké?"
  Az üzenet után,az előszobában leültem a földre, a falnak támasztottam a hátam,és vártam.. Vártam,hogy a kis Hobim megérkezzen. Időközben elaludtam...Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott,de arra ébredtem,hogy Hope az arcom simogatva kelteget.
- Hobi..? - nyitom ki a szemeim,majd mikor megbizonyosodtam benne,hogy tényleg ő az,azonnal a nyakába ugrottam,és megöleltem.
- Yoon..gi?
- Ne tűnj el többet így.. Féltelek! - ölelem szorosabban.
- Sajnálom.. - sóhajt,majd óvatosan eltolt magától.
- Figyelj..nem akartam tönkre tenni a fülesed... ne haragudj.. de elmentem venni neked egy újat! - nyomta a kezembe.
- Mi? - nézek rá döbbenten.
- Nem kellett volna.. túl hisztis vagyok mindig.. nem a te hibád.. sajnálom.. -hajtja le fejét.
- Hobi - ölelem meg újra. Vissza ölelt.
- Suga..
- Hm?
- Van egy tök jó nyugis szám... meghallgatjuk? Így a fülest is kitudjuk próbálni - Bólintok mosolyogva,majd megfogom puha kezeit,és együtt megindultunk a szobám felé. Befeküdtünk a nagy ágyamba,és egymás kezét el nem engedve, fél-fél fülessel a fülünkben, elaludtunk..