Riadtan pattantunk fel a helyünkről mindhárman, előszőr nem is tudtuk, hogy mi van. A lázadó hadseregtől tudtuk meg, hogy nem véletlenül aktiválódott a vészhelyzeti jelzés.
- Parancsnok, kezd összeomlani az energiánkat adó mini mesterséges nap! Amiből az következik, hogy mindannyiunkat ki fog sütni a radioaktív sugárzás! - próbálta elmagyarázni a helyzetet apám első tisztje.
- Abban biztos vagyok, hogy valóban nem lenne jó vége... - kezdte a választ apa, majd hozzám fordult. - Lányom, emlékszem, kicsi korodban odavoltál a radioaktivitás témájáért és Marie Curie-ért, nem emlékszel arra, hogy ilyenkor mit lehet tenni? Mert őszintén szólva te mindig is nagyobb koponya voltál mint én Alice. :D
Rámosolyogtam apura, mert akármennyire is nem vagyok egoista, ezzel egyet kellett értsek.
- Igen apu, valamire halványan még emlékszem. Asszem úgy lehetne lekapcsolni az erőforrást és megakadályozni a robbanást, hogy túlterheljük az elektromos rendszert es ha nem kap áramot akkor leáll. - mondtam. - Nekem ez a tippem. Aztan ne rám haragudjatok, ha nem jön be, de én így oldanám meg. (némi Csillagkapu referencia :D - a szerk.)
- Rendben Alice, akkor irány a vezérlőterem. - adta ki az utasítást apa.
Amíg a hadsereg az általánosnak kicsit sem mondható pánikot próbalta enyhíteni, addig mi fejvesztve rohantunk afelé, hogy megpróbáljuk megakadályozni egy univerzum méretű nukleáris katasztrófát.
Mindenkit kiküldtünk, akinek nem feltétlenül kellett az erőforrásnál tartózkodnia, így ha mégis felrobbanna a nap, akkor csak mi sülnénk ki, megmentve ezzel több ezer életet.
A vezérlőpultot böngészve rengeteg ismerős dolog tűnt fel.
- Hiszen ezek pont olyanok, mint amiket én terveztem gyerekként, amikor eljátszottam azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy mini nap adna energiát egy egész boylgónak. Hát most már tudom, hogy mivel nem szabad szórakozni. - állapítottam meg a vezérlőt böngészve. Azonban most azonnal vegyetek ti is fel sugárvédelmi öltözetet, mert a végén hamarabb lesz bajunk mint szeretnénk!
Apu és Adam összenéztek, tudták hogy jobb ha nem kérdőjelezik meg amit mondok, mert valószínűleg tudom, hogy miről beszélek.
Minden sugárvédelmi cuccot magunkra vettünk, amit csak lehetett és így mentünk közelebb az instant halálhoz.
A mag közelében volt egy számítógép, amit arra használtak, hogy a mininapot kordában tartsák, de vagy emberi mulasztás vagy szándékos közbeavatkozás miatt nem volt elég egy gép. Legalábbis a vezérlő méretéből adódóan ez jött le nekem.
- Adam! Próbáld meg az A szektorban fokozatosan csökkenteni az energiát, majd így tovább egészen az E szektorig, mert ha így csináljuk akkor talán túlélhetjük és mindenki más is rajtunk kívül.
- Az én kedvenc okostojásom. - mondta és már jött hozzám közelebb mire megállítottam.
- Ne most Adam, erre a katasztrófa elhárítása után visszatérünk. - mondtam mosolyogva majd megsimogattam a vállát.
- Oké akkor figyelj Alice, 3-ig számolok és elindítom a rendszer teljesítmény csökkentését.
Bólintottam.
- Akkor visszaszámlálás! 3...2...1...MOST! - kiáltotta.
Mint a mérgezett egér, úgy álltunk neki orvosolni a bajt, szerencsére sikerrel, bár nem olyan ütemben haladt, mint ahogy azt szerettük volna.
- Valamiért lomha a rendszer. - jegyezte meg apu.
- Igen ez nekem is feltűnt, hogy valami gátolja a gyors leállást. - válaszoltam homlokráncolva. - Amíg én ellenőrzöm, hogy mi okozza ezt a lassúságot, addig te csinálnád tovább Adam?
- Persze Alice, rám bízhatod.
Megkerültem a magot és a mögötte lévő panelt kezdtem böngészni. Ekkor vettem észre valami szokatlant. Egy oda nem illő eszközt az egyik USB-lyuknál. Ez szabotázs. Valaki szabotálni akarta a napot, hogy ezzel ártson valakiknek, ha nem az egész bolygónak.
- Srácok itt nagyobb bajok vannak mint gondoltuk. - kiáltottam át nekik.
- Mi? - jöttek futva, apu tűzoltó készülékkel, Adam meg egy laptoppal a kezében.
Rámutattam arra a valamire, amely kiállt a gépből.
- Valószínű hogy valaki meg akar ölni mindenkit, de nem jöttem rá hogy ki.
- Az egy vírust tartalmazó pendrive. - mondta Adam. - Láttam már itt ilyent. Végre értem, hogy miért készültek. Lázadás esetére, teljes megsemmisülést akart valaki.
- De ki? - néztem kérdőn Adam-re.
- Claire. Ő volt mindig is a radikálisabb a két vezető közül.
- Na de őt nemrég győztük le. - vettem ellen. - Ő nem csinálhatta.
- Ne legyél benne 100%-ig biztos.
Erre a mondatra görcsbe rándult a gyomrom. Mi van ha mégsem nyírtuk ki??
X X X
- Biztos észrevették már a szabotázst. - jegyezte meg Claire. - Nem tudják ezek, nem tudja SENKI, hogy kivel húztak újat!
Ezeket a szavakat intézte az embereinek. Akik elég furán festettek. Cafatokban lógott rajtuk minden, elváltozások tarkították őket, mintha a halál nem lett volna megváltás nekik.
Claire volt a legijesztőbb. Leírhatatlanul nézett ki, ahogyan a többiek is és átható rothadó szagot árasztott.
Valahogy mutáns lényekké változtatta őket a számítógépes vírus. Ami eddig lehetetlen volt, hogy számítógépről emberre terjedjen vírus.
- Ezt elszámítottuk főnök. Mind meg fogunk halni, mielőtt meg bámit is tehetnénk.
- Lehet, de nem számít. Gallagheréket eltörlöm a föld színéről! - jelentette ki kiáltva Claire, aki kicsit sem hasonlított önmagára.
Mi lesz itt még?
Sziasztok! :) ahogy írtam korábban csak sokára tudok írni, de mivel úgy látom, hogy tetszik vagy legalábbis sokan olvassátok, így itt az újabb rész. És sajnálom hogy ilyen sokat kések a folytatással. :/
# Bella #
ESTÁS LEYENDO
Elvetett Terv
Ciencia Ficción2020-ban járunk, az emberiség évtizedek óta nyitogatja szárnyait az ismeretlen világűr felé, rengeteg felfedező műholdat küldtünk pályára, csak eközben megfeledkezdtünk valamiről.......még pedig égi kísérőnkről, a Holdról. Ez a titokzatos társunk ta...
